Csillagmotorok a repülőgépekben
A repülésben használt berendezéseknek a lehető legkönnyebbeknek kell lennie, mivel a szárnyon(lehet az merev vagy forgó) képződő felhajtóerőnek kell a magasba emelnie a szerkezetet aminek a mérete és hatásfoka a gazdaságosságot határozza meg. Erre egy igen jó alternatíva a csillagmotor, hiszen a felépítéséből adódóan igen merev és tömör ezáltal igen alacsony fajsúlyú szerkezet alakítható ki. A lehető legkevesebb acél alkatrészt használva érhető ez el. Itt említeném meg, hogy az egysoros csillagmotor főtengelye első ránézésre egy igen agyszerű alkatrésznek néz ki. Felépítésében nem bonyolultabb egy sima fűnyíró főtengelynél.
Ezen felül a repülőgép tervezőjének is könnyebb dolga van egy ilyen felépítésű motor választásával, hiszen a szerkezet hossza a kör alakban elhelyezkedő hengerek miatt igen rövid. Bár ennek a körnek a nagysága jelentős légellenállást eredményez, viszont ez ellensúlyozható a NACA alkalmazásával, ami csökkenti a légellenállást és javítja a hűtést.
.
Mégis miért nincs akkor minden repülőgépben csillagmotor? Kérdezhetnénk ezt jogosan. Sajnos a sok, igen meghatározó előnye mellett néhány igen súlyos hátránnyal is rendelkezik. Talán elsőnek említeném meg az üzemeltetés körülményességét és talán picit költségesebb is, bár ez nagyban függ az adott motor állapotától. Manapság a munkaerő egyre drágább, főleg ha releváns szakértelemmel is párosul, ez pedig elengedhetetlen egy csillagmotor üzemeltetéséhez. Ellenkező esetben a hidraulikus ütés jelenségével hamar megismerkedik a tulajdonos és a szerelője, ami a motor nagyjavítás szintű szerelését teszi szükségessé. Röviden erről a jelenségről: egy hosszabb állás után a motor hengerelrendezéséből adódóan az alsó hengerekbe leszivárog az olaj, ami a dugattyúk égéstér felőli részére jutva könyörtelenül kifejtik az összenyomhatatlanságukat. Ekkor pedig a leggyengébb alkatrész engedni fog. Ebből adódik ennek a jelenségnek a neve is: ez az ütés a hajtókart görbíti el aminek következtében egy sor alkatrész is tönkre mehet. Itt is az emberi tényező a meghatározó, minél később diagnosztizálják a hibát annál több alkarészt kell selejtezni. Egyes esetekben akár a komplett forgattyús ház szekciót a hengerekkel együtt, ami már gazdasági totálkár.
A másik igen nagy hátrány a bonyolultsága, míg egy átlagos boxer vagy egy soros motor összeszereléséhez elég egy-két nap, addig egy csillagmotorhoz akár egy két hét is szükséges, nem beszélve a bonyolult beállítási, beszabályozási műveletekről, valamint a szükséges speciális szerszámok és állványok seregéről. Ezek után mégis ki vállalja be ezeket a kockázatokat? A válasz megint az emberi természetre vezethető vissza. A repülés világában a szabályok betartása életfontosságú, hiszen ezeket a szabályokat vérrel írták és sajnos a mai napig szigorúan fizetnek azok akik megfeledkeznek vagy elkönnyelműsködik ezeket a szabályokat. Így az ilyen természetű emberek akik nap-nap után betartják ezeket a szabályokat eléggé megbízhatóak egy ilyen bonyolult procedúrával megáldott szerkezet üzemeltetéséhez. De még így is inkább a fanatikusabbaknak vagy az OCD természetűeknek javasoltabb ez a szerkezet. Viszont egy jól összeszerelt és karbantartott csillagmotor hatalmas élményt nyújthat mind a pilótának, mind az utasoknak, Dacára a negyvenéves dizájnnak még ma is méltó ellenfelei a legmodernebb elektronikus felügyelettel ellátott boxermotornak.
Gépészmérnökként eléggé racionális embernek tartom magamat, de ezeknek a motoroknak a hangja a mai napig megdobogtatja a szívemet és jó értelemben borzongok a feléledő csillagmotoros lóerőktől.
Szerző: Csonka Péter
