Történelmi emlékeink fenntartása és megőrzése nem csak azért fontos számunkra, hogy elmondhassuk, hogy ott jártunk, készítettünk pár szelfit az építmény előtt és kipipálhatjuk a bakancslistánkról. Minden egyes műemlék üzenetet hordoz magában. A mi feladatunk, hogy megértsük az évezredeken átívelő nyomatot, és felhasználjuk annak minden fenntarthatósághoz kapcsolódó aspektusát. 
Franciaország és Olaszország bővelkedik számtalan ókori lelettel, írtunk már Arles városáról, az avignoni pápai palotáról, Rómában a Colosseumról és számos történelmi emlékhelyről, de a Pont du Gard még ha nem is annyira ismert, fennmaradt építészeti zsenialitását sokszor a világ száz csodája közé sorolják.
A maga idejében ipari létesítménynek számító híd 48,77 méter magas, 275 méter hosszú és folytatása a 50,02 km hosszú vízvezetéknek, mely a római kori építkezésekre jellemző.
Építésének idejét vitatják, (egyes források i.e. 19-re, más hivatalos források i.sz. 50-es évekre datálják) de abban megállapodhatunk, hogy a korszakalkotó vízellátást Nîmes városának Nemausus kolóniája és annak ötvenezer fős lakossága érdemelte ki.
A legenda szerint kelta törzsek vízistene, Nemausus őrizte a gyógyforrást, ami köré a törzsek telepedtek. Innen kapta nevét Nîmes városa, a hídtól 16 kilométerre található város. A háromszintes akvadukt alsó hat boltíve enged utat a néha vad sodrású Gard folyónak. A középső szint köti össze a két partot ma már csak gyalogosan, és a felső boltívek feletti csatorna szálította 17 méter szintkülönbséggel a vizet a hegyekből a Castellum Divisorium-ba, Nîmes-be.
A vízvezetékek működésének egyik pontos leírása, egy teljes egészében fennmaradt technikai naplójegyzet bizonyos Sextus Julius Frontinus nevű férfitól, aki alaposan lejegyezte, hogy Rómában a köz számára készített vízvezetéket útközben hogy csapolták meg gazdag földbirtokosok saját földjeik öntözésére, állataik itatására. Illegális csővezetékekről, titokban megcsapolt kutakról mesél a „De aguis urbis Romae” című kétkötetes könyv.
A helyi lakosok sokáig hitték, hogy a híd egyfajta isteni építmény, mivel hihetetlen precizitása és lenyűgöző méretei miatt úgy gondolták, hogy emberi kéz nem lehetett képes megépíteni. Egyes legendák szerint maga az ördög segített az építésében, de a római mérnökök ügyessége eloszlatta a misztikumot az idők során.
Az építészet eme remeke a 6. századig működött. 1985-től az Unesco Világörökség része. 1998-ban hatalmas árvíz pusztított a vidéken, és a legendát megerősítve a hídnak alig esett baja.
A híd számos kulturális eseménynek ad helyszínt. Ilyen például a „Les Merveilles du Vivant” hang- és fényjáték nyáron, június végétől szeptember elejéig minden este látványos fényshow-val és architektuális képekkel díszítik fel a hidat. A program az építményen és annak környezetén keresztül mutatja be a Port du Gard környezete természeti szépségeit.
A Gardon és a Gard ugyanazt a folyót jelölik. A folyó hivatalos neve Gardon, de Gard néven is ismert, különösen a Pont du Gard miatt, ami magyarul a „Gard hídja” jelentésű. A Gardon a Rhône jobb oldali mellékfolyója Dél-Franciaországban.
„Les Vignerons sur le Pont” borkóstoló esteken a nyári szezonban minden szerdán a helyi borászok mutatják be boraikat. A gyertyafényes esték romantikus hangulatú események, amelyek során a hidat különleges világítással emelik ki, így tökéletes helyszínt nyújtanak esti sétákhoz vagy akár kisebb koncertekhez.
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Élmény: Rajczi Adriana
