Hétköznapi tevékenységeinkkel, szokásainkkal maradnadó nyomot hagyunk a Földön. Azzal, hogy reggel felkapcsoljuk a villanyt, autóba ülünk, előre csomagolt, több ezer kilométer utaztatott termékeket vásárolunk. Egyáltalán nem mindegy hogyan bánunk természeti erőforrásainkkal, azzal az ökológiai kinccsel, amit tulajdonképpen készen kaptunk. A jövőben a fejlődést nem lehet a természeti erőforrások korlátlan felhasználásra a kiapadóban lévő fosszilis energiahordozók kitermelésére, a talajok megújuló képességén túlmenő élelmiszertermelésre alapozni. De mégis miért bánunk ezekkel az erőforrásokkal ennyire pazarlóan? Az ökológiai lábnyom a természeti erőforrások túlhasználtságát mutatja. Minél nagyobb egy ország GDP-je várhatóan annál nagyobb lesz az ökológiai lábnyoma is. Az emberiség ökológiai lábnyoma 30 százalékkal nagyobb, mint amit a természet hosszú távon elvisel. Több erőforrást használunk, több hulladékot termelünk, mint azt a fenntartható felődés elve szerint tehetnénk. A legnagyobb ökológiai lábnyommal az Egyesült Államok rendelkezik. Ha a Föld minden lakója olyan életszínvonalon élne, mint az észak-amerikaiak, akkor kettő-három további Földre lenne szükség az emberiség létének fenntartásához. Olyan ütemben használjuk tehát a természet erőforrásait, amivel a természet regenerálódó képessége nem tud lépést tartani, így most már a természet által felhalmozott tőkét éljük fel. A növekvő nyomás az élőhelyek pusztulásához, leromlásához vezet, és a biológiai sokféleség vissza nem fordítható pusztítását eredményezi. Mindez az élőlények sokaságának és magának az emberiségnek a jövőjét, jólétét is veszélyezteti.
142
Előző bejegyzés
