Bizonyos szakmák, amelyek tíz évvel ezelőtt keresettek voltak és magas fizetéssel kecsegtettek, ma már csak a munkanélküliek számát növelik. Más szakmák esetében pedig folyamatos a szakemberhiány. A rendszerváltás idején a fiatalok 10-15 százaléka tanult felsőfokú intézményben, mára ez a szám elérte az 50 százalékot. Az egyetemek, főiskolák ontják magunkból a diplomás munkanélkülieket, a keresett szakmákat oktató szakiskolákban viszont egyre kevesebben akarnak tanulni. Miért szakadt el ennyire az oktatás a hétköznapi valóságtól? Miért költenek a családok és az állam olyan szakmák oktatására, amelyekkel képtelenség a piacon elhelyezkedni? Ki és honnan fogja megtermelni azt a pénzt, ami a munkanélküliek és az egyéb rászorulók állami támogatásához, a nyugdíjak kifizetéséhez szükséges? A pályakezdő munkenélküiek száma, nemcsak Magyarországon jelent problémát. Európában 5,5 millió 25 év alatti fiatalnak nincs munkája, e korosztály körében a munkanélküliségi ráta 22 százalék, ami duplája a teljes lakosságban mért aránynak. Szakemberek szerint problémát jelent az is, hogy a fiatalok pályaválasztás előtt nem mérik fel tudatosan, mely szakmákra van szüksége a piacnak. Azt sem tudják, hogy egy-egy végzettség milyen változatos lehetőségeket rejthet magában. Túl fiatalon, túl kevés információ birtokában kell dönteniük saját jövőjükről, és sok esetben olyan divatszakmákat választanak, amelyeket saját kortársaik vagy a média hamis képei sugallnak nekik. Paradox módon így az egyik oldalon munkanélküliségről beszélünk, míg a másikon égető munkaerőhiány alakul ki. A globális pénzügyi válság egyik jellemzője, hogy már senkinek nem lehet biztos állása, sem a verseny-, sem pedig az állami szférában. A munkerőpiac kezelése azonban függ az adott ország társadalmi viszonyaitól is. Magyarországon például kimondottan alacsony a mobilitás a nyugati országokhoz képest Ez pedig komoly akadálya annak, hogy egy-egy család az ország más területére költözzön: oda, ahol a család tagjai munkát találhatnának. Ha nem csak rövid távon és felületesen akarjuk kezelni a munkaerőpiaci problémákat, akkor olyan összefüggésekre is gondolni kell, mint az állami ellátó és nyugdíjrendszer, az oktatás, a társadalmi innováció. Elkerülhetetlen, hogy Magyarország is reagáljon a világ változásaira, ugyanis a társadalom öregszik, csökken az aktív dolgozók száma. Ha a munkaerőpiac mostani helyzete nem változik, pár év múlva nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjakat és az állástalan tömegek és rászorulók támogatásához szükséges forrásokat.
17
Előző bejegyzés