Fenntartható-e a hagyományos munkaidő?

Túlhajszoltság, depresszió, rohanás – ez jellemzi sokunk mindennapjait. A munka mókuskereke és javarészt a pénz mozgatja életünket, választásainkat, döntéseinket. Egyre többet dolgozunk, miközben egyre kevésbé figyelünk oda környezetünkre, szeretteinkre és önmagunkra. És ez nem csak magyarországi jelenség: Japánban és az Egyesült Államokban a például fizetett szabdság messze alatta marad az európai vagy magyarországi átlagnak is. Amikor pénzünket bankba tesszük, elvárjuk, hogy a bank kamatot fizessen érte. A bankok, a cégek tulajdonosai pedig azt, hogy a bankjuk, cégük nyereséget termeljen – minél többet, annál jobb. A nyereség nagysága nagyrészt azon múlik, milyen hatékonyan, mekkora költséggel működik az adott vállalat. A profit növelésének és a költségek leszorításának egyik elterjedt módja pedig a dolgozók létszámának csökkentése. Racionalizálás, átszervezés, leépítés, kiszervezés – hívhatjuk sokféleképpen, ám ez a lényegen aligha változtat: ugyanazt a mennyiségű munkát kevesebb embernek kell elvégeznie. Ez persze az egy főre jutó munkateher növekedésével, túlórázással, a szabadidő vagy szabadság feláldozásával jár. Modern világunkban a gazdasági növekedés motorja a fogyasztás, illetve a fogyasztókért folytatott ádáz piaci verseny. És ez a verseny a vállalatokon túl kiterjed a munkavállalókra is. A munkahelyi verseny, a munkahely megőrzése sokunk számára húsbavágó kérdés. Nem csoda hát, ha sok mindenre hajlandóak vagyunk, csak hogy fizetésünket, egzisztenciánkat megőrizzük. A munkaidő növekedése különösen válságok idején érhető tetten, amikor a vállalatok igyekeznek a legalacsonyabb szintre szorítani költségeiket. A munkaerő-piacon is a kereslet-kínálat szabályai működnek. Aki kelendő szaktudással és tapasztalattal rendelkezik, az sokkal jobb állásra, sokkal jobb fizetésre és munkafeltételekre számíthat, mint aki alacsonyabb szaktudással vagy kevésbé keresett szakmával bír. Magyarországon például évek óta hiány van jól képzett, tapasztalt mérnökökből, miközben sokszor tapasztalt jogászok, közgazdászok vagy újságírók hosszú ideje képtelenek elhelyezkedni. A cégek számára pedig természetesen sokkal fontosabb egy nehezen megszerezhető szakember kedvébe járni, mint egy olyan dolgozót megbecsülni, aki könnyen és szinte azonnal pótolható az állásra váró jelöltek hoszú sorából. A mindent átható piaci versengés arra késztet minket, hogy már óvodás és iskoláskorban piacképes ismereteket és tapasztalatokat biztosítsunk gyermekeink számára. Hogy munkát és fáradtságot nem kímélve hajtsunk a jó állásokért, a vonzó fizetésért, a karrierért. Akár az egészségünk, a családunk, sőt, olykor a tisztességünk árán is.