Rapa Nui (Húsvét-sziget): Ökológiai sebezhetőség és természetvédelmi kihívások

5

 1. A SZIGET ÖKOLÓGIAI KISZOLGÁLTATOTTSÁGA

A Húsvét-sziget (Rapa Nui) az egyik legelzártabb lakott hely a Földön, Dél-Amerika partjaitól több mint 3500 kilométerre fekvő vulkanikus sziget a Csendes-óceán közepén. A 166-171 négyzetkilométernyi térségre csökkentett terület páratlan laboratórium az elszigetelt ökoszisztémák sebezhetőségének, az antropogén ökológiai katasztrófáknak, valamint a biodiverzitás-megőrzés lehetőségeinek tanulmányozásához. Az island történeti ökológiai összeomlása és jelenlegi természeti válsága világviszonylatban kiemelkedő oktatási példaként szolgál a fenntarthatóság és a fajmegőrzés kérdéseiben.

Alapvető ökológiai jellegzetességek

Rapa Nui különleges ökológiai helyzetét több geográfiai és klimatológiai tényező alakítja:

• Szélsőséges izolációja: A sziget a Polinéz-háromszög keleti pontja, hasonló méretű szigetekhez (mint Hawaii vagy Tahiti) képest azonban lényegesen szegényebb természeti erőforrásokkal rendelkezik
• Korlátozott vízellátás: Nincs állandó felszíni folyóvíz vagy patakvíz; a sziget lakosai vulkáni kráter-tavakra és esővízgyűjtésre voltak utalva
• Szubtrópusi éghajlat alacsony csapadékkal: A csapadékmennyiség lényegesen alacsonyabb, mint az azonos szélességi fokon elhelyezkedő más polinéz szigeteké
• Korlátozott tápanyag-készlet: A vulkáni talajon a nitrogén- és egyéb tápanyag-tartalom alacsony, így az agrártermelés meghatározott kihívásokkal szembesült

Ez a természeti háttér létfontosságú a sziget történeti demográfiai és kulturális fejlődésének megértéséhez. 

2. TÖRTÉNELMI ÖKOLÓGIAI KATASZTRÓFA: AZ ERDŐIRTÁS ÉS KÖZÖSSÉGI ÖSSZEOMLÁS

Az eredeti vegetáció és a polinéz betelepülés

Az első polinéz telepesek megérkezése előtt (körülbelül Kr.u. 1200-1250 között) Rapa Nui egy sűrű, pálma erdővel borított sziget volt. Az ökológiai helyreállítások és régészeti bizonyítékok alapján a sziget vegetációját főleg a Jubaea-pálmafajok (őshonos nagy pálmák) alkották, amelyeket más kedvezőbb éghajlatú fajok egészítettek ki.

A betelepülést követő egy-két évszázad során a sziget lakóssága – regionális becslések szerint – több ezer főre nőtt, és egy virágzó, szervezett társadalom alakult ki, amelyet a monumentális moai-szobrok építési projektjei jellemeztek.

Az Erdőirtás

A sziget pusztulásának legjellegzetesebb folyamata az erdőirtás volt. Az ökocídium-teóriában (az emberi tényezőkre összpontosító klasszikus megközelítésben) az erdőirtást az alábbi faktorok okozták:

1. Moai-szobrok szállítása és állítása: A hagyományos nézet szerint az 887 moai-szobor szállításához széles fásított sáncokat és valószínűleg fa-gurulók (fenyők vagy nagy pálmák) felhasználásával mozgatták az egyes kőzöldeket. Ez a folyamat óriási mennyiségű faanyag igénybevételét feltételezte.
2. Mezőgazdálkodási tisztítások: Az égetéses földművelés (slash-and-burn agriculture) gyakorlata nagy faállomány-csökkenést okozott az új szántóföldi területek kialakítása során.
3. Szénégetés: Az alapvetően szénszükséglet az otthonosított fauna gondozásához és meleg-nyújtásához is hozzájárult az erdőirtáshoz.

Rendkívüli fontosságú: a régészeti pollenminták elemzése alapján az 1400 körül az utolsó fákat is kivágták a szigetről, amely véglegesen megállapított a sziget vegetációs fordulata.

Revizionista elméletek: A Patkány-hipotézis

Azonban az ezredfordulót követő kutatások (különösen Terry Hunt Hawaii-i régész munkáit alapul véve) jelentős revíziót kényszerítettek ki az ökocídium-modellre. Ezek a vizsgálatok rámutattak, hogy:

A Polinéz patkány (Rattus exulans) szerepe kulcsfontosságú volt: A szigetre az első telepesekkel együtt érkezett rágcsáló-populáció katasztrofális hatást gyakorolt:

• A Jubaea-pálmák kemény magvait a patkányok megrágták, melyből a barlangban talált maradványok egyértelműen mutatják a patkány-fogazás jellegzetes nyomait
• A rágcsálók a pálmák fiatal hajtásait is fogyasztották, ezzel megakadályozva az erdők természetes újratermelődését
• A patkány populáció emellett szárazföldi és tengeri madarak fészkeit is szabadon pusztította, ami több faj kihalásához vezetett

Az ökológiai önpusztítás így nem csupán az emberek tudatos cselekedeteiből, hanem az invazív fajok (patkányok) és az emberi szándékolatlan behurcolásának szintézisének eredménye volt.

A Társadalmi összeomlás mechanizmusa

Az ökológiai degradáció következményei a sziget társadalmára rányomódtak:

• Talajerózió: Az erdőirtás tömegesen felszabaduló talajmozgást okozott, amely a termékenységet csökkentette
• Édesvíz-hiány: A vegetáció elvesztésével a talaj vízmegtartó-képessége drasztikusan csökkent
• Élelmiszer-szűkösség: A halászat lehetőségeinek csökkenése (fából nem tudtak csónakokat építeni) és a mezőgazdálkodási terméshozam zuhanása éhséghez vezetett
• Társadalmi rend felbomlása: A 15-18. századi között a sziget túlnépesedési válságba, majd az azt követő belharcokba csapódott, ahol a rivális törzsek egymás moai-szobrokat is lerombolták

Az eredmény: egy összeomlott civilizáció. Az 1722-es holland felfedezéskor Jacob Roggeveen csupán kopár, kopár pusztasággal találkozva dokumentálta az előző generációk feldúlt faluit.

.

3. BIODIVERZITÁS: ENDEMIKUS FAJOK ÉS MEGMARADOTT FLÓRA

Őshonos és Endemikus Növényzet

Napjainkban Rapa Nuin mindössze 46 őshonos növényfaj él, mely szám a sziget történeti vegetációjához képest rettenetesen alacsony. Ezen fajok között azonban több kritikusan veszélyeztetett endemikus faj is megtalálható:

A toromiro fa különösen szimbolikus: egy időben a rapanuik hagyományos egyéb és eszközei (moai-szobor transzport-felszerelés, szertartási tárgyak, bútorok) ettől a szilárd fafajtól készültek. Az 1960-as évekre a sziget teljes vadonból kipusztult, bár európai és chilei botanikus kertekben egy néhány példány megmaradt egy nagyon szűk genetikai populációban.

Tengeri biodiverzitás: A Világ legrejtettebb tengeri különlegessége

Paradox módon, amíg a szárazföldi ökoszisztéma szinte teljesen összeomló, Rapa Nui tengeri viszonyai szokatlanul magas endemikus faj-koncentrációt mutatnak:

• 149 endemikus marine faj ismert Rapa Nui körül – többen, mint a híres Galápagos-szigetcsoport
• Ezek közül 27 faj szerepel az IUCN Vörös Listán, veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett státusszal
• Megtalálható többek között:
  • Déli kékúszójú tonhal (ismert vándor migráns)
  • Különleges geológiai formációk (seamounts): 8,4-13,1 millió éves vulkáni csúcsok
  • Ritka hidrotermális területek és termálforrások (chemosynthetic ökoszisztémák)

Ez a tengeri gazdagság a sziget vulkáni eredete, az úgynevezett „hotspot” geológiai sajátosságai és az óceáni áramlások egyedi kombinációjának köszönhető.

Szárazföldi Fauna: 

A szárazföldi fauna szinte teljesen kihalt. Az eredeti madárfauna, amely az emberek megérkezése előtt döntő szerepet játszott az ökoszisztémában, ma már csak néhány maradékfajban létezik. Az invazív fajok (patkányok, házimacskák, legeltető állatok) és az emberi vadászat kombináltan gyakorlatilag teljesen felszámította az őshonos emlős- és madárfaunát.

Pozitívum azonban: Az arthropodok (ízeltlábúak) közül nemrég még új fajok kerültek felfedezésre, így az ismert endemikus arthropod-fajok száma egyharmadával nőtt. A barlangok mikrohabitat-ként szolgálnak für még megmaradt őshonos ízeltlábúaknak.

4. VÉDETT TERÜLETEK ÉS TERMÉSZETVÉDELMI INFRASTRUKTÚRA

Rapa Nui (Húsvét-sziget) Nemzeti Park: Szárazföldi Védelem

Alapadatok:

• Megalapítva: 1935 (eredetileg Húsvét-szigeti Nemzeti Park)
• Átnevezve: 1976-ban (Rapa Nui Nemzeti Park)
• UNESCO Világörökség: 1995 (2012-es és 2014-es frissítésekkel)
• Terület: 7150 hektár (~40% a sziget összfelületéből)

Jogi Státusza: Az UNESCO-döntés alapján az 1. típusú és 3. típusú Világörökség-kategória alatt áll, mely a kulturális (moai-szobrok) és a természeti örökség párhuzamos védelmét jelenti.

Igazgatási Fejlemény (Szociális Kerettől Közösségi Kontrollra):

• 1976-2017: A chilei erdészeti igazgatóság (CONAF) által felügyelt
• 2017. december 1.: A Ma’u Henua Polinéz Indigenista Közösség átvette az irányítást
• Ez volt az első alkalom történetében, hogy az őshonos rapanuik közösség teljes kontrollba kerül saját lands kulturális és természeti örökségének felett
• A bevételek immár közvetlenül a sziget természeti és kulturális megőrzésére költhetőek

Rapa Nui (Húsvét-sziget) tengeri védett övezet (Marine Protected Area – MPA)

Az egyik legjelentősebb természetvédelmi döntés a közelmúltban végbement:

Mérethasonlítás és Szignifikancia:

• Terület: 720 000 négyzetkilométer (ez körülbelül Chile teljes szárazföldjének méretével azonos!)
• Létrehozás: 2018. február 27. (Michelle Bachelet volt chilei elnök decreto alapján)
• Támogatás: A rapanuik közösség 2017 szeptemberében referendummal támogatta a tengeri területek védelmét
• Összehasonlítás más MPA-val: Ez a világ egyik legnagyobb marine protected area-ja

Védelmezett Tevékenységek:

• Ipari halászat tilalma
• Bányászat tilalma
• Egyéb extraktív tevékenység tilalma

Megengedett Tevékenységek: 

• Az őshonos rapanuik hagyományos halászat praktikái (kézi sodrony-halászat, tradicionális kis csónakok)

Funkció és Célja: A tengeri MPA megakadályozza a nemzetközi halászhajók által végzett túlhalászást, támogatja a vándormigráns halfajok helyreállítását, és biztosítja a geológiailag egyedi vulkáni-hidrotermális ökoszisztémák védelmét.

5. AKTUÁLIS TERMÉSZETI KIHÍVÁSOK ÉS VESZÉLYFORRÁSOK

Klímaváltozás és globális környezeti nyomás

Tengerszint-emelkedés:

• A sziget extrém izolációja és a vulkáni kialakulása miatt különösen sérülékeny az óceáni szint változásokra
• A tengerszint-emelkedés a partmenti erózió felgyorsításához vezet, fenyegetve a történeti régészeti lelőhelyeket

• A sziget egy évtizedre terjedő kiterjedt szárazság alatt szenved, amely az éghajlatváltozás lokális megnyilvánulása
• Ez az alapvetően szűkös édesvíz-készleteket tovább apasztja

Invazív fajok 

Az invazív fajok továbbra is az egyik legsúlyosabb veszélyforrás:

• Házimacskák: Ragadozók a megmaradott szárazföldi és tengeri madarak számára
• Legeltető állatok: Juhok, szarvasmarhák, kecskék – nem kontrollált legeltetés fragmentálja a vegetációt
• Patkányok: Az eredeti Rattus exulans populáció mellett újabb invazív fajok (pl. Rattus rattus) érkeztek
• Növényi invazív: Számos nem őshonos növény kolonizálja a sziget tereptöbb részét

Erdőtűz és kulturális örökség pusztítása

1. októberében egy erdőtűz (részben régészeti terület mellett) jelentős roncsálást okozott a moai-szobrok talapzatán, amelyet szakértők „helyrehozhatatlannak” értékeltek.

Veszély: A folyamatos szél és száraz klimatikus viszonyok a szigetet különösen tüzveszélyessé teszik.

Turizmus terhelése

Napjainkban a Rapa Nui (Húsvét-sziget) turizmus a sziget fő gazdasági szektora, azonban:

• Évi több mint 100 000 turista (COVID előtt) nagy ökológiai és infrastrukturális terhet jelent
• Az őshonos közösség (mai ~7750 fő) nyomásnak van kitéve az erőforrás-fogyasztás és a szállítókapacitás szempontjából
• Az absztraktív turizmus-szektorizáció ellentmondásban állhat a fenntarthatósági célokkal

Veszélyeztetett fajok 

13 növényfaj kritikusan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett, további 14 faj pedig sebezhetőnek minősül. Az akut veszély az, hogy néhány faj:

• Rendkívül alacsony populáció-lélekszámmal rendelkezik
• Szűk genetikai diverzitással bírnak
• Egyetlen erdőtűz vagy szélsőséges időjárási esemény által kipusztíthatók 

6. BIODIVERZITÁS-MEGŐRZÉSI INTÉZKEDÉSEK ÉS HELYI KÖZÖSSÉGI MEGKÖZELÍTÉS

A Toromiro fa visszatelepítési programja

A toromiro fa (Sophora toromiro) az egyik legjellegzetesebb visszatelepítési projekt:

Történeti Kontextus:

• Az 1960-as évekre a szigetről teljes mértékben eltűnt
• Azonban európai botanikus kertekben (pl. Kew Gardens, Brit Múzeum) és chilei közgyűjteményi intézményekben megmaradtak a egyes példányok

Helyre-Ültetési Kísérletek:

• Az 1980-as évek óta szaporodási és helyreállítási kísérletek zajlanak
• Az inicial kísérletek részlegesen sikertelennek bizonyultak a szigeten, de nemzetközi (chilei és európai) kutató-intézmények közötti együttműködés eredményes tovább szaporodást és szelekciót ér el
• Genetikai sokféleség növelésének szándéka a chilei genetikai bankok és nemzetközi botanikus kertek megosztott erőfeszítésein keresztül

A Projekt Szimbolikus Jelentősége:

A toromiro helyreállítása nemcsak egy faj rehabilitációját jelzi, hanem az őshonos közösség és a globális természetvédelmi apparátus közötti együtműködést és az őshonos ökológiai tudás feltámasztásának szándékát is tükrözi.

A Rapa Nui-Projekt Manavai 

A Proyecto Manavai egy helyi és nemzetközi szervezeteket összefogó program, amely:

• A sziget 166 km² területén fellelhető összes natív és endemikus növény azonosítása és dokumentációja
• Spermateka (mag-bank) kialakítása a kritikusan veszélyeztetett fajokból
• Kertészeti szaporodás és ex situ szélességű intézmények közötti géncsere
• A sziget ökológiai helyreállítása felé irányuló aktív lépések

Közösségi tudás és hagyományos kezelési módszerek

A Ma’u Henua közösség:

• Hagyományos ecological management-módszerek integráció (Polynesian management practices)
• Az őshonos Rapanui-nyelvtudás felhasználása a flóra és fauna klasszifikációjában
• Társadalmi-ökológiai rendszer megújítása (socio-ecological system restoration)

7. GLOBÁLIS JELENTŐSÉG: OKTATÁSI ÉS KONZERVATÍV MODELLEK

Rapa Nui (Húsvét-sziget) mint ökológiai katasztrófamodell

Rapa Nui világviszonylatban kiemelkedő tanulmányi objektum az alábbiak miatt:

1. Teljes közeg elszigetelt ökoszisztéma: Az elég kicsi ahhoz, hogy egy teljes ökológiai szisztéma megbukásának folyamatát követni lehessen, mégis elég komplex az általánosítható tanulságokhoz
2. Egyértelmű emberi nyomok: Az ökológiai változás az emberi megérkezéssel korelációban van, így antropogén hatások izolálhatók
3. Többrétegű pusztulás: Nem csupán egy tényezőről (pl. csupán erdőirtás), hanem többfaktoriális (ember + invazív fajok + klimatikus szeszélyek) katasztrófáról van szó
4. Revízió-lehetőség: A korábban feltételezett egyszerű „ökocídium-modell” kritikai revíziós lehetősége tágabb ökológiai rétegetlenséget mutat

Fenntarthatóság új modelljei

Rapa Nui a fenntarthatóság új modelljeit is demonstrálta:

• Közösségi kontrollos természetvédelem: Az őshonos közösség által irányított védett területek és erőforrás-kezelés
• Ex situ és in situ szintézise: Az elveszett fajok visszaállítása mind a szigeten, mind nemzetközi megőrzési hálózatokon keresztül
• Fejlődő-világban érdekérvényesítés: A kis sziget-közösségek képessége a nemzetközi éghajlatvédelmi és biodiverzitás-egyezmények (CBD – Convention on Biological Diversity) megvalósítására

A Turisztikai-Konzervatív Paradoxon

Egy érdekes és tanulságos paradoxon:

• A sziget gazdasági fenntarthatósága jelenleg szinte teljes mértékben a moai-szobrok és a kulturális turizmusból függ
• Ez azonban az ökoszisztéma sérülékenységét növeli (nagyobb embermennyiség = magasabb erőforrás-igény)
• A fenntartható turizmus modelljei (low-impact tourism) lehetséges megoldások, azonban ezek korlátolt gazdasági vissza-áramlást biztosítanak

8. TUDOMÁNYOS ÉS KONZERVATÍV RELEVANCIA

Rapa Nui történelme és jelenkora legalább három szinten tanulságos:

1. Ökológiai szinten: Bemutatja az elszigetelt ökoszisztémák sebezhetőségét és az embercsalád ökológiai erőforrásainak túlhasználatának lehetőségét
2. Szociális szinten: Az őshonos közösségek (a Rapanuik) képességét és küzdelmét az önhatározat, a saját örökség-kezelés és az ökológiai helyreállítás terén
3. Globális szinten: Az olyan sziget-közösségek modellje, amelyek az éghajlatváltozás, a tengerszint-emelkedés és a biodiverzitás-vesztés közvetlenül kitett frontjaként szolgálnak a Föld egésze számára

Az elmúlt évek közösségi-irányítású intézkedéseit (Ma’u Henua kontroll, Marine Protected Area, Manavai-projekt) szem előtt tartva, Rapa Nui (Húsvét-sziget) nem csupán a múltbeli katasztrófáról szóló tanmese, hanem egy élő demonstráció is arról, hogy az őshonos közösségek vezetésével a természetvédelmi intézkedések még az extrém kizsákmányoló helyzetekben is megtörténhetnek.

AJÁNLOTT IRODALOM ÉS FORRÁSOK

1. Jared Diamond: Collapse (2005) – A Rapa Nui esete mint ökocídium-példa
2. Terry Hunt régészeti munkái: A patkány-hipotézis revízió alapjai
3. IUCN Red List: Endemikus fajok státusza
4. Pew-Bertarelli Ocean Legacy Projekt: Tengeri védelem dokumentáció
5. Proyecto Manavai: Aktuális flóra-megőrzési feltételek
6. Ma’u Henua közösségi dokumentáció: Közösségi-irányítású kezelési modellek