Eger vár ostroma 1552
Egy újabb viruális utazás a pazirik.hu jóvoltából.
Videó: pazirik.hu
Eger ostroma 1552-ben, az Oszmán Birodalomnak abban az évben a Magyar Királyság területén folytatott hadjáratának az utolsó hadieseménye volt, melyet az egri diadal elnevezéssel illet a magyar történelemtudomány és a nemzet emlékezete. Az 1552-es török hadjárat a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indult. A törökök kitartó várostromokkal igyekeztek meghódítani a végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot. Ez a végvárrendszer hatékonyan működött és egészen az 1510-es évekig ellenállt az oszmán törökök hódítási kísérleteinek.
A „Nagy” és „Dicsőséges” I. Szulejmán szultán a ruméliai (európai) haderőt vetette be a pártharcoktól megosztott Magyar Királyság ellen. Az egyesített török seregek, ősszel a közeledő tél előtt szokatlanul későn, 1552. szeptember 9-én kezdték el ostromolni Eger várát és azonnal erős tüzérségi tűzzel próbáltak rést ütni a falakon.
Az egri várban kis létszámú, többségében magyar várvédő katona állt szemben a szultán hadseregével. A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett,[4] míg Tinódi Lantos Sebestyén szerint 1935 védő szállt szembe a 150 ezer főt kitevő, két egyesült török sereggel. Az új évezred történelmi kutatásai alapján a török had létszáma vélhetően 30-40 ezer fő volt,[6] ennek ellenére még így is veszedelmes túlerőt jelentett harcedzettségével és fegyverzetével. A törökök 38 napig ostromolták Eger várát. Pauler Gyula szerint a török hadsereg 140 ágyúval lövette a várat, és a védők 24 ágyúval védekeztek, míg a többszörös török létszámfölénnyel szemben 2364 magyar várvédő nézett farkasszemet. A törökök azonban 1552. október 17-én a hadiszezon lejártával befejezték az ostromot. A védősereg a túlerővel szemben, ötheti ostromban védte meg a várat és az idő haladtával, a betegségekkel, a közeledő hideg időjárás a török ostromlókat visszavonulásra kényszerítette.
Ha időben sikerült volna a törököknek a várat birtokba venniük, akkor elvághatták volna egymástól a Habsburgok által birtokolt északi és keleti országrészeket. Mivel Egert nem tudták bevenni, az északi hadi út fenyegetettsége felszabadult, és a felvidéki gazdag bányavárosok is megmenekültek egy későbbi török támadástól. Továbbá ez a magyar győzelem azt a politikai eredményt is hozta, hogy sikerült 1596-ig megállítani a további oszmán hódítást a Magyar Királyság ellen.
