Másfél évszázaddal ezelőtt november 17-én Buda, Pest, Óbuda és a Margitsziget összevonásával hírdették ki a városegyesítési törvényt. A mai Budapest területének írásos történelme egy római helyőrséggel az Aquincummal kezdődik, amelyet i. sz. 89 körül alapítottak a mai Óbuda területén. A városrész közel kétezer évvel később is egy kedves kisváros benyomását keltette.
Óbuda, Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei (1900)
A IV. századtól a Római Birodalom ereje gyengült, a hun támadásoknak már nem tudott ellenállni. A német Nibelung-ének és a középkori magyar krónikák úgy tudják, hogy itt, a Duna partján épült fel Attila vára, Etelburg.
Miután a hunok birodalma is szétesett, germán törzsek, majd az avarok uralták a vidéket. A honfoglaló magyarok a 880-as években jelentek meg a festői Dunaparton.
Anonymus leírása szerint a honfoglalás után Árpád vezér Budavárat, a hajdani „Attila király városát” választotta törzse szálláshelyéül központi földrajzi fekvése miatt, és itt is temették el 907-ben, a szomszédos Fehéregyházban.
Anonymus Szobor a Városligetben
A városhoz kapcsolódik Gellért püspök története, akit pogány felkelők a mai Gellért-hegy (az akkori Pest-hegy) oldalában gyilkoltak meg (a legenda szerint szöges hordóba zárva legurították a dombról), ennek emlékét őrzi a hely mai neve.
Erzsébet híd / Szent Gellért szobor (1907) Fortepan / Schoch Frigyes fotó
IV. Béla király 1241-ben Pestről indult a tatárok ellen. A vesztes csata után a tatárok felégették Pestet, majd 1241/42 telén átkeltek a befagyott folyón, és Óbudát is elpusztították. A két város teljes lakosságát meggyilkolták.
Budavári Palota várfala
Pestet a XII. században már fal vette körül, 1230-ban pedig kiváltságlevelet kapott II. Endrétől. Miután visszatért a király, kővárat és Újbuda néven új várost építtetett 1247 és 1265 közt. Ezek voltak itt az első városias épületek a későbbi híres budai vár alapját képezve. IV. Béla várkastélyát, amely a mai Mátyás-templom közelében állt, már jobban lehetett védeni támadások esetén, mint az alacsonyabban fekvő óbudai várat.
Az itt házasodó Mátyás királyról elnevezett XIII. századi templomban egyházművészeti múzeum található.
IV. Béla, a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven, az egyháznak ajándékozta a Nyulak szigetét (helyesebben a Leprás-, a mai Margit-szigetet).
A XV. század második felében Mátyás király alatt Buda az ország fővárosa lett, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ugyanakkor a Duna bal partján fekvő Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött. Mátyás reneszánsz udvara nagy vonzerőt gyakorolt a kor művelt humanistáira.
A budai reneszánsz történeti emlékei ma a budai királyi palotában, míg Pest reneszánsz emlékei a mai Belvárosi Plébániatemplomban láthatók. Ennek a fejlődésnek vetett véget a török hódoltság.
1541-ben a törökök kezére jutott a két város, akik 150 éves uralmuk alatt Budán rendezték be központjukat. A város arculatát a keleti városeszményhez igazították, fürdők, bazárok, dzsámik épültek.
1686. szeptember 2-án több eredménytelen kísérlet után a Habsburgoknak Lotaringiai Károly vezetésével végül sikerült visszafoglalniuk Budát és Pestet, de ezért nagy árat kellett fizetni. A kegyetlen háborúban a teljes lakosságot – muszlimokat, keresztényeket és zsidókat – elpusztították, Pest városa és a sokak által dicsért szépségű török kori Buda – szó szerint – a földdel vált egyenlővé.
A felvilágosodás korában Buda kulturális élete fellendült. Széchenyi István neve által fémjelzett új nemzeti mozgalom nem titkolt célja a hajdani dicső főváros feltámasztása volt. Ő használta elsőként a Budapest szavunkat 1831-ben a Világ című művében. Erről írunk a folytatásban: Buda és Pest 150 éve Budapest – 2. rész
Élmény és Fotó: Farkas Attila
Helyszín: Budapest
Információ: Wikipédia