A Világnagy Erdő mesés tájain számtalan állat, növény és gomba lakik. Vannak köztük aprók és nagyok, fürgék és lassúak, csíkosak és pöttyösek, kedvesek és morcosak, félénkek és merészek… Sokan sokfélék, ám valamiben mégis hasonlítanak: igyekeznek harmóniában élni a természettel. Ez nem mindig könnyű, és sokszor nem is megy magától.
Egyre több jele van annak, hogy világukban különös változások kezdődtek. Olyan változások, amelyek néha ijesztőek, máskor bajt sejtetnek, gyakran kényelmetlenséget okoznak, és csak a legritkább esetben előnyösek.
Az erdőlakók rájönnek, hogy rajtuk is múlik, hogy az események visszafordíthatók, megjavíthatók-e még. Felismerik saját szerepüket és felelősségüket, és belátják, hogy mindannyiuk összefogására szükség van ahhoz, hogy otthonukat, a Világnagy Erdőt megőrizzék olyan csodás és kellemes élőhelynek, amilyennek szeretik.
Hogyan őrizhető meg a Világnagy Erdő olyan csodás és kellemes élőhelynek, amilyennek szeretik a lakói? Egyre több jele van annak, hogy különös változások kezdődtek, amelyek bajt sejtetnek, kényelmetlenséget okoznak, de persze van, amikor még előnyösek is lehetnek… Mindenestre az állatok ráébrednek, rajtuk, az összefogáson is múlik, hogy mi történik körülöttük. Ez a mesekönyv a környezettudatos gondolkodásra hangolja kis olvasóit. Névery Dorottyával, a szerzővel és a szerkesztővel, Zombori Andreával beszélgettünk.
