A kacskaringós nagy csatornán végighaladó vaporettó Szent Márk téri megállójától pár lépésre található Velence egyik legismertebb nevezetessége.
Velence számtalan kőhídja közül egyetlen építmény sem ragadja meg úgy a látogatók képzeletét, mint a Rio di Palazzo csatorna felett ívelő, alig nyolc méter hosszú Sóhajok hídja (Ponte dei Sospiri). Bár ma a romantika szimbólumaként tekintünk rá, történelme a hatalom, az ítélethozatal és a sötét börtönvilág árnyait őrzi.
A híd építése a XVII. század elejére tehető: a zárt átjárót Marino Grimani dózse parancsára építették. A munkálatokat Antonio Contin mester vezette (bár egyes források szerint a koncepció Antonio da Ponte nevéhez fűződik), és 1600 körül fejeződtek be. Az építmény elsődleges funkciója a Dózse-palota (Palazzo Ducale) és a börtön (Prigione) közötti biztonságos összeköttetés megteremtése volt, lehetővé téve a Magistrato alle Leggi terméből kikerülő foglyok közvetlen átszállítását. Az építményre azért volt szükség, mert a Dózse-palota börtönei (az úgynevezett „Pozzi”) túlzsúfolttá váltak, és a hatóságoknak egy biztonságos útvonalra volt szükségük a foglyok mozgatásához a bíróság és a cellák között.
A híd teljes egészében fehér isztriai mészkőből (pietra d’Istria) készült, amely tartóssága és esztétikuma miatt kedvelt anyag volt a velencei építészetben. Építészetileg a híd a késői reneszánsz és a barokk átmenetét képviseli. Homlokzatát elegáns oszlopok és bonyolult, tekervényes díszítések teszik különlegessé, az ívnyílás felett pedig mindkét oldalon négy-négy szoborfej figyeli a csatorna forgalmát.
A Ponte dei Sospiri Velence kevés zárt hídjainak egyike. Kialakítása két, egymástól teljesen elválasztott folyosóból áll, így a szembejövő foglyok sosem találkozhattak.
A „Sóhajok hídja” elnevezés igazán híressé a XIX. században vált, Lord Byron Childe Harold zarándokútja című művének köszönhetően, amely romantizálta a híd történetét. Az anglusok nagy előszeretettel neveztek el hidakat hasonló névre, hiszen a Bridge of Sighs, Cambridgeben míg a Bridge of Sighs, Oxfordban található. Ezek kevésbé sötét múltú épületeket kötnek össze szerencsére.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a név a bíróságról a sötét börtöncellákba kísért elítéltek végső sóhajait idézi, akik a hídon áthaladva pillanthatták meg utoljára a szabad Velencét. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a börtönök mélyén sok szenvedés zajlott, a velencei igazságszolgáltatás saját korában meglepően progresszív volt: 1660-ban például a világon elsőként törölték el a kínzásokat a büntetési tételek közül.
Dimitris Kamaras from Athens, Greece
A Sóhajok hídját legszebben a szomszédos, nyilvános Ponte della Paglia hídról csodálhatjuk meg. Innen teljes szépségében tárul elénk a palota és a börtönépület közötti kecses átívelés, amely ideális hátteret biztosít a városnéző fényképekhez. Míg a belső terek csak a Dózse-palota látogatása során érhetők el, a híd külső látványa örök, és minden Velencébe látogató számára kötelező úti cél. A híd Velence egyik leggyakrabban fényképezett turistalátványossága, amely a Rialto-híd mellett a város jelképévé vált.
És pár legenda, amit érdemes kellő óvatossággal kezelni:
- A híd által összekötött „Prigioni Nuove” az egyik első államilag épített börtönépület volt a világon, amely kifejezetten a fogvatartottak elhelyezésére szolgált.
- Bár a híd és a hozzá kapcsolódó börtönök rendkívül biztonságosnak számítottak, a leghíresebb fogoly, Giacomo Casanova 1756-ban mégis sikeresen megszökött a börtönből (bár nem magáról a hídról, hanem a cellákból).
- A híd aljzatában egykor egy titkos csapóajtó rejtőzött. A legenda szerint ezen keresztül az elítélteket egyszerűen a csatorna vizébe ejtették volna, ám ma már semmi nyoma nem utal arra, hogy ez valaha is valós gyakorlat lett volna, így a történet a velencei misztikumok homályába vész.
- A sötét történelmi múlt ellenére a híd ma már leginkább a szerelem szimbólumaként él a köztudatban. A népszerű hiedelem úgy tartja, hogy az a pár, amely egy gondolázás során áthalad a híd alatt naplementekor, miközben a Szent Márk-székesegyház harangjai szólnak, örök szerelemben élheti le az életét. Bár a romantikus legenda valóságtartalma vitatható, a turisták tömegei mind a mai napig rendületlen lelkesedéssel bízzák rá magukat a gondolásokra, bízva a híd varázslatos ígéretében.
Az viszont biztosan nem legenda, hogy a város hangulata ideális egy romantikus délutáni sétához.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: