Pozsonytól 50 kilométerre, a Kis-Kárpátok Borút mentén található tizenhat hektáros angol parkkal rendelkező ékszerdoboz a Loire menti kastélyok mintájára épült 1887 és 1889 között. Eredetileg vadászkastély, később az örökös Gróf Pálffy Pál – igaz, hogy sok időt töltött Pozsonyban és Bécsben –, számára a gidrafai kastély több volt, mint csupán egy otthon. A kastélyban különféle társasági eseményeket, főként vadászbúcsúkat szervezett, amiknek köszönhetően sikeresen fenn tudta tartani kapcsolatait Európa és a tengerentúli nem csak nemesi felső osztállyal. Az ott töltött idő folyamán házasságai révén Pállal együtt feleségei is a kastélyban laktak.
Természetesen nem egyszerre, hanem ahogy a szerelem hozta, vagy az érzés elmúltával vitte a nejeket, akik színes élete szintén hozzátett a kastély történetéhez.
Egy biztos, hogy a szerelem nem ismer határt, és a gidrafai Pálffy kastély falai sokat tudnának mesélni arról, milyen fontos eseményeknek és embereknek adtak otthont hosszabb, rövidebb időre. Hogy kicsoda Dorothy Parker-Deacon, a második feleség, és milyen irodalmi mű született a falak között, kicsoda Etti Plesch, és kik fordulhattak meg a kastély falai között, elmeséljük a tárlatvezetésen.
A gidrafai (Budmerice) kastélyt gróf Pálffy János (1857-1934) a tizenöt évvel fiatalabb feleségével, Schlippenbach Erzsébettel (1872-1938), Elzával építette közösen. Az épület szerzője Franz von Neumann bécsi építész volt.
Gróf Pálffy János, Pálffy Móricnak (1812-1897), a szomolányi (Smolenice) vár birtokosának fiatalabbik fia volt.
Móric halála után legidősebb fia, József szerezte meg a szomolányi kastélyt, Pálffy János pedig a gidrafai majort. Jánosnak és Erzsébetnek két fia született, az idősebb Pál (1890-1968) és a fiatalabb Elemér (1892), aki csak egy napig élt és a helyi temetőben temették el. A kastélyt Pálffy János nyári rezidenciaként használta, mert ideje nagy részét Pozsonyban töltötte. Az uradalom funkciója csak akkor változott meg, amikor fia, Pál lett az új tulajdonos.
Ami a kastély belsejét illeti, a 19. század végén a lakhatásra vonatkozó legmodernebb kritériumok szerint van berendezve.
A II. világáború után Pálffy Pál a kastély eredeti berendezését a vöröskői vár titkos széfjeibe rejtette, illetve amikor elhagyta az országot, azokat magával vitte meranói villájába. Csak egy biedermeier stílusú széket hagyott hátra a kastélyban, amely ma a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum archívumában található.
A második világháború után a kastély az állam tulajdonába került, 1947-től pedig az Irodalmi Alap (Literárny Fond) kezelésében állt. 1947. május 14-én kezdték használni írók, költők és fordítók „alkotói helyszínként” egészen 2011-ig.
A 20. század 70-es éveiben, illetve 2013 és 2015 között a kastély két további külső-belső felújításon esett át.
Azt mesélik a helyiek, hogy a grófot mindenki nagyon szerette. Az apát is és a fiút is. A külföldi feleségek pedig azt mesélték, hogy a kastélyban mindig három nyelven karattyoltak. Magyarul, szlovákul és németül. Ezt a hagyományt visszük tovább a faluval, amíg tudjuk.
HIVATALOS KÖZLEMÉNY: A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, 2024. augusztus 5-én felmondta a 1. sz. MK-128/2022/M 2022.09.14-i keltezésű szerződést, melynek értelmében 2024.06.08-tól a gidrafai kastély, beleértve a kiállítás és a park a nagyközönség előtt zárva lesz. Köszönjük mindenkinek, aki ellátogatott a kastélyba és hogy a sok szép eseményen közösen átélhettük veletek, és élvezhettük ennek a gyönyörű helynek a felejthetetlen hangulatát
!
Akinek nem volt szerencséje személyesen eljönni, azoknak szívből ajánljuk ezt az írást a csodás képekkel.
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: gidrafai Pálffy kastély
Élmény: Rajczi Adriana
