Különleges betonkupola fedi a 2000 éves Pantheon épületét

Először az 5. osztályos történelemkönyvben találkoztam ezzel az épülettel. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül…) A méretei és a kupolán elhelyezett hatalmas nyílás, már akkor is nagyon érdekesnek tűnt. Sok évvel később, felejthetetlen élmény volt vacsorázni a Piazza della Rotonda egyik éttermének a teraszán, a Pantheon valóságos látképével az asztalunk előtt.

Az ókori építészetnek ezt a jelentős alkotását, mára szinte teljesen körbeépítették. Megközelíteni csak szűk utcácskákon keresztül lehet.

Az épületet eredetileg i. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa. Több tűzvész és átépítés után végleges, ma is látható formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építtette újjá i.sz. 126 körül. 

A homlokzaton azonban az eredeti építtető tiszteletére elhelyezték a rá utaló feliratot: M·AGRIPPA·L·F·COS·TERTIVM·FECIT (Marcus Agrippa Lucius fia, harmadízben konzul építtette).

Neve az újkorban fogalommá vált, mint a kiemelkedő személyiségek temetkezési helyéül szolgáló nagyszabású épület. Ilyen pantheonok épültek a világ számos városában, kezdve azzal a 18. század végén épült párizsi templommal, ami a francia forradalom után vált világi temetkezőhellyé Panthéon néven. A név az ógörög πάνθειον (pántheion) szóból ered, aminek jelentése „minden isten”. 

A 609-ben felszentelt katolikus templom elnevezése Santa Maria ad Martyres lett (olaszul Santa Maria dei Martiri), de a nép ajkán hamarosan lerövidült a Santa Maria Rotonda formára.

Ebből ered az épület mai olasz hétköznapi neve, a Rotonda (magyarul rotunda, körtemplom), valamint az előtte lévő tér elnevezése is (Piazza della Rotonda).

A Pantheon tetejét az ókorban bronz burkolat fedte, amit azonban a Barberini család tagja, VIII. Orbán pápa 1632-ben leszedetett és anyagából ágyúkat öntetett, valamint ebből készítették a Szent Péter-bazilika főoltárának baldachinját is.

Ekkoriban született az a mondás Rómában, hogy amit a barbárok nem romboltak le, azt megtették a Barberiniek („Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini”).

Az előtér tetejét, a timpanont tizenhat egy darabból faragott gránitoszlop tartja. Az oszlopok 11,9 méter magasak, másfél méter átmérőjűek és egyenként 60 tonnát nyomnak. Egyiptom területén bányászták és faragták őket, a Nílustól több mint száz kilométerre. A kőbányából szánon húzták a folyóig, ahol áradás idején uszályra rakták őket.

Az uszályról tengeri hajóra átrakodva érték el a Földközi-tengeren Ostia kikötőjét, ahol ismét uszályra átrakodva a Tiberisen vontatták föl Rómáig. Itt még körülbelül 700 métert kellett szárazföldön megtenniük, mire rendeltetési helyükre kerülhettek.

Az oculus magassága és a körtemplom belső átmérője azonos méretű, 43,3 méter. Így a belső térben elférne egy ekkora átmérőjű gömb, ami az ókorban a tökéletesség jelképe volt. A kupola látszólag négyzet alakú kazettái valójában felfelé keskenyedő trapézok, ezért a mennyezet alulról nézve még magasabbnak látszik, mint amilyen az valójában. 

Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton mennyezete. Az alumínium tobermorit vulkanikus kőzet tengervízzel és mésszel elegyedve kristályokká áll össze, így rendkívüli mértékben szilárdítja meg az adott anyagot. Ez lehet a titka annak, hogy kétezer évvel ezelőtt sokkal szilárdabb és időjárásállóbb betont tudtak készíteni az építészek, mint napjainkban. Sajnos a római beton leírása elveszett, így most törhetik a fejüket a tudósok a megfelelő arányokon:( 

Pünkösd vasárnapján érdemes felkeresni a templomot. A szerencsések bejuthatnak egy csodálatos misére. A 11-12. századtól kezdve a Pantheon adott otthont a Dominica de Rosa nevű szertartásnak, amelynek során rózsákat dobtak le a kupola tetejéről az épület belsejébe, ezzel szimbolizálva a Szentlélek visszatérését.

A belvárosban a szűk utcákon és tereken mindig érdemes nyitott szemmel járni, mert a történelmi emlékek mellett nagyon könnyű úgy elrohanni, hogy szinte észre sem vesszük őket…  

Élmény és Fotó: Farkas Attila

Térkép: Pantheon

Forrás: Wikipedia