Szlovákia – a kulturális és természeti világörökségekben gazdag ország
Az UNESCO kultúrális műemlékek közé 1993-ban három területet jegyeztek fel: A Szepesi várat (Špišský hrad) és környékét, Selmecbányát (Banská Štiavnica) és Vlkolínecet, 2000-ben a történelmi sárosi Bártfa (Bardejov) városát, 2008-ban pedig a jegyzék a Kárpátok ívében található fatemplomokkal bővült és 2009-ben a Löse (Levoča) városát.
A legnagyobb térség a Szepesi vár – Közép-Európa legnagyobb középkori váregysége és annak környéke a Szepesi Váraljával (Spišské Podhradie) együtt (jellegzetes reneszánsz-barokk stílusú nemesi házakkal), a Szepesi Kapitula (Spišská Kapitula) vallásos várossal (több szakrális műemlékkel és főleg a Szent Márton székesegyház impozáns kettőstorony), és a 14., 15. századi freskókkal díszített 14. századi Žehre-i Szent Lélek gótikus templommal. A fennmaradt műemlékek és a Dreveník nevezetű nemzeti természeti rezervátum travertín területe egyedülálló egységet alkot. 2009. júniusában ehhez a műemlékcsoporthoz csatlakozott még a történelmi város, Lőcse is.
Selmecbánya (Banská Štiavnica) városi műemlék rezervátum, amely Szlovákia bányahagyományait képviseli, Vlkolínec a hagyományos népi építészeti műemlékek rezervátuma és a régi Bártfa (Bardejov) Szlovákia leggótikusabb városának tekinthető.
Világjelentőségű, rendkívüli értéket képviselnek a Kárpátok ívében található fatemplomok: római-katolikus templomokat Hervató (Hervartov) és Turdossin (Tvrdošín), evangélikus artikuláris templomokat Késmárk (Kežmarok), Lestin (Leštiny) és Garamszeg (Hronsek), valamint görögkatolikus templomokat Rózsadomb (Bodružal), Ladomér (Ladomirová) és Oroszsebes (Ruská Bystrá) községekben.
Az UNESCO természeti műemlékek jegyzékén Szlovákiát a Szlovák-karszthegységben (Slovenský kras) található barlangok és szakadékok és a Dobsinai-jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa) képviseli. 2007-ben felkerültek a jegyzékre a kelet-szlovákiai Bükk-hegység és a Vihorlát-hegység (Bukovské a Vihorlatské vrchy) kárpátokbeli őserdői is.
A dél-szlovákiai magyar határ mentén fekvő Szlovák-karszthegység a legnagyobb karsztos terület Közép-Európában, és a legtöbb földalatti területettel rendelkezik (1110 barlang és szakadék található itt). Már 1995-ben is sikerrel járt a Gömöri és Aggteleki-mészfennsík barlangjai (Ochtinská aragonitová jaskyňa, Gombasecká jaskyňa, Jaskyňa Domica, Krásnohorská jaskyňa, Jasovská jaskyňa, …) néven futó kettős szlovák-magyar tervezet, 2000-ben hozzájuk csatlakozott Európa egyik legnagyobb barlangja, a Dobsinai-jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa) is.
Az UNESCO jegyzékére 2000-ben az ukrán és szlovák térségekben lévő kárpáti bükk őserdőterület is felkerült. A Stužica, Rožok, a Bükk-hegységben lévő Havešová elnevezésű őserdő és a Vihorlát Tájvédelmi Területhez tartozó Vihorlát-hegységben lévő Vihorláti őserdő világhírű természeti ritkaságokká váltak. Az első három a Polonyinák Nemzeti Park térségében található.
A furulya az ajaksípos fúvós hangszerek közé tartozik, hosszúsága elérheti akár az 1,8 métert is. Általában bodzafából készül és komor hang jellemzi.
A világon sehol máshol nem ismert. Születésének helye: Közép-Szlovákia – Poľana és Észak-Gömör (severný Gemer) vidéke. A pásztorok jellegzetes hangszere volt. Ornamentális és olykor figuramintákkal díszítették.
A leghosszabb hangszer a 6 m hosszú trombita furulya, amely szóvivő szereppel bírt, erőteljes hangjával a pásztorok közti társalgásra és jeladásra szolgált. Fenyőfából készül.
A UNESCO által védett immateriális érték a terhelyi zene – „mennyei” archaikus népzene amely Terhelyről és a környező településekről származik. Jellemzője a zenészek sajátos vidámsága. A terhelyi zene eredetileg szorosan összefüggött a tánccal, ezért stílusát tekintve temperamentumos. A pontos keletkezését nem ismerjük, mint a népművészetét általában, mivel szájhagyománnyal terjed generációról generációra. 2013-ban került rá az UNESCO listájára.
FORRÁS: slovakia.travel/hu
Szerkesztő-riporter: Oláh Andrea
Felvételvezető: Varga Andrea
Operatőr: Farkas Attila