Amikor 1499-ben az európai felfedezők először pillantották meg az őslakosok vízparti házait egymástól elválasztó csatornákat, Velence jutott az eszükbe, ezért a környéket Kis-Velencének, azaz Venezuelának nevezték el. (A Venecia kicsinyítőképzős alakja spanyolul). Ezek a kis házak mai napig megtalálhatóak pl. az Orinoco folyó mentén. A folyón nekünk is át kellett kelni, ahhoz, hogy a Margareta szigetről eljussunk a Canaima nemzeti parkba. Utazásunk végső célja a világ legmagasabb vízesése az Angel Falls. 

A vízeséshez eljutni eléggé körülményes, mivel  a szárazföldön keresztül csak az őserdőn keresztül vezet út… vagy inkább csak ösvények, valamint a folyók vizén a zuhogókon át a kövek közt fakenukkal.

Ezért sokan inkább a repülős utat választják. Ez sokkal gyorsabb. viszont van egy pici probléma vele… Lehet, hogy magából a vízesésből semmit nem fog látni az utazó, mert épp a hegyek felhőben vannak… És ez a helyzet sokszor percről percre változik, ezért teljes mértékben kiszámíthatatlan…

A repülést a szárazföldi utazó sem ússza meg, hiszen a vízeséshez legközelebbi kenukikötő is repülővel érhető el legkönnyebben.

Az repülő út tepuik közt vezet. A tepui vagy tepuy Dél-Amerika guyanai-pajzsán, elsősorban Venezuelában és Guyana nyugati felén emelkedő táblahegy vagy mesa. A tepui szó jelentése a Gran Sabana (nagy szavanna) régióban élő bennszülött pemon nép nyelvén: az istenek háza.

A repülőút során pilótánk elmesélte, hogy az előző napokban kényszerleszállást kell végrehajtani egy kis géppel – majd meg is mutatta a földön lévő roncsot . Megnyugtatott bennünket az a tudat hogy valószínűleg naponta azért csak nem zuhannak le gépek így talán a mai napon mi szerencsésen megérkezünk úticélunkhoz…

A Canaima Airportra való érkezésünknél azért szembesültünk vele, hogy valószínűleg nem minden repülő pár nappal ezelőtt gördült ki a gyárból…

Azoknak akik szeretik a Dél Amerikában játszódó akció/kém filmeket, lehet hogy megmozgatja a fantáziáját az amit a ki és bepakolásnál látott…

Szerencsére az ajándékárusok sokkal barátságosabb dolgokat árultak az asztalkáikon.

A Laguna de Canaima a kapuja annak az útnak, ami az Angyal vízeséshez vezet. 

Ezek a táblahegyek egy hatalmas homokkő plató maradványai, mely egykor az Amazonas-medence és az Orinoco között az Atlanti-óceántól a Rio Negróig borította a kontinens gránitalapját. A földtörténeti korok során az erózió elkoptatta a platót, és a megmaradó kőzetből alakultak ki a tepuik.

A tepuik nem csoportosan, hanem többnyire elszigetelten emelkedő képződmények, emiatt egyedülálló endemikus növény- és állatvilágnak adnak otthont. A legjelentősebb tepuik: Neblina, Autana, Auyantepui és a Roraima-hegy. Ezek jellemzően prekambrium kori kvarcos arenit típusú homokkőből állnak, és páratlan természeti látványosságként emelkednek ki a dzsungelből.

A feltételezések szerint a tepuikon élő endemikus fajok egy visszamaradott, hajdan gazdag növény- és állatvilágot képviselnek, mely vikariáns fajfejlődésen ment keresztül, amikor a földtörténet során a plató széttöredezett. Ugyanakkor a legújabb tanulmányok szerint a tepuik nincsenek annyira elszigetelve, mint azt korábban gondolták. Például a levelibékák egyik endemikus neme, a Tepuihyla a tepuik kialakulása után alakult ki, miután az alföldön már elterjedtek.

A tepuik platója teljes mértékben elszigetelődött a környező erdőktől, ezáltal ökológiai szigetek jöttek létre rajtuk. Magasságuk miatt klímájuk más, mint az alattuk fekvő erdőké. Fent hűvösebb a hőmérséklet, gyakoriak az esők, míg a tepui lábánál elterülő erdőkben trópusi, meleg és párás éghajlat uralkodik.

A folytatásban fakenuba szállunk, és elindulunk egy több órás őrült raftingra, a folyó zuhatagaival szembe…

Az Auyantepuiról zuhog alá a világ legmagasabb vízesése, az Angyal-vízesés. 

Térkép: Canaima

Szöveg: Farkas Attila

adatok: Wikipedia

Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu