Közép-Európa egyik legjelentősebb reneszánsz várépítészeti emléke, Zala megyében, Egerváron található. A középkori várkastély, Magyarország nyugati védővonalának részeként hosszú ideig végvár volt. Alaprajza szabályos négyszög, a sarkokon Ó-olaszbástya formájú tornyokkal.
Egervári Várkastély
A települést a Geregye nemzetség, majd az abból származó Egervári család birtokolta, az Egervári családnév a 13. század végén bukkant fel először a forrásokban. A várat a nemzetség építette fel „Egurwar” faluban. A birtokot 1280 táján Gutkeled Miklós bán és Pál kapták meg. 1476. október 15-én Egervári I. László engedélyt kapott Mátyás királytól, hogy a régi erődítést kijavíttassa, és új várat építsen. Ez a vár tömbszerű, négyszögletes alaprajzú épület lehetett, amelynek a negyedik falát csak az 1960-as évek régészeti feltárásai során fedezték fel.
A vár 1490 körül felépült, és be is rendezték, ugyanis egy hadieszköz leltárban összeírták a benne található fegyvereket. Pompás berendezésre utaló tárgyakról is olvashatunk ebben a leltárban. Mivel Egervári I. László horvát–szlavón–dalmát bán, Szilézia és Lausitz (Luzsica) kormányzója gyakran megfordult a királyi udvarban, díszkályháit is feltehetően budai mesterek műhelyeiből rendelte meg, ahonnan a király is.
Kiemelkedőek Egervári I. László kódexei is, könyvtárában 16 kötetet őrzött. Nevéhez köthető az egervári késő gótikus templom felépítése is, amely átalakított formában ma is áll. A templommal együtt, amellett felépített kolostort az obszerváns ferenceseknek alapította.
Egervári Alexandriai Szt. Katalin templom
1513-ben megegyezéssel ért véget a birtokper Egervári Bereck és Rozgonyi Klára között – aki ekkor már Kanizsai György bán özvegye volt –, ekkor Bereck püspök testvérül fogadta Rozgonyi Klára második házasságából származó fiát, Kanizsai Lászlót, utóbb ily módon került az egervári uradalom, a Kanizsai család kezére.
Kanizsai László fia, Kanizsai Ferenc földesúr 1532-ben bekövetkezett halálával kihalt a Kanizsai família férfiága, ekkor húga, Kanizsai Orsolya lett a hatalmas birtokok – és így Egervár – tulajdonosa, aki Nádasdy I. Tamással lépett jegyességre. I. (Szapolyai) János király még ebben az évben Nádasdynak, mint a fiúsított Kanizsai Orsolya – aki ezen jogi aktus révén örökölhette a birtokokat – leendő férjének adományozta a Kanizsai-javakat, köztük Egervárt is.
Kanizsai Orsolya és Nádasdy I. Tamás három év jegyesség után házasságot kötöttek. Az 1553-ban bárói rangra emelt és 1554-ben nádorrá választott Nádasdy I. Tamás és felesége, Kanizsai Orsolya állandó levelezést folytattak egymással.
A várkastély mai épülete felépítésének a kezdete feltehetően az 1539 és 1541 közötti időszakra, Nádasdy I. Tamás birtoklása idejére tehető. Az építkezéseket Egerváron élő apja, Nádasdy I. Ferenc Vas vármegyei alispán irányította. Ekkor sánccal erősítették meg a várat, befejeztek és lefedtek egy épületet, valamint egy olyan épületrészt, amelyet a bástyák helyén emeltek.
A Nádasdyak idején zajló építkezések befejező periódusa, a munkálatok befejezésének az időpontját jelezheti a várkastély 1569-es évszámmal ellátott Nádasdy- és Choron-címeres kőfaragványa. 1569-ig valószínűleg kiépült a kétszintes, a mocsár miatt nem alápincézhető, zárt belső udvart körülvevő négy várfalszakasz, a nyugati és a déli szárny, valamint a négy saroktorony.
Kanizsa várát 1600-ban elfoglalták az oszmán seregek, így Egervár a riadóztatási lánc egyik fontos állomása lett, és az is tovább növelte jelentőségét, hogy a Kanizsát Béccsel összekötő legrövidebb út is erre haladt. Az erősség védelmi rendszerét ekkor megerősítették. Tűzvész pusztított a várban 1655-ben, amelyben két bástya égett le (és feltehetően a külső vár is).
A vár már korábban is rossz állapotban volt, erről számolt be a tűzvész előtt kelt levelében Ányos György várkapitány. Ekkor az Udvari Kamarát utasították, hogy a vár helyreállításához 500 forintot utalványozzon az akkori tulajdonosnak, gróf Nádasdy III. Ferenc országbírónak, Vas, Zala és Somogy vármegyei főispánnak.
1664 ben a vár kapitánya, Landor Péter hosszasan alkudozott a Bécs irányába vonuló, Köprülü (Küprili) Mehmed nagyvezír vezette oszmánokkal, végül azonban kényszerűségből átadta a várat, és elvonult a védőkkel. Ekkor az oszmánok felgyújtották a várat, a tűz minden bizonnyal nemcsak a külső, hanem valamilyen mértékben a belső várat is érintette. Ezután 1671-ben Egervár földesurát, gróf Nádasdy III. Ferencet a Habsburg-ellenes Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt lefejezték, birtokait elkobozták, így Egervár is kincstári tulajdonba került. Széchényi I. György kalocsai érsek – későbbi esztergomi érsek – megvásárolta a kincstártól az egervári uradalmat, 1677-ben az uralkodó adománylevelet is kiállított a főpap számára az új birtokról. Kanizsa visszafoglalásával Egervár katonai jelentősége megszűnt. 1690 környékén mindössze ötven gyalogos és tizenhét lovas katona védte.
1706. november 6-7. Béri Balogh Ádám ezredeskapitány és Bezerédj Imre brigadéros kuruc csapatai a Győrvár és Egervár között lezajlott csatában megverték a labancokat, a megmaradt császári sereg pedig az egervári várba menekült. A labancok végül szabad elvonulás fejében átadták a kurucoknak az erősséget. A csata során elfogott gróf Heister Hannibal császári altábornagyot egy ideig a várkastélyban őrizték. 1712-1713 között Széchényi I. Zsigmond a feleségével, Batthyány Mária Teréziával Sopronból Egervárra költözött. Megkezdődött az első periódusa a barokk kori építkezéseknek. Ekkor megszűnt a vár erődítmény jellege, nyitottabb kastélyformát alakítottak ki oly módon, hogy lebontották az északi szárnyat, így a kor divatjának megfelelő cour d’honneur-ös (díszudvaros) kialakítást kapott az épület.
1754. december 10-én a várkastély zeneszobája kigyulladt, leégett az egész tetőzet, a toronyban található óra és a harangok elpusztultak. Ez a tűzeset két szakaszra osztja az akkor folyamatban lévő építkezést, a tűz utáni második szakaszban kellett elkészülnie a keleti szárny feletti tetőszerkezetnek. Alatta, a lakószobákban és a kápolnában részleges átalakításokat végeztek, amelyeknek a célja e helyiségek díszítése, gazdagítása lehetett. Feltehetően ekkor helyezték a saroktornyokra az S. P. Q. R. betűkkel ellátott szélkakas díszeket.
1767 készült összeírás így írta le a várkastélyt: „Magát a háromszögletű várat ízléses tornyokkal három szintre tisztességesen megépítették, minden szükséges dologgal, kényelemmel, éléskamrákkal ellátták… a néhány év előtti végzetes tűzvészben a tetőzet elpusztult, ezután a fent említett gróf úr által újjáépített és a legjobb állapotba hozatott. Van ezen kívül a várban kápolna, vagy inkább családi templom… újjáépítve, megnagyobbítva és magasítva… Van továbbá a vár körül a déli és nyugati részén előkelő kert, a keleti részén híddal és remetelakkal díszítve. Ugyancsak mindkét felől két úri téglaépület áll… Egy észak felé, a hivatalnokoknak és mesterembereknek, a másik délre, az istálló számára.”
1775-ben gróf Széchényi Ferenc vette át az uradalom irányítását, aki korszerű gazdálkodási módszerek bevezetésével felvirágoztatta a birtokot. A földbirtokos pályája során a horvát bán helyettese, a pécsi kerület királyi biztosa és több vármegye főispánja, a Hétszemélyes Tábla elnöke, királyi főkamarás és országbíró-helyettes volt. A gróf a nemzetnek adományozott könyv-, kézirat-, metszet-, térkép-, és éremgyűjteményével megvetette a későbbi Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapjait.
1802 és 1809 között leltár készült a várkastélyról, amelyből kiderült, hogy az épületet rendbehozták. A lajstromban felsoroltak minden bútort – a „nyoszolá”-tól a „Pökő Ládáig” –, ezeket Széchényi Ferenc más kastélyaiból szállították át Egervárra, így téve kényelmes lakóhellyé az épületet. A gróf a második emeleten hat deszkával padozott és stukatúrozott szobában lakott itt-tartózkodása idején. Az uradalmi alkalmazottak az első emeleten szintén hat szobában laktak, az épületben két konyha, két kamra, két pince és három tömlöc is említésre került.
1850-es években a várkastély körüli mocsarat kiszárították, így a felszínre kerültek az alapfalakat tartó cölöpök, amelyek a levegővel érintkezve korhadásnak indultak, amely miatt a falak düledezni kezdtek.
Solymosy I. László megvásárolta az uradalmat Széchényi Jenőtől. A polgári származású, kiváló mezőgazdasági szakembernek számító Solymosy a herceg Esterházy család birtokainak jószágkormányzójaként, majd bérlőjeként jelentős vagyonra tett szert, 1881-ben nemességet, majd 1895-ben bárói rangot kapott. 1900 az évek elején a Solymosy család a leromlott állapotú épületet már nem használta, a birtok intézői, Makray Sándor, majd Palkovics Sándor laktak benne. Varjú Elemér így írta le az épületet: „…hatalmas, kétemeletes kastély téres négyszögű udvarára árkádos folyosók nyílnak. Az épülettömb négy sarkát egy-egy nehéz szögletes torony erősíti. Homlokzatán alagútszerű alacsony kapuboltozat nyílik. Valamikor jóval magasabbat mutathatott; ma feltöltés következtében s a várárkok elsimítása miatt a földszint félig elsüllyedt.”
Báró Solymosy I. László 1904-ben elhunyt, az egervári birtokot harmadik fia, báró Solymosy Ödön huszárőrnagy, országgyűlési képviselő örökölte. Mivel a gazdatiszt és a cselédség telente nagyon fázott a hideg várkastélyban, befalazták az udvari árkádokat, csak kis ablaknyílásokat hagytak meg rajtuk.
A II. világháború után a gazdátlanná vált várkastélyból a környékbeliek széthordtak mindent, ami használható volt, még a födémgerendákat is kifűrészelték. Az 50-es években a várkastélyban szükséglakásokat, istállót és magtárt alakítottak ki. A várkastély ásatás utáni helyreállítására 1961 és 1965 között került sor. A várkastély udvarán kialakított színpadon 1974-ben kezdetét vette a nyári színház működése, amely mindmáig tart. Utóbb „Egervári Esték” néven vált ismertté a színház programja.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az állami tulajdonú, turistaszállóként hasznosított várkastélyt vagyonkezelésbe adta Egervár Község Önkormányzatának 2007-ben. Egervár Község Önkormányzata Európai Uniós turisztikai vonzerő-fejlesztési pályázatot nyújtott be 2009-ben a a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökséghez a várkastély új turisztikai funkcióval történő ellátásának támogatására. Ezután az NYDOP-2.1.1/D-09-2009-0014 azonosítószámmal ellátott pályázaton a várkastély turisztikai vonzerővé fejlesztésére mintegy ötszázmillió forint támogatást nyert az önkormányzat.
2013-ban átadásra került a „MINDENNAPI ÉLET A (KÉSŐ) RENESZÁNSZ VÁRKASTÉLYOKBAN” című projekt keretében megvalósult Egervári Nádasdy–Széchényi-várkastély Reneszánsz Látogatóközpont.
Fotó: Farkas Attila /gogogo.hu
Információ: egervarivarkastely.hu
Térkép: Egervár