A soproni Fő téren álló, 58 méter magas Tűztorony a város legismertebb jelképe. A XIII. században emelt építmény évszázadokon keresztül szolgálta a települést.
Bár a XIX. század végén a szomszédos Városháza építésekor állékonysága veszélybe került, és emiatt kapuját leszűkítették és a 2009 és 2012 között zajló megerősítési és helyreállítási munkálatok során visszakapta eredeti építészeti karakterét.
A torony korai története és építészete
A Tűztorony eredetileg várostoronyként funkcionált. Alsó, szögletes részét 1290 és 1340 között építették gótikus stílusban, feltehetően egy római kaputorony alapjaira, bár egyes vélemények szerint az alap is Árpád-kori. A XIII. századtól kezdve ez az épület volt a városfalak északi kaputornya. A városba érkezők egy magas töltésen jutottak el a torony négyzetes előépítményéhez, majd annak boltozatos terén áthaladva értek a Fő térre.
Az 1960-as évek végén a torony mellett feltárták az északi római városkapu maradványait, illetve ugyanitt egy XIII–XVII. századi pincebörtön is megtekinthető a torony alatti múzeumban.
Természetesen a torony is sokat változott az évszázadok alatt. A torony henger alakú kőalapja, széles, függőlegesen deszkázott, kúpos fatetővel 1562-es állapot.
A torony 1562-es állapota
A torony egy bonyolultabb, zsindelyezett fatetővel, amelynek alján egy díszes, nyolcszögletű fa erkély látható az 1610-1676 közötti állapot.
A torony 1610-1676 közötti állapota
A torony alsó részére egy hatalmas, hengeres, dísztelen építményt emeltek, amelyet XIV–XV. századi gótikus ablakokkal láttak el. A XV. századra az épület már abban a formában állt, ahogyan a legkorábbi, XVI. század közepi ábrázolásokon is látható.
A toronyőrök feladatai
A tornyon kialakított árkádos reneszánsz körüljáró a város megfigyelését szolgálta. A toronyőrök feladata volt, hogy éjjel lámpással, nappal pedig színes zászlókkal jelezzék a tűz helyét. Az első írásos adat zenész-toronyőr (Ádler György) alkalmazásáról 1546-ból származik. A toronyőr és három másik trombitás jelezte, ha ellenség, előkelőség vagy borszállítmány közeledett a városhoz.
Emellett a körerkélyről negyedóránként trombitaszóval jelezték az idő múlását, és a XVI. századtól ők kezelték a toronyórát is. Bár zenész privilégiumuk 1829-ben, a Soproni Zeneegyesület megalakulásával megszűnt, a kürtöt egészen 1885-ig negyedóránként megfújták.
Kilátás a Tűztoronyból, háttérben a Szent György-templom. 1960 Fotó adományozó: Fortepan
Az 1676-os tűzvész és a barokk újjáépítés
Az 1676-os soproni nagy tűzvész a város történetének egyik legmeghatározóbb tragédiája volt, amely alapjaiban változtatta meg a mai belváros arculatát. A hagyomány szerint a tűz egy helyi polgár (egy bizonyos glaszertisz, azaz üveges) házában keletkezett. A legelfogadottabb verzió szerint gyerekek gondatlansága okozta a bajt: diót akartak sütni vagy pörkölni, és közben véletlenül meggyújtották a közelben lévő nádat vagy szalmát.
A kép illusztráció
A tűz az egész belvárost felemésztette, aminek sajnos több oka is volt: Az egyik az erős szél. A tragédia napján hatalmas szélvihar tombolt, ami pillanatok alatt átvitte a parazsat a szomszédos háztetőkre. A második, hogy akkoriban a legtöbb házat gyúlékony fazsindely fedte. És végül az sem volt szerencsés, hogy a középkori városmag szűk utcái és egymáshoz tapadó épületei segítették a lángok terjedését.
A torony 1676-ban teljesen leégett, a város szinte teljesen elpusztult, de ez adott lehetőséget a mai barokk arculat kialakulására. Az újjáépítés a lakosság sürgetésére, közadakozásból indult meg 1680-ban. A munkálatokhoz Bécsújhelyről hívtak építőmestereket, a köveket pedig helyi bányákból fejtették.
A körerkélyt ekkor barokk stílusban építették újjá, az új órát pedig lorettói mesterek, Purr János vagy Bienn János készítették. Egy anekdota szerint a győri honatyák egy soproni utazásuk során kaptak kedvet az ottani (mára lebontott) tűztorony felépítéséhez, miután egy Székesfehérvár elleni peren nyert pénzt nem tudtak máshogy felhasználni.
A torony felső, barokkos része ekkor nyerte el mai formáját. Egy rövid, keskeny réztető felett a torony nyolcoldalúvá válik, sarkait torzított ión félpillérek díszítik. A nyolc oldalból négyen az 1735-ös évszámot viselő óralapok láthatók, felettük kőkeretes félköríves ablakokkal. A tagolt párkány felett erőteljes hagymakupola helyezkedik el, rajta nyitott lámpással, amelyben harang található. A torony csúcsán, a háromszorosan tagolt rézsisak felett egy magas rúdon és gömbön álló kétfejű sas szolgál szél jelzőként. Ez a sas eredetileg II. Ferdinánd király és Eleonóra királyné ajándéka volt az 1622-es országgyűlés emlékére, de a torony tetejére csak a nagy tűzvész után, egy Lipót császár tiszteletére rendezett ünnepségen került fel. A korábban a téglafalon lévő kétfejű sasos címert az Előkapu felőli oldalra helyezték át.
Statikai problémák és a Hűségkapu
1893–94-ben, a régi városháza lebontásakor megbolygatták a torony alapjait, ami bécsi szakértők szerint az összeomlás veszélyével fenyegetett.
rekonstrukciós kép
A lebontás helyett végül Kiss István és Schulek Frigyes javaslatára köztes megoldás született: a kapu alatti kocsi forgalmat betiltották, a széles bejárót elfalazták, és csak a gyalogosokat engedték át. Ez a megerősítés lehetővé tette, hogy a torony átvészelje a világháborúkat.
A Tűztorony a hűség jelképe is: az 1921. december 14-i népszavazáson Sopron és nyolc község a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. 
Ennek emlékére 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján barokkos kapukeretet készítettek. A soproni Tűztorony lábánál található Hűségkapu az 1921-es népszavazás emlékére készült, és gazdag szimbolikával hirdeti a város hűségét. A kaput 1928. október 14-én avatták fel.
A kapu feletti díszes, barokkos keretben Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása látható. Középen: Hungária alakja trónol, fején a Magyar Szent Koronával. Körülötte: Sopron polgárai láthatóak (magyar és német anyanyelvűek egyaránt), amint hódolatukat fejezik ki és kinyilvánítják hűségüket a haza iránt.
A kapun két meghatározó felirat olvasható, amelyek a nemzet háláját és a város új címét rögzítik: „A NEMZET SOPRONNAK”: Ez a felirat közvetlenül a kapu felett olvasható, jelezve, hogy az emlékművet a hálás magyar nemzet emeltette a városnak. „CIVITAS FIDELISSIMA”: A kapu felett elhelyezett városi címerben látható ez a latin felirat, amelynek jelentése: „A leghűségesebb város”. Ezt a címet az 1922. évi XXIX. törvénycikk adományozta Sopronnak a népszavazáson tanúsított magatartásáért. A dombormű két oldalán egy-egy címer is helyet kapott: Bal oldalon: Magyarország kiscímere (a korabeli, ún. Kossuth-címer). Jobb oldalon: Sopron városának korabeli címere (a kétfejű sas nélkül).
Modern kori felújítás
1970-ben a régi toronyőrház helyére egy beton lépcsőházat építettek, amely egyben támasztékként is szolgált.
Várkerület (Lenin körút) az Előkapu felé nézve, háttérben a Tűztorony. 1962 Fotó adományozó: FŐFOTÓ
A legutóbbi nagy rekonstrukció tervezése 2007-ben indult, a kivitelezés pedig 2009 és 2012 között zajlott, és a Hűség napjára fejeződött be.
Ez a felújítás nemcsak esztétikai frissítést jelentett, hanem megmentette Sopron jelképét a szerkezeti romlástól.
Az alapozás megerősítése (statikai helyreállítás)
A Tűztorony stabilitása több mint száz éven át kritikus volt. 1893-ban, a régi városháza lebontásakor a torony alapjai meggyengültek, ami miatt akkor statikai okokból be kellett falazniuk a széles városkaput (így alakult ki a szűkebb átjáró). A 2011-es beavatkozás: Modern mérnöki megoldásokkal, összesen 16 helyen végeztek injektálást. Több mint 500 köbméter betont fecskendeztek a földbe, néhol 9 méter mélyre, hogy megszilárdítsák a római kori romokra épült alapokat. Ezen felül a toronytestet belülről acélpászmákkal és vasbeton lemezekkel fogták össze, mintegy „abroncsként” stabilizálva az építményt.
A kövek letisztítása és a homlokzat
A torony külső megjelenése jelentősen megváltozott.
- Kőrestaurálás: A középkori és újkori kőfelületeket speciális eljárással letisztították a lerakódott szennyeződésektől.
- Vakolat: Új, természetes alapanyagú, lélegző homlokzatvakolatot kapott, amely segít elkerülni a falazat mozgásából eredő repedéseket.
- A Hűségkapu: A torony alján található, Kisfaludi Stróbl Zsigmond által készített szoborcsoportot is restaurálták, visszaadva a mészkő eredeti fényét.
Az eredeti barokk sisak megújulása
A Tűztorony jellegzetes, barokk stílusú felső része (sisakja) az 1676-os nagy tűzvész után készült. A 2012-es felújítás során a sisak elöregedett, többször foltozott rézlemezeit lecserélték. Az új borításhoz előpatinázott rézlemezeket használtak, hogy a torony azonnal visszakapja megszokott, patinás zöldes színét, és ne kelljen évtizedeket várni az oxidációra. Leemelték és restaurálták a tetején lévő kétfejű sast is, amelyben egy időkapszulát is találtak a korábbi korok üzeneteivel.
4. A környező tér és a történelmi jelleg
A projekt részeként a soproni Fő tér is teljesen megújult. A leglátványosabb elem a Tűztorony alatti átjáró (a Hűségkapu) visszaszélesítése volt. A korábbi falazat kibontásával a kapu visszanyerte eredeti, tágas méreteit, így a gyalogosok ma már ugyanúgy sétálhatnak át rajta, mint a középkorban.
A Fő tér díszburkolatot kapott, eltüntették az autóforgalmat, és kialakították a történelmi városszövetet idéző sétálóutcás környezetet. A burkolatban még a hajdani római Borostyánkő út nyomvonalát is jelezték. A felújítást hivatalosan 2012 decemberében, a Hűség Napjához kapcsolódóan adták át, és ezzel a Tűztorony nemcsak látványosabbá, hanem szerkezetileg is évszázadokra biztonságossá vált.
A látogatók ma az eredeti, középkori bejáraton juthatnak be a toronyba. A belső csigalépcső az alsó körerkélyig vezet. A torony szintjeit régen fafödémek választották el, a toronyőr szobáját pedig falfestmények díszítették.
A látogatók 119 lépcsőfok megtétele után a toronyőrök egykori őrhelyéről, az erkély koszorúról élvezhetik a város panorámáját. A Tűztorony ma csaknem 58 méter magas. A csigalépcsőn közel 200 lépcsőfok (egészen pontosan 116 a körerkélyig) leküzdése után páratlan kilátás nyílik Sopron belvárosára, a Lővérekre, és tiszta időben egészen a Schneebergig ellátni.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
rekonstrukciós képek – Gemini PRO
Térkép: