Zrínyi Miklós halála és a szerencsétlen utódok (1664–1671)
Zrínyi Miklós 1664. november 18-án tragikus körülmények között halt meg – egy vadkanvadászat során kapott halálos seb miatt, amely körülményei máig tisztázatlanok. Testét a szentilonai (Senkovec) egykori pálos kolostor kápolnájában temették el, amely a család temetkezési helyévé vált.
Az ő halála után öccse, Zrínyi Péter vette át a családban a politikai vezér szerepét. Azonban az 1671-es bécsi összeesküvésben való részvétele végzetesnek bizonyult. Bécsbe ment, hogy tisztázza magát, de sikertelenül.
Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc búcsúzik Zrínyi feleségétől, Frangepán Katalintól. Zrínyi 1670. április 13-án hagyta el önként Csáktornyát, hogy tisztázza magát a császár előtt. Ez azonban nem járt sikerrel, és mind kettejüket kivégezték. A szobrot a Csáktornyai Zrínyi Gárda készíttette 2009-ben.
A bécsi udvar letartóztatta, és 1671. április 30-án halálra ítélték és végrehajtották az ítéletet. Spankau császári tábornok ebben az időszakban feldúlta és kirabolta a csáktornyai várat. Az egész Zrínyi család ezt követően fokozatosan szétesett: Zrínyi Ádámot szigorú őrizet mellett Prágában nevelték, Zrínyi János börtönbe került és megőrült.
Az Althan-Korszak és a Barokk Átalakulás (1719–1791)
A Zrínyiek 1704-ben teljes kihalásával a vár 1719-ben az Althan Mihály János cseh nemes kezére került, I. Károly magyar király adományaként a szolgálati érdemek jutalmaként. Az Althanok teljes mértékben átépítették az épületegyüttest, melyet az 1738-as pusztító földrengés is súlyosan megrongált.
Az átépítésre az osztrák udvari építész Anton Erhard Martinelli (1684–1747) tervei alapján kerül sor. Martinelli, aki a bécsi Karlskirche és számos magyarországi és cseh kastély tervezője volt, a csáktornyai várat egy monument-barokk kastéllyá átalakította körülbelül 1743 körül. Martinelli a korábbi reneszánsz erőd jellegét teljes mértékben feloldotta: a palota második emelete ekkor épült meg, az előző egy szintes formáját pedig kővé építette azáltal, hogy a leomlott óratornyot áthelyezte a kapubástyára, ahol ma is áll. Az óratorony kezelő-szerkezete akkoriban nagy technikai szenzációnak számított.
Az Althan-átalakítás után az erődítmény elveszítette katonai funkcióját, és egy fényes barokk kastély vált belőle, amely a család kényelmes lakhatási igényeit szolgálta, miközben az erős falak még őrizték az épület történetét.
A Festetics-Korszak és a későbbi történet (1791–1954)
1791-ben gróf Festetics György, a neves Festetics család tagja megvásárolta a várat. A Festeticsek egy valóban előkelő és tekintélyes nemes család voltak, akiknek Keszthelyen és a Balaton vidékén is volt jelentős birtoka. Festetics György az épületet lakókastélyként használta, és körülötte egy gazdaság-irányító uradalmi szervezetet alakított ki.
A XIX. századi industrializáció során ( a gazdaság átalakulásának folyamata, amikor a mezőgazdaság-alapú társadalom gépesített, nagyüzemi iparra áll át, növelve a termelést és a városodást. Ez leggyakrabban a 18–19. századi Ipari Forradalommal függ össze, de ma is zajlik fejlődő országokban technológiai fejlesztésekkel) azonban a Festeticsek a vár közvetlenül mellett egy cukorgyárat létesítettek, amely a XX. század elején fontos munkahely teremtőjévé vált a városnak. Az első világháború után 1923-ban a Festeticsek eladták az épületet.
A két világháború közötti időszakban az épület sorsáról keveset tudunk. 1946-tól gazdasági iskola és diákotthon működött az épületben. 1954-ben végül a Muraközi Múzeum nyitotta meg kapuit az épületben, mely azóta a régió legjobban ellátott kulturális-történelmi kiállítási helye.
Az épület építészeti jellegzetességei – A külső védművek
A vár külső védművei falakból és bástyákból álló, ötszögletű rendszert képviselnek, amely főleg a XVI. és XVII. századi építészetéből ered. Egyedülálló jellegzetessége, hogy a falak és bástyák téglából épültek, nem pedig földből – ez Horvátországban megközelítőleg egyedülálló, mivel a legtöbb más vár földbástyákkal rendelkezett. Az erődítés monumentális falainak vastagsága helyenként több méterben is mérhető, biztosítva így az épület hosszú élettartamát.
A belső palota (Novi Dvor)
Az erődítményen belül található egy külső udvar, amely elválasztja az erőd falait a központi palotától. Ez a palota, amelyet „Novi dvornak” (új udvarnál) is neveznek, négyszög alakú, és részben az Ernust család alatt (XV–XVI. század.) épített, részben pedig a Zrínyi-korszakban újjáépített szerkezetből áll. A jelenlegi barokk megjelenése az Althan-korszakból eredő, 1743 körüli átépítésből származik.
A palota belseje egy burkolatos belső udvart tartalmaz, amelyből az árkádosoron át vezet az út a főbejárathoz. Az épület több oldalsó bejárattal is rendelkezik, mely az XVIII. századi kastély komfortjára utal.
Az eredeti erődítmény nevében szereplő „vízivár” jelzés nem véletlen. Az évszázadok során az épületet szélesen, vízzel megtöltött várárkok vették körül, amelyeket a közeli Trnava patak (amely a Muraköz dombos részén ered) táplált. Ezek az árkok a város forgalmát pedig egy speciális útrend által volt irányítandó. Az északi oldal egy tó maradt az 1970-es évekig, amely akkor a még működő vízivár-szigetet jelezte. A terület modernizálásával azonban ezek az árkok kiszáradtak, és a középkori vízi vár jellegét szinte teljesen elvesztette. A vár északi oldalához egy hosszú fahíd vezetett, amely később kőhíddal helyettesítették, melyet ma is meg lehet találni.
A park és a szobrok
Az épületkomplexum körül szépen karbantartott Zrinski Park található, amelyet különféle fákkal, cserjékkel és virágokkal díszítettek. A parkban számos szobor található, amelyek a vár korábbi tulajdonosait – nem legkevésbé a Zrínyieket – ábrázolja.
A Muraközi múzeum
1954-ben nyitotta meg kapuit a Muraközi múzeum az épületben, melynek története az 1960-as évekig visszamegy. 2021-ben pedig a Muraközi értéktár modern kiállítási koncepció vált az alapvetően szintén működő múzeum új arcának. A múzeum kiállítási egységei a következőkből állnak:
Csáktornya Zrínyi vára a Muraköz régió gazdag történetének és kulturális örökségének szerves szövete. Az épület több mint hét és fél évszázad alatt számos stílusjegyet hordoz: a középkori mocsárvár egyszerűségétől a reneszánsz erődítés erős védelmi rendszerén át, az Althan ragyogásáig, és végül a múzeummá való átalakulásig.
Az épület falai tanúi voltak a Zrínyiek család felmelegedésének és tragikus bukásának, a Habsburg-uralom alatt történő alávetésnek, és végül a nemzeti és nemzetközi kulturális tudatosság növekedésének.
Ma az épület nem pusztán egy történeti emlék, hanem egy olyan helyszín, amely összeköti az embereket a régió sokszínű, viharos múltjával, és közvetítő szerepet játszik a mai Muraköz identitásának fenntartásában. Az épület és a múzeum egy szellemi és fizikai erőtér, amely az európai közép-kontinens történelmének legfontosabb mozzanatainak tanulmányozására és megértésére szolgál.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép:
