Vegyünk egy átlagos péntek délutánt, amikor már nagyjából sejtjük, milyen idő lesz másnap, nézzünk körül lakóhelyünk 50 km-es körzetében (az interneten persze), keressünk olyan szemnek szép, lábnak elérhető helyeket, amit egész családunk (kisgyermek, mozgékony nagyszülő egyaránt) be tud járni, majd bökjünk rá az egyik, minden kitételnek megfelelő célpontra, és szombat reggel kerekedjünk fel.
Fotó: Bankó András
Ily módon jutottunk el egy hideg és havas hétvégén Visegrádra. A felkerekedés azért megkívánt némi előkészületet. Először is mindenkinek kellett megfelelő cipő, amely majd bírja a havat, vagy ahol a hó elolvadt, ott a sarat, aláöltözet, vastag sí- vagy túrazokni, gyaloglásra alkalmas nem túl hosszú, de azért meleg kabát, sál, sapka, kesztyű. Valamint kis dobozokban élelmet is csomagoltam, mert nem tudhattuk, lesz-e vajon bármilyen lehetőségünk ételt venni a kirándulás közben. Ez a csomagolás már a jobb kezemben van, kipakolom a kis dobozkákat, és vagdosok, az egyikbe kolbászt, a másikba sajtokat, a harmadikba almát, a negyedikbe zöldséget, rakok még a hátizsákba csokit és kekszet, és szólok a barátnőmnek, hogy hozzon a termoszában forró teát.
A Sirály étterem hatalmas és a most – természetesen – teljesen üres parkolójában állunk meg. Felhúzzuk a dupla kesztyűt, és gyalogolunk végig jobbra fordulva az utcán a templomig, aztán balra fordulunk, elmegyünk a Don Vito előtt, és beírjuk az étterem számát a telefonba, hogy visszafelé majd pizzát rendeljünk. A Salamon toronyig egyszerű a járás, emberrel alig találkozunk. Gyönyörködünk a szebbnél szebb régi, és felújított házakban, találgatjuk, miért van mindig (járvány-helyzettől függetlenül) zárva a Mátyás király játszótér (tudja valaki, hogy miért?).
Az idősek otthonától meredeken emelkedni kezd a macskaköves utca, innen már kilátunk a Dunára, melyen jeges foltok úsznak most, és hófoltok pettyezik a túlparton magasodó dombokat is. Az első látványosság a Salamon-torony, körbejárható, és gyönyörű a kilátás is.
A lefedett kőkútnál már éhesek a gyerekek, még alig jöttünk, de tízóraizni kell. Kicsomagolok nekik ezt-azt, majd tempósan gyalogolunk tovább, hogy ne fagyjunk át.
A tornyot elhagyva számtalan útirány kínálkozik, kisétálhatunk a Sibrik dombra, Visegrád első várának romjai, a Szent György lovagrend nagy kard – szobra és pazar kilátás is vár itt ránk.
Vagy tovább gyalogolunk, a táblák mindenütt segítenek, a Nagy villám, a Fellegvár, a Sípálya, a Mogyoró-hegy, bármelyik könnyen elérhető és sok élményt rejtő célpont. Az út könnyű, az útviszonyok még hóban is jók.
A Sibrik domb után van lehetőségünk jobbra felkanyarodni az erdőbe, és egy rövidebb, de jóval meredekebb és sajnos ebben az időszakban csúszós úton is felérhetnénk a hegy tetejére, de mi úgy döntünk, hogy nem kockáztatunk, és a hosszabb, de kényelmes gyalogúton kanyarodunk be az erdőbe.
A Mátyás forrás mindössze egy perces kitérő (az információs táblák egyébként mindenhol pontosan megmondják, hány perc alatt érhetjük el célpontunkat), gyönyörű mohás körülötte minden, a jeges víz csobog, megtölthetjük kulacsunkat is.
Tovább haladva elmegyünk szánkózó, majd síelő színes anorákos családok mellett, jó érzéssel tölt el a szívünket felszabadult nevetésük, mely a fehér domboldalakon visszahangzik. Egy vadászles tövében, jobb híján egy fa-szeméttároló szélét használva pultnak teázunk, igazi kerámia bögréket is csomagoltunk, hogy teljes legyen az élmény, és hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk.
Fotó: Bankó András
A tea meleg, a szétosztott csoki pedig energiát ad, hogy a Canopy (átcsúszó pálya) állomások mentén széles szerpentinen haladjunk tovább. Itt látjuk magunk mellett egy közeli csúcson a Fellegvárat, kis réseken kukucskál a nap, izgalmas felhő-sávok váltakoznak a hegy felett.
A Nagy-villámig megyünk, majd a bezárt bob pálya tövében találunk egy büfét, ahol kinti kemencében sajtos és hajtogatások közé sütött tepertős pogácsát kínálnak, aki nem vezet, egy kupica pálinkát is bevállal, megesszük az almát és pár szem kolbászt is rágcsálunk hozzá. Ki gondolta volna, de még feljebb tudunk menni, a 378 méter magas Zsitvay kilátóhoz, ami ugyan zárva van most, de az épület kívülről is gyönyörű, tornyos formájával, díszes ablakaival.
Visszafelé ugyanezen az úton megyünk, persze könnyedén, és szinte futva a tudattól, hogy odalent a megrendelt pizza vár.
Visegrád nagyon jó választás a lockdown idején. Hóban, sárban is járható utak, gyermekbarát távolságok, kitáblázott útvonalak, evés-ivási lehetőség több helyen is (cukrászda, bolt, teázó, pizzéria). Kalandra fel! ☺
Szöveg: Bankó-Erdősi Viktória
Fotó: Varga Andrea, Bankó András
