Egy téli álom a Széles völgyben
Minden 2004-ben kezdődött. Vagy lehet még korábban, csak én kapcsolódtam be ekkor a szlovákiai település víziójába. Volt egy kis családi vállalkozás, ami egy panziót üzemeltetett a Magas-Tátrában, a Bélai havasok lábánál, a Bachlevka völgyében, Zár faluban (Źdiar). Jarko és Janka mint a mesében éldegélt muskátlivirágos, rönkfákkal épített házikójában minden olyan tartozékkal, amitől még mesebelibbnek tűnik a történet.
A turizmus a környéken 1928-ban indult be, mint ahogyan az utazás világszinten vált trenddé. Orvosi rendeletre utaztak a tehetősebbek nyáron a hegyekbe, télen pedig a tengerhez.
Az említett pár 1989-ben nyitottaa meg a Strachan panziót, aminek e sorok írója 2004-ben volt a vendége. A környéken forgatták Mészáros Márta Temetetlen halott című filmjét, és a stáb egy része a panzióban volt elszállásolva. Ekkor mesélte a tulajdonos, hogy a dombon szeretne sífelvonót, később versenyeket, és a nagy álma egy lombkorona sétány.
Türelmesen meghallgattam, békésen konstatáltam magamban kétségeimet és bólogatva helyeseltem válaszként a nagyívű álmokra.
Pontosan húsz év múlva, egy átlagosan 24 méter magasságban, 1234 méter hosszan húzódó lombkoronasétány a 32 méter magas kilátóban végződik, ahonnan a bátrabbak egy 64 méteres csúszdán juthatnak le a felvonóig.
A számok játéka és a hely játékossága nem csak a masszív, akadálymentes látványosságban nyilvánul meg, hanem a park játszóterében, az erdő mélyén és a környék összes létesítményében.
A varázserdőben a kalandpark, a mézeskalács házikó, alagút és erdei vár a gyerekek felesleges energiáit segít lecsapolni, a síközpontokban ülőkabinos felvonók (lanovka) segítenek minél többször lesiklani a kombinált bérletekkel a közelben elérhető 18 kilométernyi sípályákon.
Több szálláslehetőség sokféle kategóriában a panziótól a wellneszig várja a látogatókat. Mert az álom megvalósult. A régió üzemeltetője, a Strachan család ma már több saját termékkel (42 fokos pálinka, saját cuvée, áfonyalikőr) egy brandet épít a Magas Tátra egy kis völgyében.
Ždiar település (magyarul Zár) a 16. század végén keletezhetett, az első írásos emlék legalábbis ebből az időből maradt ránk. A falu neve a goral „zor” szóból származik, ami fényes csillagot jelent, ami beragyogja a szénbányász faházának ablakát a Széles völgyben (Široká dolina).
A lombkoronasétány pedig megmutatja nekünk a táncoló fenyőfákat, a téli kabátjukban lengedező óriásokat, amik ringatják magukat téli álmuk alatt.
Csodás érzés egy álom megvalósulásának érintőlegesen részese lenni. A téli szezon pedig 2024. december 14-én hivatalosan is megnyitott.
Élmény és fotó: Rajczi Adriana
Térkép:
