Világszerte komoly kihívást jelent a koronavírus-járvány megfékezésében kulcsszerepet játszó, eldobható arcmaszkok újrahasznosítása: Angliában kerti bútorokat, Franciaországban autókárpitot, az Egyesült Államokban padokat gyártanak belőlük, Ausztráliában pedig útépítéshez használnák a darabjaikat.
Nagy-Britanniában például számos kórház beszerezte a cardiffi székhelyű ThermalCompaction Group zúzó- és tömörítőgépét, amely kék színű táblákká olvasztja össze a védőruházatokat és a sebészeti maszkokat. A kapott anyagból egyebek között kerti székek és asztalok készülnek.
Franciaországban az újrahasznosítással foglalkozó Tri-o et Greenwishes nevű vállalat havonta – 250 eurótól (átszámítva 87 ezer forint) kezdődő áron – begyűjti a speciális szemetesekbe kidobott arcmaszkokat ügyfeleitől. Utóbbiak között találhatók párizsi kórházak, a TF1 televíziós csatorna vagy éppen a Saint-Gobain építőipari konszern. A vállalat újrahasznosító üzemében kézzel kiválogatják ki a maszkok közé véletlenül bedobott zsebkendőket, kesztyűket és poharakat, majd a maszkokat egy hétre „karanténba” helyezik. Végül két észak-franciaországi cég feldarabolja és fertőtleníti a maszkokat, kivonja belőlük a polipropilént, amelyből aztán autókárpit és egyéb műanyag autóalkatrész készül. A Tri-o et Greenwishes eddig egy tonna arcmaszkot hasznosított újra és reményei szerint év végéig eléri a 20 tonnát. Ez azonban csak egy csepp a „maszktengerben”. Egy januári jelentés szerint ugyanis tavaly csaknem 40 ezer tonna maszk landolt a szemétben – újrahasznosítási opció nélkül – csak Franciaországban.
Az amerikai New Jersey állambeli Trentonban működő TerraCycle speciális hulladéktárolókat kínál az eldobható maszkok számára 88 dollárért (átszámítva 25 ezer forint). A begyűjtött arcmaszkokat aztán a partnercégek műanyagszemcsékké alakítják. Ezeket eladják a különböző gyártóknak, akik egyebek között padokat és burkolatokat készítenek belőlük.
Ausztráliában – ha lehet így fogalmazni – még ennél is tovább mentek a használt maszkok hasznosítása terén. A melbourne-i RMIT Egyetem kutatói szerint a fertőtlenített és feldarabolt arcmaszkok, valamint feldolgozott kőtörmelék elegyéből rugalmas és erős útépítési alapanyagot lehet előállítani. Kiszámolták, hogy nem kevesebb, mint hárommillió arcmaszkra van szükség egy kilométernyi úthoz. A szakemberek jelenleg partnereket keresnek egy próbaútszakasz megépítéséhez, és a maszkok cementben való használatát is vizsgálják.