Munka vagy segély? 2011-ben a magyar társadalom 2 százaléka, körülbelül 200 ezer ember élt szociális segélyből, nagyjából annyian, mint Debrecen lakossága. Generációk nőttek fel úgy, hogy senki nem dolgozott a családban, mindenki segélyből élt. Jövőkép hiányában a gyerekeket sem igazán ösztönözték a tanulásra. Ezeket az embereket próbálják most visszavezetni a munka világába a közmunka programon keresztül, ami hasznos átmenetet képezhet a munkanélküliség és a valós munkaerő piaci igények között. Az új közfoglalkoztatottsági rendszer szerint, aki nem végez egy évben legalább 30 nap közmunkát, az segélyt sem kaphat, kivéve ha munkaképtelen. Jogosan merül fel a kérdés a tartósan munkanélkülieket vagy azokat, akik szinte soha nem dolgoztak vissza lehet-e vezetni a munkaerő-piacra? Tényleg lesz lehetőségük hosszabb távon elhelyezkedni egy munkahelyen? A közfoglalkoztatásra elkülönített központi forrásra önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, költségvetési szervek nyújthatnak be igényt. A közmunka lehet rövid távú részmunkaidős, napi négy órában legfeljebb négy hónapig, vagy hosszabb távú hat nyolc órás ezt maximum egy évig lehet igénybe venni. Eddig inkább a rövid távú, részmunkaidős konstrukcióban foglalkoztattak több embert, de a későbbiekben a teljes munkaidős foglalkoztatásra szeretnék a hangsúlyt helyezni. A közmunkások a munkaerőpiac legkiszolgáltatottabb rétege. Tavaly csaknem 200 ezren vettek részt a programban. Az alacsony iskolázottságúak többsége ezek után sem tudott tartósan elhelyezkedni. A közmunka programban közép-és felsőfokú végzettségűek is részt vesznek. A közmunka társadalmilag hasznos és fontos. A közfoglalkoztatás célja, hogy az érintetteket visszavezesse a munka világába, munkatapasztalatot, esetleg képzettséget szerezzenek. Magyarország társadalma, mint minden más európai államé öregszik. Egyre kevesebb gyermek születik, egyre kevesebb lesz az aktív dolgozók száma. Egyáltalán nem mindegy hányan dolgoznak és ezáltal hányan termelik meg a nyugdíjakat a szociális segélyeket.