Könnyen elérhető, de nehezen felejthető évezredes városka – Poreč, 1. rész

Azúrkék tengerpart, évezredes óváros számtalan sikátorral és természetesen mindentéren és minden téren kávézók és éttermek. A mediterrán régió tucatnyi kisvárosára ráillik ez a leírás. Viszont ami néhány óra alatt elérhető hazánkból azoknak a helyeknek a száma már jóval kevesebb.

Viszont az Isztria tengerparti kávézóinak valamelyikében a határ átlépése után bő négy órával, már ki is kérhetjük az első frissítőnket… 

Az Adriai tenger északi részén számtalan hely vetélkedik a turisták kegyeiért. Talán akkor járunk a legjobban, ha nem hiszünk senkinek  és végigjárva az összes helyet, mi hirdetünk győztest…

A késő délután érkeztünk meg az egyik “dobogóra” esélyes városkába, ami a Poreština nevű tájegység központja. Maga a városmag egy, a tengerbe keleti-nyugati irányban benyúló kis félszigeten található, de a város története során a központtól északra és délre a tengerpart mentén, valamint keletre a szárazföld belseje felé is terjeszkedett. 

Poreč a Mirna folyó és Lim-csatorna közötti vidék központja. Vasúti kapcsolata 1935-ben megszűnt Piranon át Trieszt felé. A vasútvonal helyén hegyi kerékpáros túraútvonal található, nem nehéz kerékpárversenyzőkkel találkozni. Ilyenkor a verseny idejére lezárják a kikötő felőli részt. De aggodalomra semmi ok! Van még bőven szabad “kiülős hely” a rakparton lévőkön felül is.

A város területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A bronzkorban kezdődött el az öböl körüli dombok betelepülése és a rajtuk lévő korai várak építése. Görög történetírók feljegyzései szerint az i. e. 6. századra tehető az első állandó halászfalu létrejötte, amely a mai város helyén állt. 

Poreč városmagja északnyugatról

A rómaiak az i. e. 178 és 129 közötti véres háborúkban foglalták el az Isztria területét és a mai belváros helyén már az i. e. 2. században castrumot építettek. Az 1. században Tiberius római császár idejében a település már városi rangot kapott és a Colonia Iulia Parentium nevet viselte. 

A várost a nyugati oldal kivételével már a római korban is fal vette körbe és a városmagot képező félsziget csúcsánál egy Neptunus- vagy Jupiter-templom állt. A város társadalmi és gazdasági jelentőségét a területén talált számos feliratos kőemlék is megerősíti.

A Neptun templom romjai

A 3. században keresztény közösség alakult itt, akik keresztény szentélyeket építettek. 313-ban Parentium püspökség székhelye lett. A Diocletianus császár alatti keresztényüldözés idején ez a közösség szinte teljesen elfogyott. Ekkor szenvedett vértanúságot a parentiumi Szent Mauro és Szent Eleuterius. A hagyomány szerint Szent Eleuteriust egy kőtömbhöz kötözték és úgy dobták a Peškera-öbölnél a tengerbe. Ma ezen a helyen egy a 15. században Szent Eleuterius tiszteletére szentelt kápolna áll. 

Az 5. században a városban keresztény bazilika épült, melynek elődjében a hagyomány szerint még Mauro püspök a város későbbi védőszentje is misézett. 

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok fennhatósága alá tartozott 539-ig, amikor a Bizánci Birodalomnak két és fél évszázadra sikerült visszahódítania. Ebben az időszakban a város egyházilag a ravennai exarchátushoz tartozott. 

A bizánci uralom idején élt Eufrazius püspök, aki a bazilikát újjáépíttette. Az új bazilikát a ravennai bazilika mintájára építették. Aranyozott mozaikképének középpontjában a kis Jézust karjában tartó Istenanya áll. Tőle balra Eufrasius, Szent Mauro és Szent Eleuterius látható. 

A bazilika bejárata

A 6. században szlávok, mai a horvátok ősei érkeztek erre a vidékre és 620 körül megalapították saját településeiket. Az Isztria városaiba betörő és fosztogató szlávokat VI. János pápa (701-705) levelében említik először. 

Az Angyalok Királynője plébániatemplom

Ezután 751-ben a longobárdok foglalták el a ravennai exarchátus területét. 788-ban a terület frank uralom alá került, melyet 812-ben a frank és a bizánci császár közötti aacheni békében (az 1748. október 18-án megkötött aacheni békeszerződés, vagy másképp az aix-la-chapelle-i békeszerződés az osztrák örökösödési háborút zárta le) megerősítettek. A frank uralom bukása után a függetlenség időszaka következett. 

A település 1209-től az aquileai pátriárka uralma alá került, majd 1267-től a Velencei Köztársaság része lett. A velencei uralom több mint ötszáz évig tartott. Ez a város gazdasági és kulturális fejlődésének időszak volt. A függetlenség elveszítése az 1354-es harmadik velencei-genovai háború során következett be. Ezalatt Paganino Doria genovai admirális kifosztotta a várost.

A Romaneszk ház

Luxemburgi Zsigmond magyar király 1410-ben ostromolta a várost, de elfoglalni nem tudta. A 14. és 15. században Poreč kereskedők és kézművesek városa. Ebben az időszakban számos szép palota (a Zuccato, Parisi-Gonan paloták és mások) épült itt. 

A 16. században a sorozatos háborúk és a különböző pusztító járványok következtében lakossága annyira lecsökkent, hogy 1630-ban már csak mintegy harmincan éltek a városban. Az újabb fellendülés 1667-ben kezdődött, amikor a velencei hatóságok a török hódítás útjába eső területekről dalmáciai, montenegrói, albániai és krétai menekülteket telepítettek ide.

A Velencei Köztársaság 1794-es bukása után francia uralom következett, majd a Habsburg Birodalom része lett. Poreč 1861-ben Isztria székhelye lett, itt az egykori ferences templomban ülésezett a tartományi parlament (Dietà Istriana). 

A 19. században Poreč az olasz és a horvát nemzeti eszmék küzdőterévé vált. Ebben az időszakban település jelentős társadalmi és gazdasági fejlődésen ment át. A várost erre az időszakra esik a turizmus megjelenése, az első szállodák felépítése. Mára Poreč az ország turistaforgalmának egyik központja, számos szállodával és szórakozóhellyel.

Porec pár óra alatt könnyen elérhető, de nehezen felejthető évezredes városka az Adria partján. A következő részben részletesen bemutatjuk az 1997 óta az UNESCO Világörökség részét képező korai keresztény templomot az Euphrasius bazilikát.

Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Információk: wikipedia

Térkép: Poreč