Villány – Harkány – Siklós – Pécs
Személy szerint nagyon szeretem a bort, a borozást, a szokásokat, amelyek hozzákötődnek. És nagyon szeretem a sportot is, ezért kapcsoltuk össze kis csapatunkkal egy alkalommal a kerékpározást és Villányt. Mi ugyan nyári időszakban tettük ezt, aminek több hátulütője is volt. Jelesül a nagy kánikula és, hogy sajnos sok impozáns helyet, vendéglátó egységet, pincét illetve pincészetet zárva találtunk, ezért javaslom inkább ősszel felfedezni ezt a vidéket.
Szeptember, október folyamán, amikor már alacsonyabban jár a nap, az érett fürtöket cipelő szőlőtőkék között sétálnak a még meleg, de már nem perzselő napsugarak, amikor a levegő már tele van az érett gyümölcs illatával, akkor adhat nekünk a legtöbbet ez a környék.
Szállást Villány településen bőven találunk. Mi a Gere Hotelt (Crocus Gere Bor Hotel) választottuk; bevallom, hasraütésszerűen, de cseppet sem bántuk meg. Kiváló személyzetet és ellátást, remek környezetet, komfortos szobákat, modern megoldásokat kaptunk minden igényünkre.
Gere Hotelt (Crocus Gere Bor Hotel)
Villány település bővelkedik a kulináris élvezetek nyújtásában. Számos éttermet próbálhatunk ki, ahol a borkultúrához méltóan a menüsorokat kiváló és ételhez illő borokkal kapcsolják össze. Ezt mind a Gere Hotelben, mind a Bock Hotel Ermitage-ban megkapjuk, de mindkét helyre érdemes előre foglalni. Ha pedig egyszerűbbre és spontánabbra vágyunk, akkor a Halasi Pincészet éttermét válasszuk, mely mérete miatt nagy befogadóképességű, ugyanakkor nagyon kedélyes stílusa otthonossá teszi ott-tartózkodásunkat.
Kerékpárra pattanva, Villányból indulva választhatjuk Harkányt célpontunknak, amely gyógy- és strandfürdőjéről híres leginkább. A kerékpáros közlekedés változatos, kiépített kerékpárút, földút is rendelkezésre áll, de olykor sajnos az autók közé kényszerülünk kétkerekűnkkel. Ha a fürdésen túl vagyunk, megcélozhatjuk Siklós várát, itt az eddigi kényelmes lankák mellett emelkedőkkel is kell számolnunk, de a célpont kárpótol majd minket. A vár alatt újonnan épített kávézó, látogatóközpont, kerékpártároló, mosdók fogadnak, s maga a vár is sok meglepetést tartogat, elsőként mindjárt a pazar kilátást. Beltéren pedig láthatunk állandó kiállításokat, zegzugos folyosókat, rondellákat, bemutatót szőlőszüretről, borkészítésről, vagy akár korhű ruhákba is öltözhetünk és fotózkodhatunk.
Konkrét pincelátogatást tehetünk kirándulás keretében spontán, például a Vylyan pincészetbe, ahova igencsak embert próbáló emelkedőn kaptattunk fel. Bár épp aznap zárva tartott a vendéglátó egység, egy üveg finom rozét és hideg szódát szíves örömest szervíroztak nekünk, mi pedig el is szürcsöltük azt a szőlőtőkékben és a tájban gyönyörködve közben.
Hasonló kedvességet tapasztaltunk a modern Sauska pincészetben. Teraszukon kiváló borokból választhattunk, melyekről még szívesen meséltek is nekünk a hozzáértő kiszolgálók, s bár akkor még nem állt készen az éttermük, azóta már híresen finom fogásokkal várják a vendégeiket.
Szálláshelyünkön foglalhattunk időpontot egy Gere pincészet látogatásra, ahova már tudatosan nem is kerékpárral, hanem eleve gyalogszerrel érkeztünk. Hatalmas kovácsoltvas kapun léptünk be a gyönyörű parkba, majd onnan a hűvös fogadó térbe. Bortúránk vezetőjétől részletes és jó kedélyű bemutatást kaptunk egy asztalnál ülve a Gere család múltjáról és munkájáról, majd a könnyebbektől haladva egyre komolyabb tételeket kóstolhattunk meg, melyekről izgalmas titkokat is megtudhattunk. Megnézhettük az acéltartályokat, a fahordókat, és kissé spiccesen, de nagyon jókedvűen térhettünk haza.
Ha marad még időnk, és energiánk, akkor a kerékpárokat felpakolva, immár autóval leparkolhatunk Pécs patinás városában, megcsodálhatjuk a Belvárosi templomot, azaz Dzsámit, a Székesegyházat, melynek a tornyaiba is fel lehet menni, a környező parkot, ahol egy erkélyen kihajolva megbújik Liszt alakja gigantikus szobor formában.
A városnézés megkoronázásaként pedig mindenképp vásároljunk egy lakatot, és örökítsük meg szerelmünket, barátságunkat, ott jártunkat azzal, hogy a számos lakatos kerítés közül valamelyiken feliratozva elhelyezzük.
Szöveg: Bankó-Erdősi Viktória