Somogy megye dombjai között húzódik meg Kaposvár közelében a Kassai-völgy, mely Lovasíjász versenyek és edzőtáborok helyszíne 1994 óta. 

Részlet Kassai Lajos Lovasíjászat című könyvéből:

“A völgy, amibe berohantunk, egy zsákutcában végződött. Nincs tovább, a lónak már nem volt hova mennie, hacsak nem akart a meredek dombra felrohanni. Tőle teljesen szokatlan módon nyugodtan állt, én pedig próbáltam valamihez hasonlítani azt, amit éreztem. Ilyet csak akkor érez az ember, ha megtalálja helyét a világban. Hát én megtaláltam, ez az én völgyem. Ha kinyújtom karjaimat, szinte elérem oldalait, nem látok ki belőle, és engem sem láthat itt senki. Egy világ a világban, egy Kárpát-medence a Kárpát-medencében. Nincs túl közel és nincs túl távol, nem kicsi és nem nagy, és van benne egy hatalmas pozitív mágnes, melynek lelkem a negatív pólusa. Naponta vissza kellett térnem, mígnem ideköltöztem és otthonommá vált.“

Kassai Lajos egyik alapmottója a “Tartsd a jószágot természete szerint” környezete teljes egészére kihat.

A szabadtartás és a völggyel teljes harmóniában élő állatfajok sokasága határozzák meg a Kassai-völgy hangulatát. 

A Kassai-völgy a világ legjobban felszerelt lovasíjász központja, otthont ad évente négy Lovasíjász Világkupa fordulónak és kétévente itt kerül megrendezésre a Lovasíjász Világbajnokság és Nemzetközi Bírók Világtalálkozója. A lovasíjász versenyeken túl, – hála a völgy kiváló adottságainak, alkalmas íjászversenyek és nagy létszámú edzőtáborok lebonyolítására is. A völgyben nem csak íjász és lovas sportolók, de számos profi külföldi és hazai sportcsapat is megfordult már, ahogyan amatőr sportcsapatok is szívesen merítenek inspirációt Kassai Mester tanításaiból.

Fennállása óta (1988) a Kassai-völgy látogatók és a tanulni vágyók sokaságát vonzza. A völgy minden hónap első szombatján nyitott a látogatók előtt, ezek az alkalmak lehetőséget biztosítanak bárkinek, hogy betekintést nyerhessen a Kassai Lovasíjász Iskola működésébe és bekapcsolódhasson az edzésekbe, illetve megtegye első lépéseit, hogy az Iskola tagjává válhasson. 

A lovasíjászat megjelenése és dinamikus fejlődése folyamatosan növelte az érdeklődők számát, akiket ma már nem csak az íjászat vonz, hanem az itt kialakult közösség és mindaz, ami őseink kultúrájából megélhető egy 21. századi ember számára.

  1. augusztus 7-i nyílt napon egy nagyszabású rendezvényre került sor.

„Nyílzápor a Kassai-völgyben a Lovasíjászat Világnapján”

A rendezvény a Lovasíjászat Világnapjának központi eseménye, mindamellett igyekszik közelebb hozni egymáshoz a magyarországi íjas hagyományőrzőket és közösségeiket. A résztvevők, egy magas szakmai színvonalat mutatva demonstrálhatnak tevékenységük mellett, bemutatva történelmi- és kulturális gyökereinket, felhívva a figyelmet ezek ápolásának fontosságára.

Természetesen az alkalom arra is lehetőséget ad, hogy a kívülálló érdeklődők egy családias légkörű, jól szervezett rendezvényen keresztül, minél szélesebb betekintést nyerhessenek a Kassai-völgy tevékenységébe.

A rendezvény helyszíne a Kassai-völgy, a modern kori lovasíjászat bölcsője, és egyben a világ jelenleg legjobban felszerelt lovasíjász képzési központja. A Kassai Lovasíjász Iskola képzési- és működési módszere egyedülálló a világon, így a „Magyar kulturális örökség része”, és elnyerte a „Hungarikum”-címet. 

Bársony Bálint és zenekara készül az esti koncertre.

A rendezvény kapcsán lehetőséget biztosíttottak a szervezők az érdeklődők számára, hogy ne csak betekinthessenek íjász képzési módszerekbe, de az íjjal rendelkezők ki is próbálhassanak néhányat. Csúcspontként egy nagy közös nyílzáporral szimbolizálták az összefogás fontosságát.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a Magyar történelem győztes csatáiról is meg kell emlékezni.

 

Dr. Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy, a Magyar Honvédség parancsnoka,vezérkari főnök is jelen volt a csata helyszínén.

A szép számú sereg délután érkezett meg a domboldalra 

A 907. július 4-7. között lezajlott pozsonyi csatára emlékeztek a résztvevők a bemutatóval, melynek szervezője Faragó Csaba volt.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatói egyhetes edzőtáboron vettek részt a Kassai-völgyben. Ők adták hírül, hogy az ellenség már felsorakozott a szemközti domboldalon.

Mónus József (Fehér Farkas) feszítette meg az íját elsőként.

Ezután amazonok érkeztek lóháton hangos kiáltásokkal.

Ezután a nyugati seregekre elsöprő nyílzáport zúdított a Sereg. 

Végül gyalogsági roham zárta az ütközetet.

Kassai Lajos a végén megígérte, hogy minden évben megismétlik a csatát addig, míg minden magyar tudomást nem szerez a 907-es pozsonyi dicsőségről.  

 

Portré: nyilzapor.hu

Kassai Lajos így írja le ars poeticáját:

„Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltos lovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.”

 

 

A völgy hangulata talán a közeli Szennai Skanzen, zsúpfedeles házikóival szegélyezett utcasor természetességéhez fogható. Olyan hely látványa tárul elénk, ahol nem kell becsuknunk a szemünket, hogy elképzeljük milyen lehetett emberöltőkkel ezelőtt az élet. 

Vannak pontjai a világnak, ahol végtelen nyugalmat érzek bármikor visszatérek oda. Ez a vidék ilyen, talán itt mindig egy picit erősebb is ez az érzés, hiszen a szülőföldem. 

Fotó és élmény: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Információk: nyilzapor.hu