A szilveszteri bulizás hagyománya hosszú múltra tekint vissza, és számos kultúra és vallás hagyományai ötvöződnek benne.
A sumereknél a tavaszi napéjegyenlőség volt az új év kezdete, ekkor tartották az árpavetés ünnepét ekkor kezdődött Niszannu hónap.
Babiloni újévi ünnepség 11 napig tartott. Az első öt nap előkészületekkel – imákkal, varázslatokkal, állatáldozatokkal, és két kis faszobor kifaragásával – telt.
A negyedik napon Marduk szobra előtt felolvasták a babiloni Teremtés-eposzt.
Marduk az ókori Mezopotámia egyik legfontosabb istene volt, akit elsősorban Babilon városának védőisteneként tiszteltek. A babiloni panteonban a legfőbb istenné vált, akit a világ teremtőjeként és az istenek királyaként tartottak számon.
Marduk és sárkánya egy babiloni pecséthengerről
Marduk eredete homályos, valószínűleg egy korábbi sumer istenségből fejlődött ki. Felemelkedése Hammurapi babiloni király uralkodásának idejére tehető, aki Mardukot tette meg birodalma főistenévé. Marduk imádata Babilon bukása után is fennmaradt, és hatással volt a későbbi mezopotámiai vallásokra is.
Marduk legyőzi Tiamatot
Az ötödik napon Marduk temploma megtisztulási szertartáson esett át. Megérkezett a szobra által megszemélyesített Nabú isten Borszippából, a király pedig belépett az Észagilába, Marduk templomába. Ott levették róla kardját, jogarát, minden királyi jelvényét, az urigallu-pap pedig pofon ütötte, meghúzta a füleit és megparancsolta neki, hogy boruljon le Marduk előtt, és esküdjön meg, hogy nem feledkezett meg Marduk tiszteletéről, Babilon jólétéről és mindig igazságosan kormányzott. A pap ezután megvigasztalta a királyt, majd még egyszer megütötte, s ezután visszaadta a királyi jelvényeit. Ha a király könnyekre fakadt, az jó ómennek számított Babilon számára.
A hatodik napon a két kifaragott faszobrot lefejezték Nabú isten előtt, és elégették. A többi város istenei ezután érkeztek meg.
A kilencedik napon a király belépett Marduk szentélyébe és „megfogta a kezét”. Talán ekkor zajlott le a szent nász a király és egy papnő között. Az istenek ezután kocsira szálltak, és kimentek a felvonulási úton a várostól északra lévő akítu-templomhoz.
Itt az istenek a tizedik napon ajándékokat kaptak a királytól – Nabú-naid 150 kg aranyat és 5 tonna ezüstöt adott felirata szerint.
A tizenegyedik napon az istenek visszatértek az Észagilába, ahol egy lakomán vettek részt. Ezután hazatértek városaikba.
Már a középbabiloni korban, a kassziták idején egyfajta álkirályság kapcsolódott az ünnepekhez. Kiválasztottak egy rabszolgát, aki az uralkodó helyett „uralkodott” 11 napon át, majd ennek leteltével kivégezték. Ez a szakrális király rituális, szerencsehozó meggyilkolását, feláldozását helyettesítette. Ebből a szokásból alakult ki a „pünkösdi király” szokása, Rómában a saturnalia és a különböző helycserés bolondoknapja.
Saturnalia egy ókori római ünnep volt, amelyet Saturnus isten tiszteletére tartottak. Ez volt az év legvidámabb ünnepe, amelyet féktelen mulatozás, lakomák, ajándékozás és a társadalmi normák ideiglenes felfüggesztése jellemzett. A Saturnaliát december 17-én kezdték meg, és eredetileg egy napig tartott, de később kibővült, és végül egy hétig, december 17-től 23-ig ünnepelték.
A Saturnalia eredete a homályba vész, de valószínűleg egy ősi termékenységi ünnepből alakult ki, amelyet a vetési időszak végén tartottak. Saturnust, akit eredetileg a vetés és a mezőgazdaság isteneként tiszteltek, később a bőség, a gazdagság, a felszabadulás és az idő istenével is azonosították.
Az ünnep alatt a rabszolgák ideiglenesen felszabadultak a munkájuk alól, és sok esetben a gazdáikkal együtt ünnepeltek, sőt, néha a gazdák szolgálták ki őket. Megengedett volt a szerencsejáték, a dorbézolás és a nyilvános mulatozás. Az emberek megajándékozták egymást, jellemzően gyertyákkal, cserépfigurákkal, gyümölcsökkel és édességekkel.
A Saturnalia legjellegzetesebb elemei a következők voltak: A rabszolgák és a gazdák közötti szerepcsere a társadalmi rend ideiglenes felfüggesztését jelképezte. Bőséges lakomákat tartottak, ahol szabadon fogyaszthatták az ételt és az italt. Az emberek megajándékozták egymást, ami a barátság és a jóakarat jele volt. Minden háztartásban sorshúzással kiválasztották a Saturnalia királyát (Saturnalicius princeps), aki az ünnepségek alatt tréfás parancsokat oszthatott.
„Io Saturnalia!” kiáltás: Az ünnep alatt az emberek ezzel a vidám felkiáltással köszöntötték egymást. A Saturnalia nem csupán a vidámság és a féktelenség ünnepe volt, hanem egyfajta társadalmi szelep is, amely lehetővé tette a feszültségek levezetését és a társadalmi egyenlőtlenségek átmeneti enyhítését. Azt az aranykort idézte fel, amikor a mítosz szerint Saturnus uralkodott, és béke, bőség és egyenlőség volt a földön. A kereszténység felemelkedésével a Saturnalia népszerűsége csökkent, de számos eleme, mint például az ajándékozás, a lakomák és az ünnepi díszítés, beépült a karácsonyi ünnepkörbe, és a mai napig tovább élnek a karácsonyi hagyományokban.
Szent Szilveszter napja, azaz december 31-e, az év utolsó napja a Gergely-naptárban. I. Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki 335. december 31-én hunyt el. A napot világszerte különféleképpen ünneplik, és gyakran társul az óév búcsúztatásához és az újév köszöntéséhez.
Érdekes módon a pápa uralkodása alatt nem volt jellemző az év utolsó napjának különösebb megünneplése. A Szilveszter-napi ünneplés hagyománya csak később, a középkorban alakult ki. A Gergely-naptár 1582-es bevezetése egységesítette az újév kezdetét január 1-jén, ami hozzájárult a szilveszteri ünneplések elterjedéséhez.
A városiasodás és az ipari forradalom hatására a szilveszteri ünneplések egyre inkább közösségi eseménnyé váltak, bálokkal, tűzijátékokkal és utcai mulatságokkal.
A világ számos országában rendeznek bulikat, tűzijátékokat, és különféle rendezvényeket Szilveszter éjszakáján. Az emberek összegyűlnek a családjukkal és barátaikkal, hogy együtt ünnepeljenek.
Számos babona és hagyomány kapcsolódik a Szilveszterhez és az újévhez. Például sok kultúrában szerencsét hoz lencsét enni, mivel az apró lencseszemek a pénzérméket szimbolizálják, és bőséget hoznak az új évre. Magyarországon malacot szokás enni, mert a hiedelem szerint a malac előre túrja a szerencsét.
A látványos tűzijátékok szinte mindenhol a Szilveszter-éji ünneplés szerves részét képezik. A szilveszteri zajkeltés (tűzijáték, petárdázás, dudálás) célja eredetileg az ártó szellemek elűzése volt. Ez a szokás a pogány hiedelmekből ered, és máig fennmaradt a szilveszteri hagyományokban.
Az új év beköszöntét megelőző visszaszámlálás izgalmas pillanat, amikor mindenki együtt várja az éjfélt. Az éjfél eljövetelekor elmaradhatatlan a pezsgőbontás és a koccintás, amivel az újévet köszöntik.
Szent Szilveszter napja tehát sokkal több, mint egy egyszerű dátum a naptárban. Ez egy olyan nap, amely a lezárást és az újrakezdést, a reményt és az ünneplést jelképezi. Bár a konkrét szokások és hagyományok eltérőek lehetnek a világ különböző pontjain, az emberek mindenhol azzal a reménnyel köszöntik az újévet, hogy az jobb és boldogabb lesz, mint az előző.
Modern kori asszírok ünneplik a 6769-es évet (2019. április elsejét).
Az ókori és a középkori képeket a fantáziavilág, és a Gemini 1.5 Pro / Imagen 3 teremtette.