Hány liter kőolajat eszünk?
Amíg egy szem kivi Új-Zélandról Nagy-Britanniába repül, saját tömege ötszörösének megfelelő, üvegházhatást okozó gáz kerül a légkörbe. Belegondoltunk-e már, hány kilométernyi üzemanyagot eszünk egy nap, ha banán, citrom, kakaó és egyéb export élelmiszerek kerülnek az asztalunkra? Felmérések szerint a legtöbb üvegházhatású gáz a vörös hús, illetve a tejtermékek előállítása és szállítása során keletkezik.
A nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával az élelmiszerek előállításához egyre több kőolajat használunk fel. A benzin és a gázolaj, az energia az élelmiszer-termelés nélkülözhetetlen feltétele. Ha nincs üzemanyag, nem járnak a gépek, nem tudunk földet művelni, nincs műtrágya, nem tudjuk feldolgozni, csomagolni és elszállítani a termést. Ráadásul sok országnak importálnia kell az élelmiszer-alapanyagokat. Ebből az is következik, hogy a kőolaj és az üzemanyag árának folyamatos emelkedése az élelmiszerek tartós drágulásához vezet. Már csak emiatt is ésszerű lenne, ha legalább a helyi piacokon a helyben megtermelhető élelmiszerek kerülnének az asztalra. Modern világunk pazarlása, ha a helyben is könnyen előállítható élelmiszereket más országokból, sok száz és ezer kilométer távolságból szállítják a vásárlókhoz. Szakemberek a 150 kilométeres távolságnál húzzák meg a határt a helyi és nem helyi termék között.
Szakemberek szerint egy kalóriát 10 kalóriányi energia felhasználásával termelünk meg, nem számítva a napsütés biztosította energiát. Így egy átlagos amerikai évente több mint 1500 liter kőolajat eszik meg, hiszen kőolajat használunk a műtrágya gyártásához, a mezőgazdasági gépek üzemeltetéséhez, a szállításhoz, az öntözéshez, a növényvédő szerek gyártásához, a termékek feldolgozásához, hűtéséhez és csomagolásához.
Szakemberek szerint az elkövetkező évtizedekben komoly élelmiszerválságokra kell számítani: a Föld lakossága rohamos ütemben nő, miközben a termőföldek nagysága már nem növelhető, sőt, a rendelkezésre álló termőterületek mérete a városiasodás, a klímaváltozás és a környezetrombolás miatt fokozatosan csökken. Mindez azt jelenti, hogy a növekvő élelmiszerárak miatt egyre több ember éhezik a Földön, aminek hosszú távon szociális káosz, zavargások és legrosszabb esetben akár háború is lehet a következménye.
