Kézműves magyar élelmiszerek
Bor, kolbász, sajt, lekvár a kézműves élelmiszerek talán legismertebb termékei. Az utóbbi időben divat lett visszanyúlni a gyökereinkhez, Európa szerte felértékelődött a hasonló élelmiszerek értéke. A tartósítószerek és a manipulált élelmiszerek világában, amikor egyre több gyerek lesz liszt és tejérzékeny az emberek megbízható, adalékmentes élelmiszereket keresnek. Magyarországon is egyfajta gasztronómiai megújulás figyelhető meg. Újra divat lett piacra járni és egészséges alapanyagokból egészségesen táplálkozni.
A Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza, hogy az egyes élelmiszeripari ágazatokban mit is nevezhetünk kézműves terméknek. A legfontosabb, hogy egyértelműen igazolható legyen a kézi munka meghatározó szerepe. A sütőiparra jellemző, hogy főként olyan technológiát alkalmaznak, ahol a kézi munkát könnyítő egyedi gépeket használnak. A kenyerek készítésénél a kézműves, hagyományos termék előállítása alatt elsősorban kovászolásos technológia alkalmazását, a a kézi adagolást kell érteni. A lekvárkészítésnél a hagyományos nyitott üstben történő főzés, besűrítés jelzi a kézműves technológiát.
A kézműves élelmiszerek magas minőségi elvárások szerint készülnek, jóval kisebb mennyiségben, mint a tömegtermékek, éppen ezért drágábbak is. A fogyasztói társadalomban ezek a kis manufaktúrák nehezen tudják felvenni a versenyt a nemzetközi cégek tömeggyártású olcsó termékeivel szemben.
A világ állandóan változik, ám időről időre felfedezzük a régi korok értékeit. Így van ez a kézműves élelmiszerekkel is. Ma már a gasztronómiai oldalakon az egyik legkeresettebb kifejezés a kézművesség, divat lett gasztronómiai fesztiválokra járni. Magyarországon évente megközelítőleg 550 milliárd Ft-ot költünk alap élelmiszerre, amelynek csak töredéke magyar termék. Nemzeti, kulturális értékeinkhez a hagyományos, kézműves élelmiszerek is hozzájárulnak, ezek ápolása és fenntartása közös érdekünk.
