Az utolsó jelentős nagyváros, mielőtt az ország leghosszabb folyója beleömlik a Földközi tengerbe, pár kilométerre feljebb a Gard folyót is magába gyűjtő Rhône szeli ketté Arles városát.
A romai Colosszeum mintájára az i.sz. 90-ben épült Arles-i aréna a maga monumentális funkciójával és a mai napig vérengzős játékok helyszíneként azért is tudja magát a szívünkbe zárni, mert amikor szűkösebb vagy vészjósló idők jöttek, az aréna átalakult, és a helyi lakosoknak adott otthont. Praktikusan kihasználva a tereket négy őrtorony, két kápolna és kétszáz ház alakította várossá az épületet, középen meghagyva főtérnek a küzdőteret.
Napjainkban koncertek, fesztiválok és bikaviadalok helyszíne az Arles-i aréna. Különlegessége, hogy a torreádorok igazi 18. századi, Goya korabeli ruhákban küzdenek a színtéren, miközben a háttérben egyedi hangzású zene kíséri a bikaviadalt. Mindenki megnyugtatására, a bikákat nem ölik meg.
A maga idejében „kis Rómának” is hívott város sok művészt megihletett. De a legismertebb mindegyik közül Van Gogh, a flamand festő. Itt vágta le saját fülét, vagy Gauguin tette ezt egy párbajban, ezt már nem fogjuk megtudni. Itt festette legjelentősebb műveit, többek között amikről Salvador Dali azt írta naplójában pályatársa munkásságáról, hogy Van Gogh a francia festészet és az egyetemes festészet szégyene.
A város főtere, a Place de la Republique közepén egy 4. századi római kori obeliszk áll, amit kisázsiai gránitból készítettek. Az 1981-től világörökségi helyszínként számon tartott dísztelen oszlopa a francia forradalom alatt fríz sapkát viselt, a napóleóni időkben birodalmi sast, majd kakast, de fénylett nap is a tetején, mígnem 1866-ban egy bronz fedőkövet kapott, amit azóta is megtűr a tetején.
Arles egy kedves, nyitott város, a címerében ábrázolt oroszlán csak gazdag történelmére utal és nem harciasságára benne a felirattal: CIV. AREL. (A civitas mind adminisztrációs, mind földrajzi fogalom, s együttesen jelenti a comes, a püspök és a király hatalomgyakorlásának színhelyét. Forrás – Mezei Mónika: Egyházi és világi hatalom – püspökök és királyok Tours-i Gergely leírásában, Budapest, 2006)
Arles városát a görögök alapították, a kelták nevezték el, a rómaiak székhellyé tették, a vizigótok pedig hanyatlásnak indították. Volt önálló királyság is, majd a pápák Avignonba költöztek, ezzel megszűnt vallási központ lenni.
The Pont d’Avignon (Pont Saint-Benezet)
Egyike azon kisvárosoknak, a maga ötvenezer lakosával, akik hét darab Unesco Világörökségi helyszínt tudhatnak magukénak: A Szent Trofim templom, egykori románkori katedrális a 12.-15. században épült egy 5. századi bazilika helyére, melyet Szent Istvánról neveztek el. Vigyázat, ez a Szent István nem egyezik az államalapító királyunkkal, mert az ókori templom névadója egy mártír volt, Jézus apostolainak egyik segédje (első hét diakónusainak egyike).
A már említett Aréna, az Obeliszk és az Amfiteátrum, továbbá az ókori világ legnagyobb nekropolisza Alyscamps, amire Dante is hivatkozik A pokol című művében. Arles városától kívül esik, mivel az ókori római birodalomban a temetéseket a városfalon kívül végezték. Itt volt eltemetve Szent Trofim is (amíg a maradványait át nem vitték a róla elnevezett templomba), és a temetésen maga Jézus is részt vett. Erről egy térdnyomat szolgál bizonyítékul.
Constantin császár fürdői vagy termái az i.sz. 4. századból a várostól északra található, és a mai napig fennmaradt a meleg fürdő, a padlófűtés és a tepidárium.
Arles Amphitheatre
A földalatti, boltíves járatok, a Cryptoporticus i.e. 46-ban épülhetett, de feltételezhető, hogy már a görögök vájhattak ide járatokat. A rómaiak megszállása alatt rabszolgák elszállásolására használhatták az U alakú építményt.
Cryptoporticus
Picasso, Gauguin, Van Gogh ki tudja, mit szóltak volna, ha életükben már megépül az extravagáns LUMA. A 2021-ben emelt acélpalota különlegesen magasodik ki a Camargue völgyében elterülő városból. Ez a 15 000 m²-es épület, amely 27 000 ha parkon fekszik, a művészetek szigete. Az egykori vasúti telephelyen megépített torony mára több mint 100 projektet mutatott be. Campuszként, szálláshelyként, kiállító térként és rendezvényközpontként üzemel. Maya Hoffmann, a komplexum megálmodója a környéken nőtt fel, és egy olyan víziót valósított meg, amiben összehozta a természetet, az innovációt és a művészeteket in situ.
Roman amphitheatre Arles
Élmény és fotó: Rajczi Adriana
