Miközben javában tart a 37. Vitorlázórepülő Világbajnokság Szegeden, ahol 86 vitorlázógép repül – Európa szinte minden országából érkeztek versenyzők, de Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Dél-Afrikából és Japánból is érkeztek pilóták – érdemes egy kicsit más szempontból is szemügyre venni az akár 20 méter szárnyfesztávú gépeket.
Kevesen tudják, de egy vitorlázó-repülőgép akár 750 km-t (!) is képes a levegőben megtenni, átlagosan 160km/óra sebességgel. Összehasonlításképpen: Budapest – München távolsága autóval, – vagyis nem légvonalban – 684 km. Az ultralight gépeket elektromos motorokkal is felszerelhetik, ami azt jelenti, hogy feleslegessé válik a motoros géppel vagy csörlővel történő felvontatás – amikor a vitorlázógépet felhúzzák arra a magasságra, amikor már a szelek szárnyán, „egyedül” is boldogul. A kis elektromotort a hangárok tetején elhelyezett napelemek segítségével is fel lehet tölteni, innentől kezdve a repülésnek, sőt a közlekedésnek ez a válfaja a leginkább fenntartható.
A mintát a természet, egészen pontosan az albatrosz, a perpetuum volante, az örökrepülő madár adja. Az 1,9 méter szárnyfesztávú Carter-albatroszok és a 3,5 métert is elérő vándoralbatroszok órákig, sőt napokig képesek repülni. Akaratukon kívül is megtévesztve ezzel a nagy földrajzi felfedezések korában a déli tengereken az új világ partjait kereső, több hetes utazás után igencsak elcsüggedt tengerészeket. Megpillantva a vitorlázó albatroszokat, európai tapasztalataik alapján azt hitték, hogy közel a hőn áhított part, hiszen a madarak csak néhány órát képesek pihenés nélkül a levegőben tölteni. Alapvetően igazuk volt, de nem ismerték az albatroszt, amelynek a siklószáma meghaladja az 1:100-at.
A siklószám a repülőgépeknél használatos kifejezés, motor illetve a hajtómű használata nélkül – siklórepülésben – a megtett út és az elveszített magasság hányadosa. Vagy: egységnyi magasságról kezdve a siklást, a kiindulási ponttól hány egységre lehet eljutni az adott repülőgéppel. Egy átlagos képességű, 30-as siklószámú vitorlázógép például 1000 m magasságvesztéssel 30 km távolságot tehet meg. Persze van még, illetve lehet mit fejleszteni, és a fejlesztőmérnökök ismét elővették azokat az elgondolásokat, amelyek a II. világháború alatt foglalkoztatták a tudósokat: hogyan lehetne több személyt és árut gyakorlatilag ingyen eljuttatni többszáz kilométerre. A környezetvédelem akkor még nem volt szempont, inkább az üzemanyag ellátás jelentette a szűk keresztmetszetet. Most, amikor gőzerővel keresik az alternatív közlekedési módokat, eljöhet a vitorlázórepülés sporton túli hasznosításának kora is.
A NASA teszt pilóta Einar Enevoldson által életre hívott Perlan project szakemberei például azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elérjék a 90 000 láb magasságot – ez hozzávetőlegesen 27 és fél kilométert jelent, ami az utasszállító gépek repülési magasságának háromszorosa -, és ezzel az emberiség történetének legmagasabbra jutó szárnyas repülőgépét hozzák létre. A gyakorlatban mindezt egy olyan nulla károsanyag-kibocsátású kutatórepülőgéppel, amely nem szennyezi a légkört. A magassági rekord nem öncélú: A Perlannal jobban megismerhetik a bolygó legnagyobb hullámait – a sarki örvény által gerjesztett sztratoszférikus hullámokat. Ezek a hullámok elsődleges szerepet játszanak az ózonlyuk kialakulásában, a szennyező anyagok eloszlásában a Földön, és a sztratoszféra olyan módon történő keveredésében, amely hatással van a globális időjárásra. A kutatások lehetővé teszik a tudósok számára, hogy jobban megértsék az éghajlatváltozás dinamikáját.
Aki augusztus 6-ig kilátogat a szegedi reptéren zajló VB-re, vagy bármelyik vitorlázógépeket is indító reptérre, és megcsodálja a kecses repülőket, annak jusson eszébe, hogy amellett, hogy ez nem csak egy kiváló technikai sport, de komoly potenciál is van benne: ez lehet a közeljövő egyik ígéretes közlekedési eszköze is.
Forrás: Repülő és Légisport Szövetség
fotó: Farkas Attila aerosport.hu / Minden jog fenntartva!