Újra megnyitja kapuit a Notre-Dame-székesegyház – Párizs

A Notre-Dame székesegyház Párizs, és talán egész Franciaország egyik legfontosabb jelképe.


Vallási jelentőségei közül kiemelkedő, hogy a Notre-Dame a párizsi érsekség székhelye, és így a francia katolikus egyház egyik legfontosabb központja.  

A Notre Dame történetét részletesen ebben a cikkben foglaltuk össze: 

Katedrális Párizs szívében – Notre-Dame, 1. rész 

A Notre-Dame a gótikus építészet egyik legszebb példája. Az alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa, ezután egészen 1345-ig folyamatosan építették.

A Notre-Dame-ban számos fontos vallási szertartást tartottak az évszázadok során, például királyi esküvőket, temetéseket és szentté avatásokat. 

A székesegyház számos történelmi eseménynek volt szemtanúja, például 1804. december 2-án Napóleon koronázásának, 1909-ben Jeanne d’Arc boldoggá avatásának.

A székesegyházban őizték Jézus Krisztus töviskoronáját, amelyet a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus fejére helyeztek a keresztre feszítéskor.  

A székesegyház számos írót és zeneszerzőt ihletett meg, például Victor Hugót, aki a „A párizsi Notre-Dame” című regényében örökítette meg a székesegyházat.  

A székesegyház eredeti építése, 1163-1345 között zajlott, majd a történelem során többször is felújították.

Eugène Viollet-le-Duc nagyszabású restaurálása  a 19. században történt, amelynek során többek között a tornyot is újjáépítették.

Rue du Gros Horloge, az Óratorony (Le Gros-Horloge) átjárójából a Place de la Cathédrale felé. Háttérben a székesegyház (Cathédrale Notre-Dame-de-l’Assomption). 1958 Fotó adományozó: fortepan.hu / UWM Libraries

Ebben a látványos videóban az építésének szakaszait láthatják: 

A Notre-Dame-i tűzvész 2019. április 15-én, helyi idő szerint este 6 óra 50 perc körül keletkezett a székesegyház tetőszerkezetében.

Wikimedia Commons/ GodefroyParis

A tűz gyorsan elterjedt, és hatalmas károkat okozott az épületben. A lángok elpusztították a tetőt, a huszártornyot, és jelentős károkat okoztak a belső térben is. A tűz oltása órákig tartott, és több száz tűzoltó vett részt benne. A tüzet végül másnap reggelre sikerült eloltani. A tűz okát a mai napig vizsgálják, de a legvalószínűbb, hogy a felújítási munkálatok során keletkezett…

A tűz után a legfontosabb feladat a megmaradt szerkezet stabilizálása volt, hogy megakadályozzák a további károkat. A leégett tetőszerkezet és a torony maradványait el kellett távolítani, hogy elkezdődhessen az újjáépítés.

A Notre-Dame de Paris felújítása egy hatalmas vállalkozás volt, melyben számos kihívással kellett szembenézniük a szakembereknek.  A felújítás elsődleges célja a székesegyház eredeti állapotának visszaállítása, a lehető legnagyobb mértékben megőrizve a történelmi anyagokat és technikákat. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy az eredeti építőanyagokból sok megsemmisült a tűzben.

A restaurátoroknak ezért új anyagokat kellett találniuk, amelyek a lehető legjobban hasonlítanak az eredetiekre.

A felújítás több szakaszban zajlott, a szerkezet stabilizálásától a tető és a torony újjáépítésén át a belső tér restaurálásáig. 

A torony újjáépítése a leglátványosabb része volt a munkálatoknak. A tetőszerkezet és a torony rekonstrukciójához ugyanis több mint 1000 darab, több száz éves tölgyfát vágtak ki Normandia erdeiben. A régió évszázadok óta híres a kiváló minőségű tölgyfáiról. Már a középkorban is innen szállították a faanyagot a hajóépítéshez és a fontos épületek, köztük a Notre-Dame építéséhez. A felújításhoz szükségesek voltak olyan erős, masszív tölgyfák, amelyek képesek elviselni a tetőszerkezet súlyát. 

A normandiai tölgyfák felhasználása szimbolikus jelentőséggel is bír. A fák a francia történelem és a természet erejét képviselik, és az újjáépítésben való felhasználásuk a múlt és a jelen összekapcsolását jelképezi. A Notre-Dame felújításához felhasznált tölgyfák egy része olyan erdőkből származik, amelyeket még a francia királyok telepítettek a hajóflották építéséhez. A fák kivágása előtt erdészeti szakemberek gondosan megvizsgálták az erdőket, hogy biztosítsák a biológiai sokféleség megőrzését. A kivágott fák helyére új fákat ültettek, hogy biztosítsák az erdők megújulását. 

Az újjáépítés során a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek megőrizni a székesegyház eredeti formáját és stílusát. A tetőszerkezetet és a tornyot az eredeti tervek alapján építik újjá, és a belső térben is számos restaurálási munkálatot végeznek. A torony újjáépítéséhez 250 tonna ólmot használtak fel. A felújításban több mint 150 cég vett részt. A felújítás költségeit több mint 800 millió euróra becsülik. 

A párizsi Notre-Dame székesegyház 2024. december 7-én nyitja meg újra kapuit a hívők és a látogatók előtt. Ez egy szimbolikus dátum, mivel egybeesik Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepével.

A Notre-Dame székesegyház újranyitása hatalmas öröm az egész világnak. A 2019-es tűzvész után sokan kételkedtek abban, hogy valaha is láthatják újra régi pompájában ezt a csodálatos épületet. 

A 2019-es tűzvész után felmerült, hogy a hatalmas felújítási költségek fedezésére és a székesegyház fenntartására belépődíjat kellene szedni a látogatóktól.

A fizetőssé tétel elleni érvek szerint a Notre-Dame a párizsi érsekség főtemploma, és a francia katolikusok számára fontos vallási helyszín.

A belépődíj megnehezítené a hívők számára a szabad hozzáférést a templomba. A Notre-Dame felújítását nagyrészt közpénzekből finanszírozták, és a székesegyház a francia állam tulajdonában van. Sokan úgy vélik, hogy a belépődíj igazságtalan lenne, mivel a lakosság már adó formájában hozzájárult a felújításhoz.

A Notre-Dame a francia kultúra és történelem egyik legfontosabb jelképe. A belépődíj sokak szerint ellentétes lenne a székesegyház szimbolikus jelentőségével, és azt sugallná, hogy a kulturális örökség csak azok számára elérhető, akik megengedhetik maguknak a belépődíjat. A legfrissebb információk szerint csak egy előzetes internetes regisztrációra van szükség a megtekintéshez. Reméljük, hogy a 679 éve álló Notre-Dame székesegyház az 1000. születésnapját ugyanebben az állapotában ünnepelheti majd 345 év múlva.

Fotó: Farkas Attila / gogogo.hu (2011) / fortepan.hu / envanto /

Térkép: Párizs

Related posts

Festői felhők az egykori sziget felett – Rovinj, 1. rész

Fuori Concorso – A sebesség ünnepe a Comói-tónál

Kőbe zárt hit és történelem – A türjei prépostság 2. rész