A hegyekkel körülzárt folyóparti kisváros Celje, Ljubljana és Maribor után Szlovénia harmadik legnagyobb városa.
A szomszédos Szlovéniát érdemes nem csak tranzitként használni az Olaszországi nyaralások során… Az ország történelmi és természeti szépségei hosszú időre adnak látnivalót az ideérkezőknek.
A Savinja Északkelet-Szlovénia 102 kilométer hosszúságó folyója, amely útjának nagy részét a Felső- és Alsó-Savinja-völgyben teszi meg, és közben olyan városokat érint mint Celje vagy Laško. A táj és az úthálózat tökéletesen alkalmas kerékpártúrázásokra.
A folyó a fő vízfolyása a Savinja-Alpoknak. Zidani Mostnál a Száva folyóba torkollik. Sajnos 2022. nyarán az aszályos időjárás itt is megmutatkozott. A tűzoltóolimpiára érkező fital tűzoltók most nem tüzet, hanem vizet kerestek…
Celje jellegzetes közép-európai város, a történelmi Alsó-Stájerország regionális központja. A természet és az épületek nyugodt harmóniában vanak. Mindenre van idő és tér.
Első középkori említése Cylie néven történt, az 1122 és 1137 között készült Wolfhold von Admont krónikájában. A helyi szlovén köznyelvben a város nevének kiejtése Cjele vagy Cele.
A környék első telepesei a hallstatti kultúrához tartoznak. Az ókorban Kelea, Celeia néven volt ismert, ennek töve valószínűleg az indoeurópai *kel- ‘magaslik, hegy’ szó volt, arra utalva, hogy a város hegyre épült erődített település volt.
A kutatások arra utalnak, hogy a kelták pénzt is vertek itt. Miután e terület a Római Birodalomhoz került, a település Civitas Celeia néven volt ismert. Városi privilégiumait Claudius császár (41–54) uralkodása alatt, i. sz. 47-ben nyerte el municipium Claudia Celeia néven.
Celeia hamarosan virágzó római kolónia lett, komoly építkezések színhelye. Mars templomát birodalom-szerte ismerték. Az írásos emlékek arra utalnak, hogy a város gazdag, sűrűn lakott volt, biztonságos falakkal és tornyokkal, többemeletes márványpalotákkal, széles terekkel és utcákkal. Második Trójának, Troia secundának is nevezték.
Celeiát érintette az Aquileiából Pannonia felé haladó római út, a borostyánút egyik szakasza. I. Constantinus római császár (272–337) uralkodása alatt, 320 körül az Aquileia püspökség része lett. Az 5. és 6. századi népvándorlások folyamán a várost szláv törzsek lerombolták, de a korai középkorban újjáépült.
Celje a cillei grófok székhelye volt 1341 és 1456 között. Vásárvárosi státuszát a 14. század első felében nyerte el, szabad városi rangját Cillei Frigyestől 1451. április 11-én kapta meg. Miután a grófi család Cillei Ulrik halálával 1456-ban kihalt, a területet a Habsburg III. Frigyes örökölte és beolvasztotta a stájer hercegségbe.
A város védőfalai és a várárok 1473-ban épültek.
A kastély három dombon áll Celjétől délkeletre, ahol a Savinja folyó a Laško-völgyben kanyarog. Egykor ez volt a legnagyobb erődítmény Szlovénia területén.
A helyi nemesség közül sokan áttértek a protestáns hitre a reformáció alatt, de a terület visszatért a katolikus egyházhoz az ellenreformáció folyamán.
A Napóleoni háborúk után az Osztrák Császárság, majd 1867-ben az Osztrák–Magyar Monarchia része lett.
A 19. században és a 20. század elején egyre erősödött mind a német, mind a szlovén nacionalizmus és a nemzeti ellentét. Ennek szimbóluma volt a Német Kulturális Központ (németül: Deutsches Haus), amely 1906-ban épült (ma: Cillei-palota, szlovénül: Celjski dom).
A második világháború folyamán a németek 1941 áprilisában foglalták el Celjét.
A háború utáni néhány hónapban a Jugoszláv Néphadsereg nagyszámú horvát, szerb, szlovén nemzetiségű milicistát, kollaboránst, német származású civilt, vagy egyszerűen partizán- vagy kommunizmus-ellenességgel vádolt egyént gyűjtött össze és végzett ki, minden bírósági eljárás nélkül.
Oldtimer szerkocsik felvonulása a Celjében rendezett Tűzoltó Olimpián.
1991-ben a tíznapos háborút követően a független Szlovénia része lett. 2006. április 7-én pedig a XVI. Benedek pápa által alapított Celjei egyházmegye székhelye, amely a Maribori főegyházmegye alárendeltségébe tartozik.
A város talán legismeretebb nevezetessége a meredek sziklafalakra épített vár. Ennek történetét egy másik anyagban meséljük el.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Celje
Információk: Wikipédia