A Szent György-vár nem csupán Lisszabon egyik legfontosabb történelmi emlékműve, hanem a város szimbóluma is, amely évszázadok óta őrzi a portugál főváros gazdag múltját és kultúráját.
A várhegy évezredek óta időnként rabul ejtette az idelátogatókat. Szerencsére ma már inkább csak a szépsége tarja fogva az turistákat.
Föníciai eredetű régészeti leletek alapján történészeket arra a következtetésre jutottak, hogy már i.e. 1200-ban a mai város központjában, a Szent György vár dombjának déli lejtőjén egy föníciai kereskedelmi kolónia létezett.
A Tejo folyó torkolatában kialakult jó adottságú természetes kikötő ideális pihenő- és feltöltőállomása lehetett az Ón-szigetekre (mai Scilly-szigetek) és Cornwall-ra tartó föníciai hajóknak.
Lisszabon nevének eredete egyes feltételezések szerint a föníciai Allis Ubbo, vagyis „biztonságos, barátságos kikötő” elnevezésből származik. Egy másik elmélet szerint az elnevezés a Tejo folyó római hódítás előtti nevével Lisso-val vagy Lucio-val hozható inkább kapcsolatba.
Kihasználva a vizigót királyság belső hatalmi harcait 711-ben Gibraltár felől arab és berber seregek törtek be az Ibériai-félszigetre Tarik ibn Ziyad vezetésével. Észak-Afrikából és a Közel-Keletről származó muzulmán hódítók számos mecsetet, lakóépületet és védművet emeltek. A X. század elejéről származik Lisszabont körülölelő, tornyokkal megerősített kőfal a cerca moura, amelynek egyes szakaszai ma is láthatóak.
A városban különféle népcsoportok éltek: keresztények, berberek, arabok, zsidók és saqalibá-k, azaz szláv illetve más, Közép- vagy Kelet-Európából elszármazott rabszolgák.
Az arab vált a kötelező hivatalos nyelvvé, a keresztény lakosság ennek a vulgáris latinnal kevert, úgynevezett mozarab változatát használta. Az iszlám vallást gyakorolták az arabok és muladik, a keresztények és zsidók pedig megtarthatták és gyakorolhatták hitüket, de egy jizyah nevű adót kellett fizetniük.
A mórok közel öt évszázadon át uralkodtak Portugália területén, majdnem olyan hosszú ideig, mint a rómaiak.
Az 1139-es reconquista során I. Alfonz kikiáltotta magát Portugália királyának, megkezdve a mórok fokozatos kiszorítását.
(A reconquista a középkori Ibériai-félsziget történelmének egy meghatározó időszaka volt, amely során a keresztény királyságok fokozatosan visszahódították a területet a muszlim uralom alól. Ez a folyamat körülbelül 718-tól 1492-ig tartott.)
A mór jelenlét a mai napig felfedezhető az Ibériai félszigeten. Ők forradalmasították Portugália mezőgazdaságát, új növényeket honosítottak meg, mint a rizs, citrusfélék, gránátalma és cukornád. Kiváló építészek, tudósok és zenészek voltak, jelentősen hozzájárulva az ország intellektuális és művészeti fejlődéséhez.
Fontos városokat alapítottak vagy fejlesztettek, mint Lisszabon (Lashbuna), Santarém és Mértola. Számos vár és erődítmény őrzi a mór építészet nyomait, például a Silves-i és Paderne-i várak az Algarve régióban. Számos arab eredetű szó gazdagítja a portugál nyelvet, például „açúcar” (cukor), „arroz” (rizs) és „alface” (saláta).
A manuelin stílus, amely a 16. században alakult ki, ötvözi a gótikus, spanyol, mór és olasz elemeket.
A manuelin stílus egy egyedülálló portugál építészeti és díszítőművészeti irányzat, amely I. Mánuel portugál király uralkodása idején (1495-1521) virágzott. Ez a stílus a késő gótikus építészet sajátos portugál értelmezése, amely ötvözi a gótikus, reneszánsz és mór elemeket, valamint tükrözi Portugália tengeri felfedezések korának szellemét.
A mór uralom Portugáliában nem csupán hódítás volt, hanem egy termékeny kulturális és gazdasági kölcsönhatás időszaka, amely jelentősen hozzájárult az ország fejlődéséhez és sokszínűségéhez.
A lisszaboni Szent György-vár (Castelo de São Jorge) Portugália fővárosának egyik legjelentősebb történelmi emlékműve és turisztikai látványossága.
A vár a város legmagasabb dombján helyezkedik el, páratlan kilátást nyújtva Lisszabonra és a Tejo folyóra.
A vár helyén már a Kr. e. VIII. századtól emberi jelenlét volt, és az első erődítményeket a rómaiak építették a Kr. e. II. században.
A terület stratégiai fontosságú volt, mivel különböző kultúrák, köztük föníciaiak, karthágóiak és rómaiak is megfordultak itt.
A XI. században a mórok építették meg a várat, hogy megvédjék Lisszabont az invázióktól. A vár megerősítése lehetővé tette számukra a hosszú távú uralmat a területen.
I. Alfonz portugál király és keresztes lovagok 1147-ben elfoglalták a várat a móroktól a lisszaboni ostrom során. Ez a győzelem jelentős esemény volt a keresztény reconquista során, amely hozzájárult Portugália függetlenségéhez és fejlődéséhez.
A vár 1255-ben, amikor Lisszabon lett Portugália fővárosa, királyi palotaként kezdett működni.
Az évszázadok során számos portugál király lakott itt, és különböző bővítéseken esett át, beleértve gótikus és manueline stílusú elemeket is.
A Castelo de S. Jorge egy gótikus stílusú erődítmény, négyzet alaprajzzal.
Vastag, 5-10 méter magas falak veszik körül.
Tíz négyszögletes torony erősíti a védelmi rendszert. Száraz várárok és barbakán védi a délkeleti, sebezhetőbb részt.
A bejárat flett található az Ulysses-torony, ahonnan 360 fokos panoráma nyílik a városra.
Három kapu található a fal kerületén.
Peacock-kert olajfákkal és szabadon sétáló pávákkal. A Peacock-kertek általában a kifinomultság és a luxus szimbólumai, gyakran ötvözik a gondosan kialakított növényzetet páva motívumokkal vagy élő pávákkal, így teremtve meg egy elegáns és látványos kerti környezetet.
A vár súlyosan megsérült az 1531-es és az 1755-ös földrengés következtében. Az utóbbi földrengés után hosszú időre elhanyagolták, míg az 1930-as években jelentős újjáépítési munkálatok kezdődtek, amelyek során helyreállították eredeti formáját.
Ma a Castelo de São Jorge nemcsak turisztikai látványosság, hanem kulturális központ is, ahol kiállítások és események zajlanak. A vár őrzi Portugália történelmét és identitását, miközben modern múzeumi funkciókat is betölt.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: castelodesaojorge.pt
Térkép: