A Csáktornya Zrínyi vára a Muraköz régió egyik legjelentősebb és legjobb állapotban megmaradt építészeti és kulturális emléke, amely megközelítőleg hét és fél évszázad történelmét testesíti meg. Ez az erődítmény- és kastélykomplexum nem pusztán egy építészeti műalkotás, hanem egy egész régió identitásának szimbóluma, amely a középkortól napjainkig folyamatos történeti tanúbizonyság.
Csáktornya város központjában, a főtér közelében egy szép parkban helyezkedik el az erődítmény. Horvátország Muraköz megyéjének székhelyén, a Dráva és Mura folyók közötti stratégiai helyzetben épület országos jelentőségű kulturális műemlékként nyilvántartott (N-23 jelöléssel). Ma az épületegyüttes a Muraközi Múzeumnak ad otthont, amely 2021-ben kialakított, modern Muraközi Értéktár kiállítással működik, kínálva régészeti, néprajzi, egyházművészeti és történeti gyűjteményeket.
Az Épület Eredete és Középkori Fejlődése (XIII. Század – 1546)
Csáktornya vára a Hahót ( A Hahótok egy Árpád-kori magyar főúri nemzetség, amelynek őse a XII. században betelepülő Haholt lovag volt. Tagjai jelentős birtokokkal és várakkal rendelkeztek, és fontos szerepet játszottak a középkori magyar politikai életben.) Csák Demeternek, a Csányi család őséhez köthető, aki a XIII. század közepén, 1270 előtt építtette meg az erődítményt.
a Festetics család vára. A felvétel 1895-1899 között készült. Fortepan / Fotó adományozó: Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Az eredeti vár egy árokkal övezett lakótorony volt, melyet síkvidéki mocsárvár jellegű, föld- és téglafal által alkotott védelmi rendszer vett körül. A település neve magáról a Csák zalai ispánról és erdélyi vajdáról kapta a nevét. Ez a mocsárvár-típusú erősség jellegzetes példája volt a XIII. századi közép-európai erődítményi gyakorlatnak, ahol a víz és a mocsár képezték az egyik legjobb természetes védelmet. A hajdani szigetvári vár is erre a természetes védelemre épült.
Az 1270–1328 közötti időszakban a várat az osztrákok elfoglalták, majd Károly Róbert 1328-ban visszaszerezte azt a Magyar Korona számára. Nagy Lajos király 1350-ben Muraközzel együtt Lackfi István erdélyi vajdának adományozta. A Lackfi család után 1397-ben a Kanizsaiak, majd rövid ideig a Cilleiek voltak a birtokosok. A tulajdonváltások során a vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét a török veszély csökkenésével a régióban.
A középkori építészet egyik legszebb példája Szlovéniában – Celje vára, 1. rész
1470 körül Hunyadi Mátyás kincstárnoka, Ernuszt János budai nagykereskedő és bankár kapta meg. Ernuszt János, aki a XV. századi magyar pénzügyi reformok szervezője és a horvát báni cím viselője volt, a vár körül olyan gazdasági központot épített ki, hogy az Ernusztok később a „csáktornyai” előnevet vették fel. A család vagyonkezelési és banki tevékenysége szilárd alapot teremtett a város fejlesztéséhez.
Az Zrínyi-Korszak: A Vár Fénykorának Kezdete (1546–1671)
Az épület történetének mélyreható fordulópontja 1546-ban következett be, amikor a későbbi szigetvári hős Zrínyi IV. Miklós (1508–1566) ostrommal foglalta el a várat Keglevich Pétertől. I. Ferdinánd király ugyanabban az évben adományozta az egész Muraközt Csáktornya várával együtt a Zrínyiek család részére. Ez a lépés a Zrínyieket a Kárpát-medence vezető katonai és politikai elitjének sorába emelte.
Zrínyi IV. Miklós 1542–1557 között horvát bán volt, és ugyanakkor Szigetvár kapitánya, valamint a Dunától délre eső területek főkapitánya. Csáktornya alatt a család uradalmi központját felépítette, mely a muraközi és horvátországi birtokok igazgatási szívévé vált. A város és a vár egyaránt jelentős fejlődésnek indult az ő vezetése alatt.
Zrínyi VII. Miklós: A Költő-Hadvezér (1620–1664) és a nagyszabásúfelújítás (1641–1661)
A család igazi fénykorát Zrínyi VII. Miklós (1620–1664), a híres költő és hadvezér érkezésével érte el. Ő 1620-ban született Csáktornyán, és 1637-től központi szervezőként működött itt. A török veszély fokozódásával 1641-ben kezdeményezte a vár nagyszabású korszerűsítéseit.
Az építkezések 1641 tavaszán kezdődtek és 1661-re készülhettek el. Zrínyi jelentős külső erőforrásokat bevont: a horvát-szlavón szábor 1642-ben 500 magyar forintot hagyott jóvá a csáktornyai vár bástyájának építésére. Ez az összeg az akkori magyar pénzforgalom szempontjából rendkívüli nagyságrendű volt.
Az épület-összehasonlítás során az eredeti nyolcszögletű, kerek tornyokkal erősített reneszánsz falak helyett egy ötszögletű, olaszbástyás rendszer épült ki. Ez az erődítési rendszer korszerű volt a XVII. századi európai katonai építészetben, és megfelelő védelmet nyújtott a fejlettebb tüzérségi támadások ellen.
A palota egyszintes formájából az Althan-korszak alatt kétszintesre alakult, de Zrínyi már a falak és a belső udvar rendszerét modernizálta. (Az Althan-korszak a XVIII. század közepének magyarországi történeti periódusát jelöli, amelyet a befolyásos Althan grófok (különösen Althan Miklós József kormányzói és hadvezéri tevékenysége határoz meg a Habsburg Monarchiában. Ekkor erősödött a centralizáció, folytak hadi reformok és gazdasági intézkedések, miközben Magyarország a császári udvar szoros ellenőrzése alatt állt.) Az 1638-as inventárium szerint akkor még csak a kapubástya és egy másik bástya készült maradandó kőből; a többi hat fából volt.
A délkeleti és délnyugati szárnyakat már Zrínyi költő és hadvezér építtette, ahogy ezt a 2006-os falkutatás bebizonyította. A vár közepén fénylő reneszánsz palotát építtetett, ahol a család gazdasága, írásai, jogi iratok és persze a híres könyvtár virult. Zrínyi hangos szavakkal magyarázta az építkezések szükségességét: a családi okleveleket, kiváltságlevél lehet biztonságosan kellett tárolni az apátúr birtokainak központjában.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: