A holnap

Miért vagyunk pesszimisták?

A Columbia Egyetem kutatói a közelmúltban összeállítottak egy olyan listát, amelyben 160 országot rangsoroltak az ún. boldogságindex alapján. A felmérés során olyan tényezőket vizsgáltak, mint a várható élettartam, a korrupció jelenléte, az életút megválasztásának szabadsága, a szociális ellátórendszerek hatékonysága vagy a munkanélküliségi ráta. A listán Magyarország a száztizedik helyre került. Sajnos nem festett jobb képet egy, a világ 36 legfejlettebb országára kiterjedő hasonló vizsgálat sem. A közbiztonság érzet, az oktatás és az egészségügy állapota, a közösségi és civil élet vagy a környezetvédelem szempontjából vizsgált 36 állam közül az idén Magyarország a 29. helyre került. Az életelégedettségre és a jövőbeni kilátásokra, valamint a pozitív élményekre vonatkozó kérdésekre a magyarok rendszeresen pesszimistább választ adnak, mint a nemzetközi átlag. De honnan ered ez az optimizmust mellőző, hitehagyott komor jövőképünk? Sokan vélik úgy, hogy pesszimizmusunk történelmileg magyarázható jelenség. Hogyan tudunk mégis a mai modern világban túllépni a magunkkal hozott, a Szózatban és a Himunszban is megjelenített szenvedéstörténettől. Egyértelmű-e egy ország gazdasági helyzete, vérzivataros történelme és lakóinak boldogságérzete között az összefüggés? Optimizmuskutató szakértők úgy vélik, hogy a pozitívabb életszemlélethez elsősorban az önértékelés fejlesztésére van szükség. Tapasztalataik szerint a magyarok jelentős részének nincs reális képe önmagáról, nincs tisztában jó és rossz tulajdonságaival, ez pedig nélkülözhetetlen a pozitív gondolkodás kialakításához. De ha mi felnőttek borúlátók vagyunk és még a saját stresszhelyzeteinket sem tudjuk kezelni, hogyan tudjuk gyermekeink figyelmét a pozitív értékek felismerésére irányítani? Részben velünk született hajlamaink és temperamentumunk, részben átélt napi élményeink is befolyásolják azt, hogy a borúlátás és a reményvesztettség milyen mértékben uralkodik el rajtunk.. Ahhoz, hogy a jövő számunkra ne homályos és bizonytalan legyen és a hullámvölgyekből is hamar képesek legyünk kikecmeregni mindenek előtt önmagunk megismerésére kell több időt fordítani. Pesszimizmuskutatók állítják, hogy a pesszimizmus lappangó veszélye éppen az, hogy önmagát képes erősíteni, akárcsak az alkohol. Így örökös aggódásunk önmagától válik újabb kudarcok forrásává. Pedig az élet élvezetére számos példa van a hideg skandináv államokban is.. Pesszimizmusunkon minden bizonnyal számos módon tudunk enyhíteni. Sok esetben a relaxációs technikák, a sport, a mozgás, a kiegyensúlyozott családi háttér vagy csak önmagában az élet szeretete is sokat segíthet abban, hogy a pozitív gondolkodás erősítésével javítsunk a pesszimista statisztikák borús eredményein, hogy egy következő felmérésben már egy derűsebb, mosolygósabb képet nyújthassunk a világnak.

Fel