Képzelj el egy festői osztrák falut, amely egy napsütötte fennsíkon, a fenséges, őszi színekben pompázó hegyoldalak és sötétzöld fenyvesek alatt bújik meg. Ez Pürgg, az a hely, amelyet a híres osztrák költő, Peter Rosegger puszta elragadtatásból joggal nevezett „Stájerország Betlehemének”.
A faluba érkezve rendezett kis terek, hagyományos, zsalugáteres, muskátlis alpesi házak fogadják a látogatót. A tájból már messziről hívogatóan emelkedik ki a Szent György-plébániatemplom jellegzetes, fehér falú, sötét piramis-tetős tornya, oldalán a fekete számlapos toronyórával.
Teljes nevén Stainach-Pürgg (Marktgemeinde Stainach-Pürgg https://www.stainach-puergg.gv.at/) Felső-Stájerország északnyugati részén fekszik az Enns folyó bal partján. Területének északi része a Totes-hegységre esik. Legmagasabb pontja a 2351 méteres Grimming, amely Európa nyugati felének legmagasabb különálló hegycsúcsa és látványával az egész térséget meghatározza.
Stainach neve 1659 előtt Gruscharn volt. Első említése 1195-ből származik, amikor egy bizonyos Hiltigrims von Gruscharn neve szerepel egy oklevélben. Egyes feltételezések szerint V. Gergely pápa itt született, szülei udvarházában. Egy sziklagerincen épült Grauscharn vára 1160 körül, ahonnan III. Ottokár stájer őrgróf uralta az Enns völgyét.
A várból mára csak a XII. századi Szt. János-kápolna maradt. Az egyházközség központja Pürggben volt, amelyet 1490-től a Szt. György-lovagrend, 1599-től pedig a grazi jezsuiták felügyeltek. A von Stainach család a XVIII. században grófi rangra emelkedett. A feudális földbirtokot 1848-ban felszámolták és 1850-ben megalakult a községi tanács. 1875-ben az Ennstalbahn, 1877-ben pedig az Ausseerbahn vasutak megépülésével a község előtt új gazdasági távlatok nyíltak. Amikor 1938-ban Ausztria csatlakozott a Német Birodalomhoz, Stainach a Stájerországi reichsgau része lett, majd a második világháború után a brit megszállási zónába került. 1958-ban Stainach saját egyházközséget kapott. Bár ma az érintetlen béke szigete, Pürgg egykor komoly és rettegett hatalmi központ volt. A település a tartomány igazi történelmi bölcsője, hiszen a középkorban a nagyhatalmú Traungaui őrgrófok innen irányították a régiót. Az ősi, vaskos kőfalak és a masszív, vasalattal díszített, boltíves tölgyfaajtók a mai napig hűen őrzik a lovagok, a történelmi döntések és az egykori udvartartás emlékét.
A falu spirituális és építészeti magját a két lenyűgöző templom adja. A magas, íves ablakokkal tagolt Szent György-plébániatemplom fenségesen uralja a tájat.
Ide belépve nem csupán egy hegyvidéki településre érkezünk, hanem egy olyan varázslatos időkapszulába, ahol a középkori történelem, az élő hagyományok és a szinte harapható csend tökéletes, megingathatatlan harmóniát alkot.
Falai között sétálva a gótikus, bordás keresztboltozatok, az aranyozott szent szobrok, a csillogó kristálycsillárok és a hagyományos fa padsorok lenyűgöző szakrális teret hoznak létre, melynek egyik fókuszpontja a falon elhelyezett hatalmas, faragott feszület. A templom külsején, egy boltíves fülkében a Madonna és a Gyermek bekeretezett képe vigyázza a hívőket és az arra járókat.
Tőle csupán egy rövid sétára áll a zarándokok és művészetkedvelők igazi kincse, a sötét, zsindelyes borítású Szent János-kápolna. Ez a szerény külsejű építmény belül páratlanul gazdag: csodálatos állapotban fennmaradt román kori freskók borítják a falakat.
Mielőtt belépünk a Szent János-kápolnába érdemes egy pillanatra elidőzni a település fölé magasodó hegy árnyékában. A Grimming 2351 méter magas, izolált sziklamasszívum az osztrák Ennstal-völgy ikonikus jelképe, amely Stájerország szívében várja a felkészült, szintlépésre kész túrázókat.
A hegy évszázadok óta az osztrák alpinizmus tradicionális bástyája. A feljutás meredek, sziklás alpesi terepen vezet, amely tapasztalatot, szilárd lépésbiztonságot és kiváló állóképességet követel meg; határozott elhatározással és tudatos tervezéssel azonban a csúcs elérése garantáltan erőt adó, mérföldkőnek számító teljesítmény.
A Szent János-kápolna falai között bújik meg a leghíresebb és legmeghökkentőbb freskó: a „Macska-egér háború” (Katz- und Mäusekrieg). Ezen a szatirikus festményen az apró rágcsálók egy pártázatos bástyákkal és egy szélmalommal koronázott várból indítanak támadást. Az egerek pajzsokkal és fegyverekkel felszerelkezve rontanak rá a hatalmas macskára, amely páncélban próbál védekezni. Ez a „kifordított világ” kőkemény társadalomkritika a XII. századból: a macska az elnyomó hűbérurakat, a lázadó egerek pedig a terheket tovább tűrni nem akaró parasztságot jelképezték. Bátor üzenet ez, amelyet a művész egy egyházi épület falán mert megfogalmazni.
Séta közben, közvetlenül a Szent János-kápolna előtti füves területen rálelhetünk a nyugalom egy különleges pontjára: egy egyszerű, letisztult fapadra. A pad háttámláján egy kis aranyfényű tábla hirdeti a feliratot – osr Lorenz Riegler –, amely a falu egykori, nagy tiszteletnek örvendő iskolaigazgatójának állít emléket. Leülve erre a padra, hátunk mögött a történelmi kápolnával, válik igazán érthetővé az a végtelen, gyógyító harmónia, amely ezt a települést körbeöleli.
Stainach-Pürgg azonban messze nem egy élettelen skanzen. Ez a mély gyökerű tisztelet a mindennapi életben, különösen az itt folyó biogazdálkodásban csúcsosodik ki. A helyi gazdák felismerték, hogy a hegyvidéki ökoszisztéma megóvásán múlik a jövőjük. A vegyszermentes, érintetlen alpesi domboldalakon folytatott ökológiai gazdálkodás a természet iránti őszinte alázat kifejezése. Az itt élő családok harmóniában dolgoznak a földdel, termékeik magukban hordozzák a tiszta hegyi levegő erejét és a gondoskodó emberi kéz szeretetét.
Stainach-Pürgg jóval több egy útikönyvbe illő osztrák falunál. Egy élő, lélegző menedék, ahol a fenséges őszi táj ölelésében a középkori freskók misztikuma, a gótikus templomfalak nyugalma, az osr Lorenz Rieglerhez hasonló hétköznapi hősök emléke és a tiszta, lendületes biogazdálkodás egy olyan lenyűgöző világot alkot, amelyet mindenkinek éreznie és tapasztalnia kell.
Élmény: Barta Zsuzska / www.gogogo.hu
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: