Aki életet lehelt a márványba – Bernini élete és művészete a mozivásznon

A művészet templomai sorozat február 3-tól érkező új filmbemutatója a barokk kor legnagyobb művészeti közt számon tartott Gian Lorenzo Bernini munkásságát mutatja be átfogó módon, a római Borghese Galéria nagyszabású életmű-kiállításán készített exkluzív felvételekkel kísérve, amelyek feltárják a mesterművek finom részleteit is.

Nincs még egy olyan művész, aki akkora hatással lett volna a 17. századi Rómára, mint Gian Lorenzo Bernini (1598–1680), akiről ifjúkorában egy mecénása azt jósolta, hogy a maga korának Michelangelója lesz. Sok tekintetben be is váltotta ezt a jóslatot, lenyűgöző szoborcsoportjaiban márványba tudta faragni a megfoghatatlant, a kővel szinte ábrázolhatatlan puhaságot, tüzet, szelet, vagy a babérbokorrá váló női testet. A szobrász, építész és festőművész hosszú élete során kilenc pápát szolgált, megalkotva Róma számos világhírű nevezetességét, kitörölhetetlenül nyomot hagyva az Örök Városban.

Bernini tehetségének és zsenialitásának csodálatára nem is találhatunk alkalmasabb helyszínt, mint a római Borghese Galéria, amelynek épületét eredetileg a művész patrónusa, Scipione Borghese bíboros építtette a 17. század elején. Itt teljesedett ki Bernini valódi tehetsége: szó szerint kőbe tudta vésni az élet minden rezdülését és drámaiságát. A Galéria által rendezett “Bernini – A szobrász” című életmű-kiállítás a The New York Times kritikája szerint “minden látogató számára életre szóló élményt nyújt.”

Közel öt évszázad telt el azóta, hogy Bernini megalkotta fenséges szobrait és szoborcsoportjait, amelyek mára a világon szétszórva, a legnagyobb múzeumok gyűjteményeiben láthatók. A Borghese Galéria 2018-ban megrendezett nagyszabású életmű-kiállítására olyan neves intézményekből érkeztek Rómába a műkincsek mint a párizsi Lourve, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum, a londoni National Gallery, a Berlini Nemzeti Múzeum, a bergamói Carrara Akadémia, és a Vatikáni Múzeum. A hatvan mesterművet felvonultató grandiózus tárlat a műértők szerint nem más, mint Bernini hazatérése.

A február 3-tól mozikba kerülő látványos ismeretterjesztő film A művészet templomai sorozat többi filmjéhez hasonlóan a művész élettörténetét feltáró szakértői interjúk, műelemzések, és az alkotásokról készített, páratlanul részletgazdag – egyedülálló módon 8K felbontású kamerákkal rögzített – felvételek segítségével mutatja be Bernini életművét. Budapesten kizárólag az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható, emellett országszerte számos további art moziban, többek között Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Székesfehérváron, Szolnokon, Szombathelyen, Kecskeméten és Miskolcon is bemutatják, eredeti nyelven, magyar felirattal.

 GIAN LORENZO BERNINI – A nagy művész rövid életrajza és pályaképe

A szobrász, építész, várostervező és festő Gian Lorenzo Bernini (Nápoly, 1598–Róma, 1680) minden idők legkiválóbb olasz művészei közé tartozik. A barokk stílus egyik prominens képviselője több mint egy évszázadig nagy hatással lesz a művészetek fejlődésére.  Berninit már kisfiúként izgatta a márvány megmunkálása, édesapjától leste el mikéntjét; aki szárnyai alá vette, és nemcsak megengedte, hogy bedolgozzon munkáiba, de saját, egyedi alkotásokra buzdította. Ezek egyike a Szent Lőrinc vértanúsága (1614), amelyen már ott Bernini aláírása. Amikor az ifjú nyolcéves volt, V. Pál pápasága idején, családja Rómába költözött. Az örök város inspiráló légköre kiváló lehetőségeket tartogatott a tehetséges serdülőnek, akinek karrierjében fordulópontot jelentett, hogy Scipione Cafferelli-Borhese bíborosnak kezdett dolgozni, ő rendelte legismertebb munkáinak jó részét. 1618–25 között olyan alkotásokat készít a Borghese családnak, mint A Trójából menekülő Aeneas, Anchises és Ascanius (1618–19), a Proserpina elrablása (1621–22), a Dávid (1623–1624) vagy az Apollón és Daphné (1622–25).

E szobrokat ma is megcsodálhatjuk a római Villa Borghesében. Bernini sok mellszobrából egyértelműen kiderül virtuozitása, amellyel az arckifejezéseket megragadja. Egy 1623-as esemény megpecsételi a művész sorsát: híres lesz. Matteo Barberinit, egyik legkorábbi patrónusát pápává választják, a VIII. Orbán nevet veszi föl. Barberini művészetpártoló volt, és annyira megbízott Gian Lorenzo szaktudásában, hogy jelentős építészeti sőt várostervezési megbízásokhoz juttatta. Kis idő telik csak bele, és európai hírű művésszé válik, kora társadalmának tökéletes megtestesítőjévé. 1680. november 28-án éri a halál. Gian Lorenzo Berninit a barokk kor óriásának, a művészettörténet egyik legnagyobb mesterének tekintjük.  

 FRANCESCO INVERNIZZI ÉLETRAJZA

A producer és újabban rendező Francesco Invernizzi a Magnitudo – egy filmgyártó vállalat – vezérigazgatója. A hazai és nemzetközi filmgyártásban szerzett többéves tapasztalattal ő lett az egyik első szakember, aki művészettörténeti dokumentumfilmek forgatásához a legmodernebb technikát hívta segítségül. Az általa készített képzőművészeti dokufilmek hosszú sora meglepő sikereket ért el mind a közönség, mind a kritikusok körében. Ilyen volt a Vatikáni Múzeum 3D, a Firenze és az Uffizi képtár 3D, a Pápai bazilikák 3D, a Raffaello – A festőfejedelem 3D vagy a Caravaggio – Vérről és lélekről. Producere, némely esetben rendezője is volt olyan nem fikciós munkáknak, mint a Kincseskamrák: A csodák világa, a Bernini, a Leonardo 500, a Canova, a Mathera vagy a – márciusban hazánkban is bemutatásra kerülő – Palladio, amelyeket a Magnitudo Film készül nemzeti és nemzetközi szinten is forgalmazni.  

 A RENDEZŐ MEGJEGYZÉSEI

Párbeszédet szerettünk volna kialakítani a nézők és a Galleria Borghesében kiállított munkák között. Lényegében ez vezetett odáig, hogy a filmet kilenc, a történetmesélés szempontjából eltérő színhelyen vettük föl, amelyek egybeestek a kiállítás egyes termeivel. Narrátorunk egyben tudományos szakértőnk is, Anna Coliva, akinek hangja végigkíséri mindhárom lefilmezett témát (a Galleria Borghesét, Bernini műveit és Rómát). Az összes felvétel olyan kameraállásból és olyan megvilágítással készült, hogy kiemelje az adott téma és helyszín jellegzetességeit. A film kilenc „fejezete” hűen követi az egymásra következő termek sugallta koncepciót, miközben a gyönyörűséges Galleria Borgheséről készült nagylátószögű felvételek gyors egymásutánban váltakoznak a freskókról, stukkókról, falikarokról, csillárokról vagy épp a Bernini-részletekről készült közeli képekkel. Gian Lorenzo Bernini naturalizmusa, élethű részletei, élénksége egy sor technikai eszköznek – kameráknak, kránoknak (daruknak), lámpáknak – köszönhetően végre előtérbe kerül, így téve tanúságot a barokk portrészobrászat vitathatatlan mesterének tekintett Bernini kifinomult térképzéséről. Személyes technikája – amelynek köszönhetően szobrai szinte megelevenednek – 8K-ban történő forgatásért kiáltott, igen változatos fókusztávolsággal. A fizikailag kisebb munkáknál – mint amilyenek a mellszobrok és a modellek – elég volt eltávolítani a műtárgy védő búráját, hogy máris közelről vizsgálhassuk az adott részletet – a szakértő narráció útmutatásai alapján –, nem feledkezve meg a tágabb perspektíváról, azaz rávilágítva a szobrász lenyűgöző tehetségére.  A néző olyan közelségből szemlélheti a műtárgyat, ahogy az életben erre – biztonsági okokból – sosem lenne lehetősége. A fizikailag nagyobb munkáknál viszont – itt sem nélkülözve a tágabb perspektívát – Technokránt – teleszkópos darut – alkalmaztunk, amellyel érzékeltethettük a mű monumentalitását, és bármikor nézőpontot válthattunk. Ennek köszönhetően a néző valósággal körberepülheti az adott Bernini-műtárgyat! Erre korábban nem kerülhetett volna sor. 

A szobrokról készült steadycames és mikroközeli felvételek lázba hozzák a moziszékben ülőt, és azt a benyomást keltik, mintha maga is bejárná a teret! A narráció egyfajta vizuális dialógust kezdeményez a kiállítási helyszín (Galleria Borghese) és a kiállított műtárgyak (Bernini-szobrok) között, amikor egyikről a másikra vált. A felvételek sorrendje Bernini pályájának kronologikus rendjét tükrözi. Azon ritka kivételtől eltekintve, amikor Anna Coliva nappal járta be a termeket, a kiállítást csak éjjel fényképeztük, hogy különleges atmoszférát teremtsünk, és azt az illúziót keltsük, hogy a néző e kivételes pillanatokban egyes-egyedüli vendége a galériának. Azokat a jeleneteket a film elején, amelyek során a kiállítás két kurátora a műveket elemzi, a technikusok irodájában vettük föl, a kiszolgáló szinten. E részben a kamera ráközelít a két szakember arcára és kezére, ahogy a kiállítást tervezik. Egyedül itt nincs narráció, mert el akartuk csípni azokat az érveléseket, amelyeknek köszönhetően a nézők beavatottnak érezhetik magukat abba, hogyan is készül egy nagyszabású kiállítás. A jelenetek és műtárgyak sorrendjét nem lehet függetleníteni Rómától. Követtük a kurátorok javaslatait, így alakult ki a végleges forgatási helyszín lista, amely a Galleria Borghese falain kívülre visz minket, és az örök város azon oldalait mutatja meg, amelyek vagy hatással voltak Bernini munkásságára, vagy épp ő alakította ki őket! Ezúttal is nappali és éjszakai felvételek váltják egymást, hogy aláhúzzuk Bernini teátrális térképzését. A legnevesebb építészeti megoldásokat éppúgy megmutatjuk, mint a méltatlanul elfeledetteket – ebben segít a narráció.    

színes, feliratos olasz ismeretterjesztő film, 90 perc, 2019

rendező Francesco Invernizzi

korhatár: 12
forgalmazó: Pannonia Entertainment
bemutató: 2022. február 3.