Franciaország egyik legszínesebb régiója a mediterrán tenger közelében lévő déli vidék. Aki azt gondolja, hogy a színes forgatagot nem lehet fokozni, annak ajánlunk egy sétát a Roussillon település melletti közel 110 millió éves ásványbányában. 
A legfontosabb jótanács: Ide nem a “vadiúj” fehér vászoncipőjében jöjjön sétálni senki… Bejárat után közvetlenül, már rá is léphetünk a “francia Óz”, okkersárga útjára…
A Luberonban, a Monts de Vaucluse lábánál található Roussillon falut gyönyörű vidék veszi körül. Franciaország egyik legimpozánsabb falujaként tartják számon – Roussillon a Luberon egyik „kötelező látnivalója”.
Itt található a világ egyik legnagyobb okkerlelőhelye. A föld vörös, sárga és barna árnyalatai feltűnő kontrasztot alkotnak a buja zöld fenyőfákkal. A provence-i égbolt élénk kékje és a kivételes fények varázslatos helyszínné varázsolják ezt a helyet.
Az okker egy vas-kőzet, amely vas- hidroxiddal színezett agyagból áll: a hematittól a vörösig, a limonittól a barnáig és a goethittől sárgaig. Az okkerek a talajban okkerhomok formájában találhatók, amelyek több mint 80% kvarcot tartalmaznak.
Az Ochert az őskortól kezdve természetes pigmentként használják , mint Lascaux-ban. Mindig nagyra értékelik a nem mérgező hatása miatt és a dekoráció, a képzőművészet és a falazat nagy élettartama miatt.
A krétakor idején, 110 millió évvel ezelőtt, az albiai időszakban , a tenger zöld homokja és homokkövei lerakódott. Szerves törmelék ( lamellibranch , tengeri sün és foraminifera héj) keveredik ezekkel a kvarcszemekkel és a sekély epikontinentális tenger fenekén felhalmozódó csillámpelyhekkel.
Ezek a homokos üledékek először a part közelében lévő tengeri környezetben, prodeltaikus környezetben rakódnak le. Ezek a homokok okozzák majd az okkert, köszönhetően a kizárólag tengeri eredetű különféle zöld agyagnak , a glaukóniának, amely kristályrácsában vasatomokat tartalmaz. A tektonikus mozgásoknak köszönhetően ezek a tengeri üledékes lerakódások megjelentek.
Az új kontinensen, a krétakorban trópusi éghajlat uralkodott, amely intenzív lateritikus változásokat okozott, feloldva többek között a glaukóniát és felszabadítva a vasatomokat. Az ochres ekkor egy vas-hidroxid, goethit kristályosodásának köszönhetően jelentek meg. Ugyanakkor az időjárás miatt alumínium-oxid-szilikát keletkezett, egy új agyag, amelyet kaolinitnak hívtak .
A legrégebbi ismert emberi okker felhasználás 250 000 évre nyúlik vissza. Az első európai barlangfestmények 32 000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.
Az okkert fel lehetne használni fugázó masztixként, a rovarok elleni küzdelemben, a leégés ellen, a bőr cserzésére és az orvostudományban. Néhány őskori temetkezésben is jelen van. Az okker nyugtató és gyógyító tulajdonságai miatt – különösen Egyiptomban – gyógyszeresen használták .
Az okker funkcionális vagy megelőző szerepet is játszhat. Egyes afrikai etnikai csoportok, – nevezetesen a himbák -, vörös okkert használnak a test bevonására, és megvédik magukat a nap melegétől, a száraz levegőtől és a rovaroktól. (A Közel Afrikához – A mai Namíbia című filmünkben a himbákról és szó esik)
Ma a hagyományos kultúrákban az okker a „Földanyához” kapcsolódik. Halálhoz (a test visszatérése a földre) vagy vadászathoz kapcsolódó rituálék során használják. Afrikában a vörös és az okker a beavatás színe. Az amerindiaiak közül a vörös az érettség színe, az okkeré pedig az ember eredete.
A túra végén szerencsére nem csak a lábbelink lesz színesebb, hanem mi is gazdagodunk egy nagyszerű élménnyel. Természetesen érdemes a település házai közt is eltévedni… Ott már nem „okkerezhetjük össze a ruhánkat” legfeljebb akkor, ha egy épülethez „dörgölőzködünk”…:)
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Roussillon
Információ: wikipedia