Egy korábbi filmemet osztanám meg most újból, mert az üzenete legalább olyan aktuális, mint akkor volt, amikor készítettem. Aki ismeri a sztorinkat, azt tudja hogy eredetileg márciusi indulást terveztünk és repülővel akartunk neki vágni először Óceánia különböző országainak, majd Hawaii-n keresztül mentünk volna Latin-Amerikába. Nem semmi terv, ugye? Elég kemény munka volt benne a megelőző években, hogy megteremtsük az ehhez szükséges pénzt, időt és egyáltalán a lehetőséget. Nem sok hiányzott, hogy repülőre szálljunk, de végül utolsó pillanatban megérkezett a covid és ugyan még lett volna lehetőség gyorsan elslisszolni az országból, utólag kiderült, hogy jól döntöttünk amikor a maradást választottuk. Nekem az otthoni, budapesti életem akkor már gyakorlatilag fel volt számolva. Munkahelyemen felmondtam, lakásom kiadva, barátoktól elbúcsúztam. Azt gondolva, hogy ez a vírus téma lecseng 1-2 hónap alatt, haza költöztem Debrecenbe a családi házba. Úgy gondoltam, hogy még jól is jön ez a kis pihenő indulás előtt, legalább kicsit jobban rákészülök az egészre és nem egyből a munkából kilépve indulok életem nagy kalandjára. Aztán csak teltek a hónapok és nem történt semmi, a vírus egyre inkább eszkalálódott és nem igazán látszott a kiút ebből az egészből. Bár egyetlen kósza pillanatig sem adtam fel a nagy álmot, azért voltak mélypontok, amikor elegem volt belőle, hogy ennyi tervezés és készülés után egy ilyen „hülye vírus” áll a terveim útjába. Egyik ilyen pillanatban kezdtem el a lenti filmen dolgozni, ami arról szól, hogy milyen fontos nekem az utazás és az akkori összes érzésemet beleraktam ebbe videóba. Először használtam narrációt, ráadásul a saját hangomat, amit a mai napig kicsit idegen hallgatnom. Akinek nem megy az angol, be tud kapcsolni magyar feliratot a youtube-n. Az üzenet nem is lehetne aktuálisabb, az egész világ ki van már éhezve arra, hogy szabadon tudjunk mozogni saját környezetünkben és a világban.
Nem sokkal miután elkészült a film valamikor augusztusban jött az elhatározás, hogy én bizony nem várok tovább. Elkezdtem lakóautók iránt kutatni és egy hónap múlva ott álltunk Cilivel ketten Rusty mellett és könnyes szemmel búcsúztunk a családtól, készen bármire, ketten a világ ellen. A sztori folytatását már ismeritek. Igaz, változtatni kellett a terveinken, de nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a mostani helyzetben is tudunk világot látni és ma már talán vissza sem cserélném az utazásunkat az eredeti forgatókönyvre.
Üdv az útról,
Cili és Peti
Kalandjainkat az alábbi csatornákon követheted:
