Olvadó gleccserek Stájerország legmagasabb hegycsúcsán

Régi álmom vált valóra, amikor júliusban eljutottam Dachstein legmagasabb hegycsúcsára, az örök hó birodalmába. Azok a turisták, akik minimum 1 éjszakát a Schladming-Dachstein régióban töltenek jogosultak az úgynevezett Sommercardra. A turisztikai kártya birtokában számtalan szolgáltatást ingyen vagy kedvezménnyel vehetünk igénybe. Mi rögtön a megérkezésünket követően a szálláson vehettük át a névre szóló kártyáinkat és a kedvezményekről szóló 160 oldalas brosúrát.

Szállásadónk figyelmeztetett, hogy a Dachstein Glacier Liftre, előre kell helyet foglalni, e nélkül semmiképpen ne induljunk útnak. Az időjárás függvényében az érkezésünk utáni második napra terveztük a gleccsertúrát, így a www.schladming-dachstein.at oldalon azonnal elintéztük a foglalást. Indulás előtt érdemes még egyszer rápillantani, mert sokan módosítják az időpontjukat, így mi is találtunk egy korábbi felvonóra helyet. A módosításhoz mindössze két kattintásra van szükség.

Aki autóval érkezik, kanyargós, szerpentines útra számítson, ahol néha az úton sétáló tehenek akadályozzák a forgalmat. Szerencsére mindenki türelmesen megvárta, míg a tehenek elsétálnak, így ez nem okozott komolyabb fennakadást.

A felvonóhoz vezető autóút fizetős (20 euró/ autó), ám Sommercard birtokában ez is ingyenes. A behajtási engedélyt a hegycsúcson kell érvényesíteni, mielőtt beszállunk a lefelé induló felvonóba.

A mi foglalásunk 11:45-re szólt, de igazából a bejáratnál már csak a foglalás tényét ellenőrzik, így egy órával korábban feljutottunk a csúcsra. Mit mondjak, én egy kicsit féltem az úton, a liftekben általában nem érzem jól magam. Az ötven fős panorámaablakos kabinok 6 perc alatt küzdik le az 1000 méteres szintkülönbséget, elég gyorsan fent voltunk.

Csaknem 3000 méter magasságban sajnos a klímaváltozás hatását testközelből érezhettük. Havas túrázásra készültünk, amiből rövid séta lett mindössze. A hegyről levezető úton ugyanis sok helyen bokáig ért a víz, annyira olvadt a hó. Vízhatlan bakancsban talán át tudunk volna vágni ezeken latyakos, olvadó vízfolyásokon, de a túracipőnk kevés volt. Kicsit csalódottan, de egy idő után tudomásul kellett vennünk, hogy ez így nem fog menni. Talán jövőre újra megpróbáljuk.

Persze a túrázáson túl is akad bőven látnivaló. A függőhídért és a Jégpalotáért külön kell fizetni (10 euró/ fő), de nem érdemes kihagyni, hiszen jó idő esetén elképesztő kilátásban lehet részünk. A SkyWalk üvegpadlóján végül mi nem készítettünk fotókat, mivel nagyon hosszú sor kígyózott a hídon. A férjem tériszonyos, így neki nem kis kihívást jelentett a 100 m hosszú, 500 méter mély szakadék fölött átívelő függőhídon való átjutás.

Amikor megérkeztünk a hegycsúcsra rögtön feltűnt, hogy egy jókora darabon vastag fehér ponyvával van letakarva a hó. Akkor még nem értettem miről van szó, csak később jöttem rá, hogy ez a terület, maga a Jégpalota. Érdemes melegen felöltözni, hiszen itt tényleg nagyon hideg van és a talaj is nagyon csúszós. A jégből kialakított termekben különleges jégszobrokat láthatunk, az igazán egyedi kiállítást fényjátékok teszik még látványosabbá.