Ausztria legdélibb tartományában, a napfényes Karintiában található a kristálytiszta vizű Wörthi-tó (Wörthersee), melynek egyik legromantikusabb és legtöbbet fotózott pontja a tóba nyúló festői félszigeten fekvő Maria Wörth. A magasba nyúló templomtornyok nem csupán lenyűgöző látványt nyújtanak, de egy rendkívül fordulatos, ezeréves történelmet is őriznek.
A Wörthi-tó kialakulása: A jégkorszak hagyatéka és az „Alpok Karib-tengere”
Mielőtt a pogány szlávok, a freisingi misszionáriusok vagy a turisták megjelentek volna a Wörthi-tó partján, a természet drasztikus és gigantikus erőkkel formálta meg ezt a vidéket. A türkizkék víztükör, a festői öblök és maga a Maria Wörth-i félsziget is egy ősi, jégkorszaki dráma eredménye.
A Wörthi-tó geológiai értelemben egy tipikus gleccsertó. Kialakulása az utolsó nagy jégkorszakra (a Würm-eljegesedés idejére) tehető, nagyjából 10 000–12 000 évvel ezelőttre. Ekkoriban a hatalmas, több száz méter vastag Dráva-gleccser (Draugletscher) nyomult be a mai Klagenfurti-medencébe. A jégtömeg iszonyatos súlya és folyamatos, lassú mozgása mély árkot vájt a kőzetbe, szinte „kigyalulva” a tó mai medrét a hegyek között.
Amikor a klíma melegedni kezdett és a gleccser lassan visszahúzódott, majd elolvadt, a hátrahagyott mély, teknő alakú mélyedést feltöltötte az olvadékvíz. Így született meg a Wörthi-tó. A jég nem végzett teljesen egyenletes munkát, és ez adja a tó mai különleges földrajzát. A tófenék nem egyetlen sima medence, hanem víz alatti sziklahátak osztják három különálló, mélyebb részre: a veldeni, a pörtschachi és a klagenfurti medencére.
Ezek a víz alatti hegyhátak néhol a felszín fölé is emelkednek – pontosan egy ilyen, a gleccser által hátrahagyott szikla-kiemelkedésen jött létre eredetileg a Maria Wörth-i sziget is, mielőtt a vízszint csökkenésével félszigetté vált! A tó legmélyebb pontja egyébként a Maria Wörth és Pörtschach közötti szakaszon található, ahol a mélység eléri a 85,2 métert.
Miért türkizkék és miért ilyen meleg? A tó egyedülálló színe és hőmérséklete is a kialakulásának köszönhető. „Az Alpok Karib-tengere”: Bár a tó alpesi környezetben fekszik, a vize nyáron akár a 25–28 °C-ot is elérheti. Ennek oka, hogy a tónak nagyon kevés felszíni tápláló patakja van, vizét főként felszín alatti források biztosítják. Mivel a vízcsere nagyon lassú, és a környező dombok megvédik a vizet az erős, hűtő szelektől, a felső vízréteg nyáron gyorsan és tartósan fel tud melegedni. A kevés beömlő víz azt is jelenti, hogy nagyon kevés hordalék és lebegő anyag kerül a tóba. A víz ásványi anyagokban (különösen mészben) gazdag, ami a napfény visszaverődésével együtt azt a csodálatos, világoskék-türkiz színt eredményezi, amely a trópusi tengereket idézi.
Maria Wörth története egészen a IX.. századig nyúlik vissza. A települést 830-ban a freisingi püspök által küldött misszionáriusok alapították, akiknek feladata a pogány szláv lakosság megtérítése volt. Ekkoriban a terület még egy sziget volt a tó közepén, amit a szlovén neve, az Otok (amely szigetet jelent) is hűen őriz.
Az első templomot 875-ben emelték a sziget legmagasabb pontján, és itt helyezték el Szent Primus és Felicián mártírok Rómából hozott ereklyéit.
Szent Primus és Felicián mártírok
A hely hamarosan a vallási élet központjává vált: a X. század második felében innen kiindulva alapítottak több templomot is a környező térségben. Maria Wörth első írásos említése 894-ből származik.
A középkor folyamán a sziget jelentősége tovább nőtt. I. Ottó freisingi püspök 1146 és 1150 között itt alapította meg Karintia második székeskáptalanját. 1155-ben egy újabb épületet, a Rózsafüzér- vagy Téli-templomot is felszentelték. A fejlődést egy tragédia akasztotta meg: 1399-ben mindkét templom leégett, ám hamarosan újjáépítették őket.
Az 1500-as évekre a freisingi püspök elvesztette karintiai befolyását. A prépostság irányítása a millstatti kolostor kezébe került, majd 1598-ban a jezsuiták vették át a hatalmat. Miután a jezsuita rendet 1773-ban betiltották, Maria Wörth sorsa ismét megváltozott: 1809-ben az újra megnyitott Sankt Paul-i kolostor, illetve részben a Pörtschach melletti Leonstain kastélyának birtokába került.
A látogatókat a viharos történelem ellenére ma is két lenyűgöző épület fogadja:
A plébániatemplom (Pfarrkirche): A magasabb ponton álló, 1399-es tűzvész után gótikus stílusban újjáépült főtemplom, amelyet Szent Primusnak és Felicianusnak szenteltek. Ez az épület uralja a tájat, és a mai napig őrzi az egykori sziget legmagasabb pontját.
A Téli- vagy Rózsafüzér-templom (Winterkirche): A kisebb, 1155-ben felszentelt, majd a tűzvész után szintén újjáépített meghitt templom, amely a plébániatemplom mellett helyezkedik el.
Hogyan lett a szigetből félsziget? A földrajzi áttörés 1770-ben következett be, amikor elkészült a Wörthi-tó mesterséges lefolyása, a Glanfurt. A vízelvezetés hatására a tó vízszintje jelentősen lecsökkent, így Maria Wörth szigete végleg összekapcsolódott a szárazfölddel, elnyerve mai, festői félsziget formáját.
A település közigazgatási története is tartogatott meglepetéseket. Amikor 1850-ben megalakultak az ausztriai önkormányzatok, Maria Wörthöt Schiefling am Wörthersee-hez, a szomszédos Reifnitzet pedig Keutschachhoz csatolták. Csak több mint fél évszázaddal később, 1903-ban nyerte el függetlenségét és vált önállóvá. Később, 1938-ban a terület ismét zsugorodott, amikor Maria Lorettót és a tópart egy részét Klagenfurthoz csatolták.
Ma Maria Wörth a Wörthi-tó turizmusának egyik legfényesebb csillaga. A vízről hajóval megközelítve a legszebb, lenyűgöző atmoszférája miatt pedig Ausztria egyik legnépszerűbb esküvői helyszíne.
A következő két részben részletesen bemutatjuk a félszigeten álló templomokat. A 2. rész tartalmából: Erődtemplom a tó felett és a római mártírok véres legendája Felfedezzük a gótikus Plébániatemplom titkait, leereszkedünk a misztikus románkori kriptába, és megismerjük Szent Primus és Felicián megdöbbentő, oroszlánokat megszelídítő történetét, akiknek Rómából hozott csontjai fellendítették a helyi zarándoklatot.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: