Statisztikai jelentések mutatják hónapról hónapra a munaknélküliek számát, ám ezek mögött az adatok mögött emberi sorsok, családok vannak, akiknek az élete egyik percről a másikra megváltozott. Munkahelyünk nemcsak megélhetésünket biztosítja, de meghatározza társadalmi szerepünket, identitásunkat. Magyarországon a foglalkoztatottak száma csaknem négy millió. A KSH adatai szerint 57 ezerrel dolgoznak többen, mint egy évvel korábban. 2009, vagyis a gazdasági válság óta, most először csökkent 10 százelék alá a munkanélküliségi ráta, Eger nagyságú település jutott új álláshoz, kezdett el dolgozni. A magyarok leginkább a munkahelyük elvesztésétől és az elszegényedéstől félnek. Az álláskeresés időszaka nem könnyű, új állást találni nem megy egyik napról a másikra. Minél hosszabb ideje munkanélküli valaki, annál nehezebben talál vissza a munkaerőpiacra. Sokaknak azért is nehéz munkát találni, mert nem vagyunk rugalmasak. Magyarországon kimondottan alacsony a mobilitás, nehezen kezdünk új életet. Hiába tartósan munkanélküli valaki, országon belül még egy új állás reményében sem szívesen költöznek a magyarok. Az álláskeresés problémájánál nem lehet szétválasztani a gazdaságpolitikai és társadalmi szempontokat. Az állam fenntarthatósága múlik azon, hogy a munkaképes felnőtt lakosság hány százaléka dolgozik. Hányan termelik meg a nyugdíjakat és a szociális segélyeket. Minden egyes ember, aki visszatalál a munakerőpiacra nemcsak a munkáját kapja vissza, hanem a jövőbe vetett hitét is.