Ezt látni kell! – Český Krumlov – 2. rész
Ez a mesés középkori cseh városka nem véletlenül került fel az UNESCO Természeti és Kulturális Világörökség listájára. Látványa gyermekkorunk meséskönyveinek lapjait idézi és tökéletesen alkalmas hely arra, hogy romantikus, vagy gyermeki énünket felszínre engedve, magunk mögött hagyjuk egy kis időre a rohanós hétköznapokat. Érdemes nem csak átszaladni rajta, hanem hagyni, hogy lelkünket is megérintse hangulata, varázsa.
Reméljük cikksorozatunk sokak számára meghozza az elhatározást: „EZT NEKEM IS LÁTNI KELL!”
Az igazság az, hogy nem az őszi volt az első találkozásunk ezzel a kis „mesevárossal”. Tavasszal jártuk be először a kanyargós folyó partján elterülő városka utcáit.
Český Krumlov felfedezésére nem volt elég egy alkalom. Itt minden épületnek története van, minden utcában, minden házon lehet találni valami különlegeset. Ráadásul a különböző évszakokban, különböző időjárási viszonyok közt, más-más arcát, más-más hangulatát mutatja a város.
Sétánkat a Jeleni zahrada, vagy ahogy a helyiek nevezik „Jelenka”, azaz Szarvaskert melletti 1-es számú parkolóból kezdtük. A gyönyörű, árnyas kastélyparkban játszótér is található, a parkolóban pedig megfizethető áron hagyhatjuk járművünket a fák árnyékában akár egész napra is. (Az itt található wc és mosdó ingyenesen használható és nagyon tiszta.)
Český Krumlov neve a német „Krumme Aue” kifejezésből származik, ami „görbe folyópart”-ként fordítható, utalva ezzel annak a területnek a természeti adottságaira, amelyen ez – az egyik legszebb – csehországi kisváros fekszik.
A Moldva kanyarulata által körülölelt óváros girbegurba középkori utcáin és terein csodálatos házak sorakoznak, amelyekben kávéházak, kocsmák, éttermek és múzeumok találhatók.
A település az osztrák–német–cseh hármas határ közelében található. A prágai Hradzsinhoz hasonló méretű várával, gótikus-, reneszánsz-, barokk belvárosával Csehország egyik turistalátványossága.
A városka 510m magasságban fekszik, északról a Blanský les 900-1100m magas, erdős hegyvidéke, dél felől a Šumava keleti dombsorai határolják. A hegyek ezüstkincsét a XV. században a Rosenbergek már alaposan kiaknázták, pénzt is verettek belőle.
Alapítását a várnak köszönheti, amelynek „kiszolgáló települése” volt. A krumlovi vár a prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára.
A IX. században a terület valószínűleg a cseh Slavníkovci hercegi családé volt, akiktől riválisaik, a Přemyslovci hercegi család szerezte meg. Ők – a kíséretükhöz tartozó – Vitkovoknak adták hűbéri birtokba.
1302-ben a Vítkov család Krumlov ága kihalt, a birtokot a Vítkov család egy másik ága, a szintén befolyásos Rožmberk (németül Rosenberg) dinasztia szerezte meg, akik meghatározó szerepet játszottak a város történetében.
Uralkodásuk alatt virágzott Krumlov, fejlődött a kézművesség és a kereskedelem, pompás polgárházak épültek, a várost különféle jogokkal ruházták fel.
Az igazi város első írásos említése Rožmberki I. Henrik okleveléből, 1309-ből származik.
Rožmberki I. Péter (vallásossága miatt Szerzetes Péternek is nevezték) volt az alapítója a Szent Vitus-templomnak, mely Krumlov egyik ikonikus épülete.
Szintén az ő nevéhez köthető a Latránon álló Szent Jošta templom alapítása is, ami eredetileg a mellette álló kórházhoz és szegényházhoz kapcsolódva szolgálta a hívők lelki életét. Az egykori templom épülete ma már csak lakásként illetve üzletként funkcionál.
A város két stádiumban jött létre. A régebbi része az úgynevezett Latrán /latinul latus, mely oldalsó részt jelent, és a vár mellett épült birtokokat jelöli/ spontán módon a vár alatt alakult ki és főként olyan emberek lakták, akiknek léte a kastély gazdasági működésének biztosításával függött össze.
A másik városrész – az úgynevezett óváros -, a várral szemközti lejtőn – a Moldva folyó jellegzetes kanyarulatában – tipikusan a „zöldmező” alapú települések példája: közepén egy négyzet alakú térrel, amelynek sarkaiból utcák vezetnek a városfalakhoz. Ezt a városrészt 1274-ben említik először kereskedőtelepülésként, amikor első polgármesterére, Šipotára emlékeznek.
A különálló városrészeket – a Latránt és az Óvárost – 1555. augusztus 14-én az akkori Rožmberk (a továbbiakban: Rosenberg) birtokos egyesítette.
1601-ben a Rosenberg család eladósodott, emiatt kénytelen volt átengedni Krumlovot a Habsburgoknak, akik 1622-ben a stájer Eggenberg családnak adományozták – a harmincéves háború alatt nyújtott anyagi támogatásukért. Az Eggenbergek három generáción keresztül birtokolták a várost.
Nevüket márkanévként máig őrzi a helyben főzött krumlovi sör.
Az Eggenberg család a XVIII. század elején kihalt, örököseik, a Schwarzenbergek 1719-től lettek a krumlovi vár urai egészen a második világháború végéig.
Csehszlovákia megalakulása – 1918 – idején a zömmel németek lakta város az önálló dél-csehországi német megyéhez került, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Az új állam hatóságai fegyveres erővel vetettek véget az elszakadási kísérleteknek, és Csehszlovákia kikiáltása után pontosan egy hónappal, 1918. november 28-án a csehszlovák csapatok bevonultak Krumlovba.
A Belügyminisztérium 1920. április 30-i rendeletével Krumlov város korábbi nevét a Český Krumlov név váltotta fel.
A városka az első köztársaság idején is élte a jelentéktelen, kissé elmaradott határszéli települések eseménytelen életét, amelynek az egyre erősödő német nacionalizmus, majd Hitler hatalomra jutása vetett véget. Krumlov és környéke más, zömmel németek lakta csehszlovák területekkel együtt az 1938-as müncheni diktátum értelmében a Harmadik Birodalomhoz került. 1945-ben amerikai csapatok szabadították fel.
A világháború pusztításai elkerülték a várost, csakúgy, mint a szocializmus idején az iparosítás és a fejlesztés.
A háborítatlan történelmi épületegyüttesnek köszönhetően 1992. december 4-én Český Krumlov felkerült az UNESCO Természeti és Kulturális Világörökség listájára.
A elbírálásnál figyelembe vett szempont volt többek között, hogy Český Krumlov történelmi központja a XV. és XVI. század magas szintű építkezését és művészeti tevékenységét mutatja.
Nemcsak az eredeti városszerkezetet – tagoltságot, anyagösszetételt, tetőformát, homlokzati kifejezést – őrizte meg, hanem az eredeti elrendezések, boltíves terek és belső terek gazdagsága is jellemzi. Az ács-, asztalos-, kovács-, lakatos- és kőművesség történeti részleteinek száma egészen egyedülálló.
A városban járva mindenütt régi címerek, erkélyek, padlásablakok, árkádok, boltívek, körfolyósók, falcsipkék, sgraffitók (sgrafitto: „kikapart” malterkép, relief-hatású falkép) , freskók, lépcsők, balusztrádok, kutak, oszlopok, sarokkövek, gerendák, dísztermek, aluljárók, régi kövezetek, kacskaringós utcák, magas háztetők és mindenfelé a Rosenbergek piros rózsai láthatók. Bármerre fordulunk, minden merő festőiség, ódonság és történelmi dicsőség.
Lenyűgöző a várfalakon, a várépületek falán, a városi házakon, a kolostorok falán elhelyezett számos heraldikai szimbólum. A freskókkal díszített házak mind a város múltjáról mesélnek
Eredetileg kilenc kapuja volt a városnak, ezek közül a Budějovice-kapu az egyetlen, amely máig fennmaradt, a többit a 19. század folyamán elbontották.
Folytatás: A Budějovice kaputól a Moldva hídig – Český Krumlov – 3. rész
Élmény: Hellner Krisztina és Farkas Attila
Kutatómunka és szöveg: Aranyás Zsuzsa
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: visitczechrepublic ,
Térkép: Český Krumlov
