Az érettségi előtt álló fiatalok közül egyre többeket érint a kapunyitási pánik. Milyen szakmát válasszak? Hol tanuljak tovább? A média az internet és a baráti társaság sokszor hamis képet mutat a valóságról: munka nélkül csupán ismertség révén, könnyen és gyorsan lehet sok pénzt keresni. A divatszakmák iránti tömeges érdeklődés azonban az esetek többségében kudarccal: csalódással és munkanélküliséggel végződik. Az egyetemek és főiskolák ontják magukból az olyan diplomásokat, akik hosszú éveken keresztül képtelenek elhelyezkedni a saját szakmájukban a munkaerőpiacon. De vajon miért nincs összhangban az egyetemeken,főiskolákon oktatott képzettség a munkaerőpiaci igényekkel? Miért költ az állam milliárdokat olyan tanult emberfők kinevelésére, akik aztán a diplomás munkanélküliek táborát gyarapítják? Miért nem sikerül az egyetemek és főiskolák kínálatát a piaci igényekhez szabni, legalább azokon a szakokon, ahol jelentős, államilag finanszírozott képzés folyik? A diplomás munkanéküliség nem magyar jelenség. A fiatalok munkanélküliségi rátája Görögországban és Spanyolországban rendkívül magas, meghaladja az 55 százalékot, míg Magyarországon, Olaszországban, Portugáliában és Szlovákiában ez az arány némileg 30 százalék fölött mozog. Az Európai Bizottság is érzékeli a helyzet tarthatatlanságát, ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti progarmokat dolgozzanak ki a 25 éven aluli munkavállalók foglalkoztatására. Vajon mit érlel annak a sorsa, aki kitanulván diplomás szakmáját, évekig nem tud elhelyezkedni? Vagy aki elkeseredettségében külföldre megy dolgozni, és ott az alacsony bérért dolgozó bevándorló diplomás pincérek és mosogatólányok számát szaporítja? És mi lesz az országgal, az elvesztegetett tehetségekkel? Mi lesz azokkal az értékekkel, azzal a végtelen lehetőséggel, amit minden fiatal ember magában hordoz?
206
Előző bejegyzés