Az élethű vagy scale “szárnyaló masinák”, a repülőmodellezés leglátványosabb ágának képviselői. Ennek a csúcsa, a saját kezüleg készített modellek köre. Az adott típus teljes megismerését szolgáló kutató munka és a kicsinyítés arányának eldöntése kell megelőzze a tervezést. Itt alapvető a legnagyobb hasonlóság, de a méretekből és sebesség különbségekből adódó aerodinamikai különbségeket is figyelembe kell venni. A technika ma már biztonságosan építhetővé és repíthetővé tesz olyan “óriási” méretű modelleket, amelyek ma már gyakran az eredeti repülőgépek fele méretével azonosak.
Az élethű modellek szerelmesei Európa szerte – így itthon is – nagyon népszerű Modellrepülőnapokon mutatják be tudásukat, minőségi szórakozást nyújtva a nézőknek és nem titkoltan népszerűsítve a ma már kevéssé ismert repülő modellezést.
2019-ben már hatodik alkalommal rendezte meg a Sokoró R/C Modell KSE a rendkívül látványos JET Modell Találkozót. A Győr-Sokoró melletti modell reptéren nyugat-európai színvonalú körülmények várták a nézőket és a résztvevőket. Az élethű modellek között számos, teljes egészében saját készítésű gépet is láthattunk. A modellek készítésének mesterei nagy megbecsülésnek örvendenek a modellezők között. Ilyen Mayer Béla, aki a L2 RÓMA 1:2-es méretarányú modelljével óriási sikert aratott a rendezvényen.
A repülőmodellezés még gyerekkori álmom volt, de sajnos anyagi okok miatt csak álom maradt… 35 évesen jöttem Németországba dolgozni, és a sors úgy hozta, hogy a gyerekkori álom itt vált valóra.
2009-ben kezdtem el a modellezéssel foglalkozni, először autókkal, majd egy évre rá jöttek a repülő modellek. Természetesen eleinte „hungarocell” repülőkkel, úgynevezett hab-gépekkel kezdtem én is, viszont mivel nagyon sok időt töltöttem a reptéren, gyorsan növekedni kezdtek a modellek méretei. Lassan a „habot” felváltották a fa, illetve composite anyagok, és azon kaptam magam, hogy 2013-ban már 50% méretarányú, 7,5 m szárnyfesztávú vitorlázóval repülök. 2014-ben, Hallerndorf-ban egy repülőmodell találkozón megláttam egy gyönyörű faépítésű amerikai oldtimer vitorlázómodellt, és szerelem lett első látásra. Akkor eldöntöttem, ha törik, ha szakad (mivel mindig is szerettem barkácsolni, fával dolgozni) egy ilyet meg kell építenem. Itt ismerkedtem meg Klaus Barth-al, aki elmesélte, hogy ez a modell, egy 1937-es amerikai Bowlus Baby Albatross 50%-os modellje, 6,75 m szárnyfesztávval. Többszöri találkozás után jó barátság lett, és Klaustól megkaptam az általa ceruzával megrajzolt terveket, rengeteg szakmai segítséggel kiegészítve.
Így indult minden. 2014 telén elkezdtem az építést, és bő 9 hónap múlva, 2015 nyarán levegőbe emelkedett az első saját építésű modellem. 2016-ban pedig elnyertem vele a legszebb modell címet, a minden évben megrendezésre kerülő Segler Classic (Klasszikus Vitorlázómodellek Találkozója) rendezvényen, a németországi Wächtesberg-ben.
Ekkoriban egyszer volt Atkáron egy baráti modelltalálkozó, ott ismerkedtem meg Váradi Lászlóval és megcsodálhattam a Roma L-2 kisrepülőgépet, amit a korabeli tervek alapján megépítettek. Itt eldöntöttem, hogy ez lesz a következő modell, amit megépítek.
Az eredeti tervrajzok másolatát megkaptam Váradi Lászlótól, így kezdődhetett a munka. Először a tervrajzokat készítettem el, megrajzoltam ceruzával, hagyományos módon, az eredeti tervek alapján, felére lekicsinyítve.
Természetesen a belső kialakítás itt-ott eltér az igazitól, mivel egy modell esetében más szabályok érvényesek. Például a modell repkész súlya nem haladhatja meg a 25 kg-ot. (Illetve meghaladhatja, de akkor külön engedély köteles, vizsgáztatni kell, stb.) Szóval, miután elkészültek a rajzok, kezdődött a faanyagok beszerzése. A legtöbb anyagot, fenyőléceket, alucsöveket, csavarokat be tudtam szerezni a helyi áruházban.
A speciális rétegelt lemezeket, balsa léceket egy hosszú évek óta ilyenekre szakosodott cégtől tudtam megvásárolni. A szárnybordákat egy itteni modellező kolléga segítségével CNC gépen martuk ki, az összes többi elem, alkatrész, mind kézi munkával készült.
A világrekordot szimbolizáló babérkoszorúkat, valamint a római légionáriusok jelképét is szabad kézzel festettem fel…
A törzs, valamint a szárnyak, vezérsíkok váz szerkezetei többnyire fenyő lécekből készültek, a külső borítás pedig 0,6 mm vastagságú 3 rétegű nyírfa rétegelt lemezből. A szárnyak, vezérsíkok végül vászon borítást kaptak.
A modellbe 7 db szervomotor került beépítésre, ezek felelősek a kormányfelületek mozgásáért, valamint a gázkar mozgatásáért.
A motor egy Valach típusú 170 ccm-es 2 hengeres 4 ütemű boxer motor, körülbelül 13 LE teljesítménnyel.
Érdekességként megemlíteném, hogy 1925-ben, az eredeti Romában egy 3 hengeres, kb 18 LE-s csillagmotor volt…
2018. október elején kezdtem az építést, és az első felszállásra kb. 5 és fél hónap múlva, 2019 március 23.-án került sor.
Legnagyobb örömömre minden simán ment, és azóta is nagyon sok rendezvényen repültem vele. Kisebb átalakítást kellett végeznem, könnyebb elektronika, kisebb akkuk, és kisebb tank, mert egy picit átléptem a 25 kg-ot. Így most csak egy 0,5 literes tank van benne, ami 8-10 perc biztonságos repkedést tesz lehetővé.
Feltankolva a modell 24,7 kg, szárnyfesztávja: 5,3 m, hossza: 3,4 m
Nagyon szeretem a nagy modelleket, mert sokkal realisztikusabban repülnek, mint a kisebbek. Ellenben a szállításuk nem egyszerű. Igaz elég jól szétszedhetőek, viszont így is csak utánfutóval megoldható. Idáig egy 2,5m belső hosszúságú dobozos utánfutóval szállítottam a modelleket, viszont idén év elején eladtam, mert az újonnan épülő modellemhez már kicsinek bizonyult. Emiatt elkezdtem egy csónakszállító utánfutót átalakítani, modellek szállítására. Szendvicspanelből készült rá egy felépítmény, így 4 méter lett a belső hossz. Ez elegendő lesz… gondolom… egyenlőre…
…és hogy miért kellett ez a csere? Most egy Rubik vitorlázó repülőre esett a választásom, amit idén január elsején kezdtem építeni, miután Révy Laci bácsin keresztül sikerült az eredeti tervrajzok másolatához hozzájutnom. A vitorlázó pedig a méltán híres, R-07b Vöcsök. A méretarány 1:1,5 vagyis az igazi repülő 66%-a lesz a modell mérete. A hossza 4,2 m, míg a szárnyfesztáv közel 8 méter…
Szöveg: aerosport
Fotó: Mayer Béla