A stájer Herberstein-kastély az egyik legizgalmasabb egynapos kirándulóhely a magyar határ közelében. 
Középkori vár, elegáns kastély, történelmi kert és nagy kiterjedésű állatkert találkozik egyetlen, különleges hangulatú helyszínen.
A Feistritz folyó vadregényes szurdoka fölé épült erődítmény és a körülötte kialakított park- és állatvilág egész napos, élménydús programot kínál családoknak, természetkedvelőknek és történelem rajongóknak egyaránt.
A Herberstein-kastély Ausztriában, Stájerország keleti részén, Stubenberg am See és St. Johann bei Herberstein közelében található, a Feistritztal szurdokvölgyének peremén.
A Feistritztal szurdokvölgy a stájerországi Feistritz folyó mélyen bevágódó völgye, amelynek egyik leglátványosabb szakasza közvetlenül a Herberstein-kastély alatt húzódik.
A kastély szó szerint egy sziklanyelvként benyúló peremen áll a völgy fölött, ezért is írják rá gyakran, hogy „Úgy mint egy hatalmas kőhajó” lebeg a Feistritz szurdoka felett. A komplexum egy magas sziklaplatón fekszik, így már az érkezéskor erős a „titkos, elrejtett vár” hangulat – nem véletlenül emlegetik sokan rejtőzködő stájer szépségként.
A Herberstein család Stájerország egyik legrégibb és legbefolyásosabb nemesi famíliája, amely több mint 700 éve – megszakítás nélkül – birtokolja a herbersteini kastélyt és környékét. A család eredete a középkorra nyúlik vissza; a XIII. század végétől dokumentáltan jelen vannak a térségben, és a későbbi évszázadokban grófi rangra emelkedve a stájer arisztokrácia meghatározó hatalmi tényezőjévé váltak.
A Herbersteinek 1644-ben örökletes osztrák grófi címet kaptak, majd 1710-ben birodalmi grófi rangra emelkedtek, ami formálisan is rögzítette politikai és társadalmi súlyukat a Habsburg Monarchián belül. A család jelmondata – „Eh wieg’es, dann wage’s” azaz „Bárhogy alakul, merd megtenni!”– a hagyomány szerint ez a mottó egy XVI. századi kardra vésett feliratként maradt fenn, és a család vállalkozó, kockázatvállaló, katonás szellemiségét fejezi ki.
Ma a Herberstein család 21. generációja él a kastély egy részében, miközben az épületegyüttes más szárnyai, a történelmi kertek és az állatpark a nagyközönség számára is nyitottak. A család tudatosan ápolja a történelmi örökséget: a kastélyt, a kertet és a hozzájuk tartozó kiállításokat úgy formálják, hogy azok egyszerre őrizzék a múltat és illeszkedjenek a mai kulturális-turisztikai funkciókhoz.
Több mint 700 év történelme – Középkori kezdetek
A mai kastély magja a XIII. századra vezethető vissza: ekkor alakult ki az a kétszintes palas, azaz kőház, valamint a mellette emelkedő lakótorony, amelyek egy korai, erődített nemesi rezidencia központi elemei voltak. A hagyomány szerint ezek az építmények már a XII. század elején álltak, majd 1290-ben kerültek a Herberstein család birtokába, amely több mint négy évszázadon át meghatározta az épület sorsát. A gótikába átvezető időszakot ma is őrzik a vastag falakban illesztett nyílások, a korai védelmi elemek és a lakófunkciók összekapcsolása.
Gótikus bővítések a 14–15. században
A XIV. század jelentős fordulatot hozott a kastély életében. 1370 körül épült fel a gótikus Szent Katalin-kápolna, amely eredetileg a vár előterében, szinte önálló szakrális épületként állt, hangsúlyozva a rezidencia vallási központ szerepét. 1403-ra lezajlott az első nagy keleti irányú bővítés: hatalmas külső várkastélyt emeltek, amelyet mély, sziklába vájt vizesárok védett, ezzel tovább erősítve a komplexum védelmi jellegét.
A XV. században a külső vár több szakaszban bővült tovább, ahogyan azt az 1475-ből származó források is jelzik. A dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az ekkor már több ágúra tagolódott család – négy testvér – osztozott a középkori épületegyüttesen, ami újabb lakóterek, udvarok és belső felosztások kiépítését tette szükségessé. A gótikus korszak öröksége ma is tetten érhető a csigalépcsőkben, a kőkeretes ablakok formavilágában és a kápolna részleteiben.
A reneszánsz és kora újkor átalakulása
A XVI. század hozta el a Herberstein-kastély átfogó szerkezeti átalakítását és „modern” bővítését. Ekkor kapcsolták össze szerkezetileg a külső várat és a toronyépületet, létrehozva egy egységesebb, reprezentatívabb központi együttest. Széles György uralma alatt indult meg az a fejlesztéssorozat, amely a középkori erődítményt fokozatosan reneszánsz jellegű, kényelmes lakókastéllyá formálta.
1584-re elkészült az impozáns déli szárny, amelyhez egy ágyútorony is kapcsolódott – ez még megőrizte a védelem szempontjait, de már a rangot és a hatalmat is demonstrálta. Ugyanekkor épült ki a későbbi „firenzei udvar” északi szárnya, amely már egy tudatosan megkomponált, itáliai mintákat követő udvarrendszer részeként jött létre. A korszakból fennmaradt román stílusú portálok és a gótikus csigalépcső tovább árnyalják a stíluskeveredést, átvezetve a látogatót a későbbi barokk terek felé.
Barokk korszak és reprezentáció
A XVII. század a Herberstein-kastély fénykorának tekinthető, amikor a reprezentáció, az ünnepélyesség és a családi rang hangsúlyozása került előtérbe. Ebből az időszakból származik a Lovagterem, amelynek gazdagon díszített stukkómennyezetét az itáliai mester, Alessandro Serenio tervezte. A terem már keletkezésekor is ünnepi helyszínül szolgált fogadások, bálok, koncertek és családi események számára, és egyben az ősök galériájaként is funkcionált.
A nyitott kőkandallón olvasható felirat szerint V. Pál pápa 1615-ben ajándékozta Alexander von Herbersteinnek azt a darabot, amely a terem reprezentatív jellegét tovább emelte. 1624-re a mély várárkot beépítették, ezzel kialakítva a mai Lovagterem-szárny szerkezeti vázát; ugyanebből az időszakból származnak a későbbi árkádos udvar saroktornyai is.
1648 és 1667 között a kastély végleg elnyerte jellegzetes sziluettjét: egységesítették a tetőformát, befejezték a harangtoronnyal kiegészített lovagterem-szárnyat, és lezárták a nagy barokk átépítések korszakát. Olasz minták alapján Anton Solar irányításával épült ki a firenzei udvar a központi ciszternával és a reprezentatív főbejárattal, amely a dél-európai palotaépítészet hangulatát hozta el a stájer vidék közepére.
A kastélyépítés történetének lezárása
A Herberstein-kastély mintegy 400 éves intenzív építési periódusa két kisebb, de jelképes jelentőségű épülettel zárult. 1663-ban felépült a kúria, amely a birtok igazgatási és gazdasági központjaként szolgált, majd 1690-ben elkészült a kertészház, jelezve, hogy a hangsúly egyre inkább a díszkertek, a park és a reprezentatív környezet fenntartására helyeződött át. Ekkorra a sziklaszirtre emelt középkori erődített rezidencia teljes értékű, gótikus, reneszánsz és barokk elemeket egyaránt magán viselő kastéllyá vált.
Ma a látogató a román stílusú portáloktól a gótikus csigalépcsőkön át a kora barokk stukkómennyezetekig végigsétálhat azon az építészeti idővonalon, amely Herberstein több évszázados történetét meséli el.
Gótikus csigalépcsőkön és reneszánsz árkádokon át barangolva fedezze fel a Lovagterem barokk stukkócsodáit, V. Pál pápa ajándékát és az ősök galériáját – ahol minden részlet a Herberstein család évszázados pompáját meséli el! Ezután irány a Herberstein-kastély kertje! Teraszokról nyíló panorámás séták, rózsakertek és díszmedencék ölelik körül a sziklaplatón trónoló kastélyt – a 1XVI. századi alapoktól a modern rekonstrukcióig minden virágágyás a Feistritz szurdokvölgy fölötti romantikát szolgálja
Sorozatunk második részében előszür a Herberstein-kastély belső tereit mutatjuk be.
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép:
