Tej és nyers tojás a legjobb építőanyag a középkori cseh mesterek szerint… Számos érdekesség mellett erről is írunk a legendás Károly hídról szóló kétrészes cikksorozatunkban.
A Karlův most Európa egyik legrégebbi hídja. A Moldván átvezető építmény Prága egyik szimbóluma. A folyásirányban kilencedik híd áthalad a Kampa sziget északi részén.
Manapság nagyon nehéz olyan időszakot találni, amikor magányosan sétálhatunk a macskaköveken. Egyszerűen a nyüzsgés, és a tömeg már mindennapos a két torony között.
Szerencsére Prága nem “veszett el”. Aki nem a Lőportoronytól a Hradzsinba tartó híres királyi úton sétál, azok még találkozhatnak kihalt utcákkal. Érdemes ezekben is kicsit “elveszni”!
Nagyon sokáig Kőhídnak (Kamenný most) vagy Prágai hídnak (Pražský most) hívták, és csak 1870-ben nevezték át építtetőjének tiszteletére Károly híddá.
Ez a Moldva első állandó hídja, amit a folyó egyik gázlója fölé emeltek. A helyén először egy fahíd állt, majd a Judit hídnak nevezett kőhíd, ami építtetőjéről, Türingiai Juditról (Judith von Thüringen, 1135–1174), II. Ulászló cseh király feleségéről kapta a nevét.
Judit királyné ezzel a híddal szeretett volna kedveskedni a prágaiaknak, akik kimondottan nem szerették királyuk német származású feleségét.
Miután ezt a hidat 1342 tavaszán elvitte a jeges ár, annak pilléreit felhasználva 1357-ben kezdték építeni az új hidat. A terveit az a Peter Parler német építész készítette, akinek munkássága döntően határozta meg Prága gótikus arculatát.
Az alapkövet maga IV. Károly német-római császár helyezte el, miután kikérte az asztrológusok és a zsidó kabbala tudósainak véleményét arról, hogy mi a kezdés legcélszerűbb időpontja.
A csillagok az Oroszlán jegyét és az 135797531 számsort jelölték meg. Ez a 9 csúcsponttal szimmetrikusan emelkedő, majd csökkenő számsor a cseh dátumírás szerint az 1357. év 7. hónapjának 9. napjára utal, így ezen a napon 5 óra 31 perckor rakták le a híd alapkövét.
Hogy még biztosabbá tegyék szerencséjüket, az építtetők tojást és tejet is kevertek a köveket összetartó cementbe (a korabeli építészek szerint ez jót tett neki). Ezeket az anyagokat a király a környező falvakból gyűjtette be – néhány, az architektúrában kevésbé jártas falu azonban főtt tojásokat küldött, és ezzel hátráltatta a munkát…
Minden kedvező előjel dacára az új híd csak 1402-ben, tehát 45 év múlva készült el. Sokáig ez volt az egyetlen kőhíd Prágában, ez kötötte össze az Óvárost és a vár alatt található Kisoldalt.
A Károly hídról vetették a Moldvába 1393-ban (amikor tehát még nem volt teljesen kész a híd) Nepomuki Jánost, a prágai érsek általános helynökét, mivel az érsek és a király hatásköri vitájában az érsek mellé állt. Mintegy fél évszázaddal később bukkant fel és terjedt el rohamosan az a legenda, hogy valójában azért végezték ki, mert nem adta ki a királynak felesége, Zsófia gyónási titkát. A legendának semmilyen igazolható tényalapja nincs, de igen hasznosnak bizonyult a husziták elleni ideológiai harcban. Jánost XIII. Benedek pápa 1729-ben avatta szentté, és a legenda hatására mindmáig a gyónási titok mártírjaként tartják számon.
Nepomuki Szent János alakja Európa számos pontján feltűnik. Talán az egyik legérdekesebb hely egy olasz falucska mellett a Dolomitokban emelt templom. Érdekes, hogy itt a hegyek között miért rá gondoltak, mivel Nepomuki Szent János a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje… Mivel Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok mártírjaként is számon tartják, lehet hogy ez volt a névadás indíttatása itt a hegyek között.
Felépülése után a híd hamarosan a társadalmi élet központjává vált. Bírák, kereskedők működtek itt, és lovagi tornákat is rendeztek.
A híd első díszét, egy gótikus fakeresztet már 1361-ben felállították. Ez volt a felépítmény egyetlen dísze 1419-ig, amikor is a husziták lerombolták. Az elpusztított kereszt helyett csak 1436-ban állítottak újat, kétoldalt egy-egy ólomszoborral.
Ezt a keresztet a harmincéves háborúban a svédek semmisítették meg, amikor ágyúval lőtték a Óvárosi hídtornyot. Az ólomszobrokat 1861-ben váltották fel a jelenlegi homokkő szobrokkal.
A harmincéves háborúban, a cseh rendek által elvesztett fehérhegyi csata után a lázadó protestáns rendek 27 kivégzett vezetőjének levágott fejét elrettentésül a híd Óváros felőli tornyán tették közszemlére.
A háború végén, 1648-ban a svéd csapatok a folyó nyugati partjáról akartak benyomulni az Óvárosba, a harc gyakorlatilag a hídon folyt, s az egyik torony súlyos károkat szenvedett.
Ahol most Szent Kristóf szobra áll, valaha egy őrbódé volt, de azt 1784-ben őröstül elvitte az árvíz úgy, hogy az öt őrből csak egyet sikerült kimenteni.
A hídpénz Prágát sem kerülte el. Az átkelőknek egészen 1815-ig kellet fizetniük.
Több szobor az 1848. júniusi forradalmi harcokban sérült meg, amikor Alfred Windisch-Grätz herceg csapatai a Kisoldal felől ágyúzták az Óvárost.
A Kampa szigetre levezető lépcsőt 1884-ben építették meg .
Az árvizek az évszázadok alatt többször pusztítottak Prágában. 1890. szeptember 4-én reggel fél hatkor a Moldva hirtelen jött árvize több szobrot elsodort vagy összetört. Darabjaikat idővel kiemelték és megpróbálták rekonstruálni. Amelyeket sikerült, azokról másolatot készítettek, de néhány helyett teljesen újat kellett faragni.
A híd utolsó nagy rekonstrukciója 1965 és 1978 között volt. Ettől kezdve már csak a gyalogos forgalom számára volt engedélyezett a hídon az áthaladás. Viszont a mai napig végeznek kisebb javítási munkálatokat.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Károly híd – Prága
Információk: Wikipédia