Vérátömlesztés, EPO injekció, anabolikus szteroidok csak pár név a legismertebb doppingszerek listájáról. A dopping ma már szerves része az élsportnak. A világversenyeken, olimpiákon nemcsak a győzteseket ünnepeljük. Minden alkalommal szembesülnünk kell azzal is, kik azok a sportolók, akik elbuktak a doppingvizsgálaton. Végeláthatatlan azoknak a sportolóknak a listája, akiket doppingvétség miatt hosszabb rövidebb időre eltiltottak. Mindezt figyelembe véve jogos a kérés, létezhet-e ma tiszta sport, vagy minden csupán a teljesítményfokozókról és a technikai újításokról szól? A világon dollármillárdokat költenek a doppingszerek kifejlesztésére. A világ legmodernebb laboratóriumaiban fejlesztik az újabb és újabb szereket. Hatalmas üzletnek számít, így a doppingfejlszetők mindig az ellenőrök előtt járnak egy-két lépéssel. Elég csak a krékpáros Lance Armstrongra gondolnunk, akit pályafutása során kb. százszor ellenőriztek, de soha nem tudták rábizonyítani, hogy doppingolt. A hétszeres Tour de France-győztes végül egy televíziós interjúban vallotta be, hogy kerékpáros pályafutása alatt végig tiltott szereket használt. A doppingolás mindig is része volt a sportnak. Az ókorban például az állatok heréjét ették meg, hogy növeljék a tesztoszteronszintet. Sokan bármit megtennének a sikerért és a hírnévért. Több országban fiatalokat kérdeztek arról, hogy milyen áldozatot hoznának egy olimpai bajnoki címért. A válaszadók 60%-a hajlandó lenne az egészségét súlyosan károsító szereket is szedni, sőt a hírnévért és a gazdagságért cserében olyan szert is bevenne, amiről tudja, hogy éveken belül a halálát okozhatja. Modern világunk egyik rákfenéje, azaz a teljesítmény bármi áron való fokozása talán a sportban a leglátványosabb. Szakemberek szerint ezért a közeljövőben egyre többet fogunk a doppingról beszélni, ami viszont a sport eszemeiségébe vetett hitet öli meg. A sportnak ugyanis elsősorban a tisztaságról, a tisztességes versengésről kellene szólnia. És persze nem csak a sportnak, hanem a sporton kívüli életünknek is.