A hivatalosan Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt csarnoktemplom Sopron egyik legismertebb és legkiemelkedőbb műemléke. A helyiek és a turisták körében leginkább Kecske-templomként (esetleg Bencés vagy Ferences templomként, ritkábban Koronázó-templomként) ismert.
A soproni Nagyboldogasszony (Bencés) Templom
A Fő téren, a Tűztoronnyal szemben álló épület nemcsak építészeti szempontból lenyűgöző, hanem a magyar történelem egyik rendkívül fontos helyszíne is, amely a kora gótika és a barokk stílus izgalmas kettősségét hordozza.
A kezdetek és a gótikus virágzás (13–15. század) A templom története messzebbre nyúlik vissza, mint a ma látható falak. Feltehetően az első soproni miséket a templom mai területén belül elhelyezkedett ősszentélyben tartották. A templom építése a Sopronban 1260–1280 körül megtelepedő ferences rendi szerzetesekhez köthető.
Ők építtették fel a gótikus templom mellé a kerengővel ellátott kolostorukat is. Ekkor épült fel a templom ma is meghatározó gótikus tömbje: a csarnoktemplom hajója, az ötszög záródású szentély és a jellegzetesen gótikus nyugati kapu.
A XIII. századi szentély kőfaragványai feltűnően hasonlítanak a budai Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) nyugati részén láthatókhoz. A négyzetes alaprajzú hajó falpillérein a szentélyéhez hasonló, de egyszerűbb, díszítetlen fejezeteket alkalmaztak. A hatalmas kerek pilléreket levéldíszes gyámkövek koszorúja övezi, ezekről indulnak a csarnokhajó keresztboltozatai. A négy pillér oldalán egymás felé néző szoborfülkéket helyeztek el.
A legnagyobb volumenű bővítésre 1380 és 1410 között került sor. Ekkor építették be a díszes faragványokat, ekkor készült el a hajó lenyűgöző hálóboltozata, a nyugati karzat, valamint a lettner (kórusrekesztő). Utóbbi finoman tagolt pillérekre támaszkodó csúcsíves árkádjai vékony válaszfalakkal elhatárolt kápolnákat foglaltak magukba.
A torony és a „Kecske” legendája
A templom déli oldalához illesztett, jó arányú, finoman kiképzett, 47 méter magas torony a Fő tér egyik meghatározó eleme, amely formájában a soproni Szent Mihály-templomot követi.
Magyarország második legkiemelkedőbb gótikus alkotása a Szent Mihály-templom – Sopron 1. rész
A templom népies neve szorosan összefonódik ezzel a toronnyal és az építkezést finanszírozó családdal.
Fő (Beloiannisz) tér, Szentháromság-szobor, szemben a bencés (Kecske) templom. 1962 Fotó adományozó: FŐFOTÓ – Fortepan.hu
A bűnbánat története: Az 1380-as évekbeli átépítést a város egyik leggazdagabb patríciusa, Geisel Henrik finanszírozta. Ez a hatalmas adomány azonban vezeklés volt: Henrik így kért bűnbocsánatot, miután meggyilkolt egy másik soproni polgárt, Büki Jánost. A „Geiss” németül kecskét jelent, így a család címerállata egy ezüst mezőben lépdelő kecske volt.
Ezt a motívumot az épület számos pontján felfedezhetjük:
- A torony homlokzatán, egy gótikus füzér díszítésében.
- A karzat kecskét stilizáló konzoljain.
- A belső tér szoborfülkéinek egyikén (kecskefejes címerként).
Érdemes még megemlíteni a déli kaput, amelynek profilált bélletű rizalitját (kiemelkedő falsíkját) szintén meredek vimperga zárja le. (A vimperga (vagy díszorom) a gótikus építészet egyik legjellegzetesebb díszítőeleme. Elsősorban templomoknál találkozhatsz vele: ez az a meredek, háromszög alakú díszoromzat, amely a kapuk (bélletes kapuk) vagy ablakok felett látható.) A bejárat timpanonját egy csodálatos, XV. századi gótikus „Köpönyeges Mária” (Madonna) dombormű díszíti.
A soproni szájhagyomány külön mesét kreált a név köré: eszerint a templom egy olyan elásott kincsből épült fel, amit egy legelésző kecske kapart ki a földből…
Viharos évszázadok: Vallási küzdelmek és országgyűlések (16–17. század)
A XV. századi kisebb átalakításokat követően az építkezések alábbhagytak, a XVI. században pedig a többségében protestánssá váló városban a ferencesek elvesztették korábbi befolyásukat. A XVII. század azonban ismét az országos politika középpontjába emelte az épületet. A vallási küzdelmek idején négy alkalommal (1622, 1625, 1634–1635, 1681) tartottak itt magyar országgyűlést.
A soproni Kecske-templomban (Nagyboldogasszony-templomban) a XVII. századi országgyűlések alkalmával összesen három koronázásra került sor. A történelem viharai, különösen a török hódoltság és a járványok (például a pozsonyi pestisjárvány) miatt esett a választás ezekben az években a biztonságosabbnak ítélt Sopronra és e reprezentatív gótikus templomra. Egy magyar királyt és két királynét koronáztak meg a falai között:
- Gonzaga Eleonóra Anna (II. Ferdinánd király második felesége): Őt 1622. július 26-án koronázták magyar királynévá az 1622-es soproni országgyűlés idején.
- III. Ferdinánd (II. Ferdinánd fia): Őt még apja életében, 1625. december 8-án koronázták magyar királlyá (a koronázást Pázmány Péter esztergomi érsek végezte).
- Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia (I. Lipót király harmadik felesége): Az ő királynévé koronázására 1681. november 9-én került sor, az 1681-es soproni országgyűlés alkalmával.
A nagy tűzvész: 1676-ban hatalmas tűzvész pusztított Sopronban. A templom tetőszerkezete és huszártornya teljesen leégett. Az újjáépítés során készült el a ma is látható nyugati barokk oromfal. A katolikus megújulás hatására a visszatérő nemesi családok (Esterházyak, Fraknóiak, Széchényiek) ezt a templomot választották családi temetkezőhelyül, mígnem 1780-ban betiltották a templomba való temetkezést.
Barokk megújulás és a belső tér kettőssége (XVIII-XIX. század)
A templom építészetileg egyértelműen több kor terméke. A belső térben izgalmas kettősséget alkot a középkor (mozgalmas, levéldíszes vagy torz emberfejes gyámkövek, a szép boltozat, a finom kőrácsok, csúcsíves, mesterműnek számító ablakok) és a XVIII. század ízlésvilága (a gótikus hálóboltozat alatti, szobrokkal gazdagon díszített barokk oltárépítmény).
Ezt a kettősséget a legjobban a templom két szószéke szimbolizálja:
- A „Kapisztrán-szószék”: Bár formailag egyszerűbb, eszmeileg ez az értékesebb. A hagyomány szerint innen prédikált a kereszténység megvédése érdekében Kapisztrán Szent János (1386–1456) ferences szerzetes, aki a pápa utasítására török elleni hadat gyűjtött (ennek élén részt is vett a nándorfehérvári diadalban). A szószék eredetileg fából készült, de később elegáns márvánnyal burkolták be. Ennek oka prózai: amikor az utókor megtudta, ki prédikált innen, a hívők szálkánként akarták széthordani ereklyeként. (E szószék mellett található Széchényi Antal 1780-as években készült síremléke is).
- A barokk szószék: Egy levéldíszekkel, szobrokkal és domborművekkel ékesített, lenyűgöző XVIII. századi (1754) alkotás.
További barokk átépítések: 1751-ben elkészült Augustin Löscher főoltára, majd az 1780-as években Dorffmaister István két mellékoltárával és a nyugati karzat két falképével bővült a berendezés. A lenyűgöző freskók is mesterművek.
Tulajdonosváltás: II. József 1787-es rendelete után a ferencesek elhagyták a várost. A templom 15 évig üresen állt, majd 1802-ben a bencés rend tulajdonába került (ekkor került a főbejárat fölé a bencés címer). A XIX. század második felében ők végeztettek komoly felújításokat: 1852-től Storno Ferenc készítette el az oldalhajók mellékoltárait, majd 1884 és 1894 között az ő irányításával valósult meg a külső homlokzat neogótikus helyreállítása is.
A ferences rendház és a templom napjainkban (XX-XXI. század)
A Kecske-templom mögött áll a hatalmas ferences rendház tömbje, amely magába foglalja a páratlan gótikus Káptalantermet is. A XX. század során többször végeztek feltáró és helyreállító munkálatokat az épületegyüttesen. A bencés rend 1996 óta ismét teljes egészében birtokolja a kolostort és a templomot. A legutóbbi nagy felújítás után, 2011. augusztus 14-én Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szentelte fel újra a templomot.
Jelenleg a templom és a kolostor épületegységében gazdag kultúr- és építészettörténeti állandó kiállítás működik. A templomhajó és a szentély alatt felújított kriptában pedig napjainkban ismét lehetőség van a temetkezésre – ezúttal már nem csupán egy szűk elit számára.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép:
