Egzotikus nevű promenád Balatonfüreden – Tagore sétány 

Kevés olyan ember van aki még nem sétált ezen az egzotikus nevű partszakaszon. 

Nem véletlenül építették ide az egyik legfontosabb szervünk gyógyulását biztosító kórházat sem. A helyszínválasztásban nem Közép-Európa legnagyobb tavának vize volt a legfontosabb tényező, hanem a földből fakadó savanyúvíz. Érdekes módon a sétány elnevezése is a gyógyuláshoz köthető. 

Az Állami Szívkórház története a 18. századig nyúlik vissza. Már az 1716. évi tihanyi apátsági birtokösszeírások feljegyezték, hogy Füreden savanyúvizek vannak. A területet 1749-ben Lécs Ágoston tihanyi apát vette bérbe Schuster József örököseitől. 

Az apát 1759. július 30-án véglegesen megvásárolta az özvegytől az ingatlant és hét kisebb fürdőházzal, 23 fürdőkáddal savanyúvízi gyógyhelyet alakított ki. 1869 és 1871 között a Balatonra néző, látványos új szárny épült Cometter Bernát terve szerint, eklektikus stílusban, amelyet a Wittelsbach Erzsébet magyar királyné után Erzsébet-udvarnak neveztek el. Később az egész épületegyüttest Erzsébet Szanatóriumnak nevezték. 

A szanatórium híre külföldön is elterjedt, különösen azután, hogy 1926 novemberében Rabindranáth Tagore, a nagy hindu költő is itt lelt gyógyulást. Tagore indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor, aki életművével átformálta az indiai régió irodalmát és zenéjét. Ő az első nem európai irodalmi Nobel-díjas, 1913-ban kapta meg az elismerést. Költészetében spiritualitás és vibrálás érezhető. Személyisége és idegenszerű ruházata profetikus hírnevet szerzett számára a nyugati világban is. Stílusa, az elegáns próza és a mágikus költészet keveréke még ma is nagyrészt ismeretlen hazáján kívül. Prózájában és verseiben, túllépve a klasszikus szanszkrit hagyományokon, a köznapi nyelv használatát vezette be a bengáli irodalomba. Kiemelkedő alkotóművésze a modern Indiának, aki egyúttal közvetlen kapcsolatot teremtett a nyugati és a legszínvonalasabb indiai művészetek között.

Tagore 1926. október 26. és november 12. között európai turnéja során járt Magyarországon, ahol szívpanaszai miatt hosszabb időt töltött a balatonfüredi szanatóriumban Korányi Sándor professzor felügyelete alatt. Tagore kíséretében lévő hindu asszony, aki leveleiben beszámolt a költő európai körútjáról ezt írta: „Sehol másutt nem tapasztaltam, hogy ennyi szeretettel fogadták volna… ”  

Egy hindu legenda szerint ha az ember idős korában fát ültet, megéli annak lombba borulását. Rabindranath Tagore tizennégy évvel később, 80 éves korában hunyt el. 

Azóta a sétány és a kórház körzetében található park is folyamatosan gyarapodik. Tagore hársfáját több emlékfa is követte, hiszen Nobel-díjas hírességek, mint Salvatore Quasimodo költő, Marx György fizikus, Wigner Jenő fizikus, Kürti Miklós fizikus, Harsányi János tudós, Oláh György kémikus, Franco Cajani, Teller Ede atomfizikus nevéhez is fűződik egy-egy fa. 

A Szívkórház előtti téren található ivócsarnokban a híres balatonfüredi savanyúvizet kóstolhatják meg a vendégek és a gyógyulni vágyók. A négy sarokpilléren és nyolc sima kőoszlopon álló műemlék kútház klasszicista stílusú, a később épült romantikus tetőt díszes fakonzolok tartják.

A Gyógy térről a romantikus hangulatú Blaha Lujza utcán keresztűl a Kisfaludy Galéria mellett jutunk le a kikötőhöz. 

Szerintem a legoptimálisabb helyen állították fel Ötvös Csöpi szobrát a színészlegenda születésének 71. évfordulóján. Farkas Ádám Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása a Vitorlás téren kapott helyet.

Sajnos a sétány tragédiáknak is emléket állít. 1954. május 30-án, gyermeknapon a hajó Siófokról indult Tihanyba Balatonfüred érintésével menetrend szerint jó látási viszonyok között. A fedélzeten hat fős személyzet kb. 170-175 utast szállított. Amikor Füredet készült elhagyni a hajó, az épp akkor rendezett vitorlásverseny tárult az utasok szeme elé, akik a hajó bal oldalára mentek át, hogy lássák a viadalt.

A túl magasra átépített hajó hirtelen balra billent, majd imbolyogni kezdett. A megrettent emberek a jobb oldalra szaladtak, mire a hajó jobbra dőlt. A pánikba esett utasok ekkor ismét átszaladtak a bal oldalra. Erre a hajó ismét, ezúttal végleg balra dőlt, és fel is borult, Heisz János kapitány minden ellenkormányzási kísérlete ellenére. Ebben a pillanatban Vámos Gyula fűtő kiengedte a gőzt, megmentve ezzel a túlélők nagy részét, de őt magát a tó hullámsírba temette. A hajó felborulásának igazi oka korábbi átépítése lehetett, amivel a hajó erősen labilissá vált. A versenyen részt vevő vitorlások, sok más hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést Dolesch Iván hangosbemondóba kiáltott utasítása nyomán, ennek ellenére a tragédiának 23 (egyes források szerint 27) halálos áldozata és több mint 50 sérültje volt, főleg gyerekek.

Minden valószínűség szerint a legtöbb embert – szám szerint 20-at – egy, a vitorlásversenyen részt vevő Szabady Tibor mentett ki, aki beúszott a felborult és süllyedő hajó utasterébe és egyesével húzta ki az úszni nem tudó embereket a vízzel elárasztott kajütön keresztül. Szabady korábban felderítő és vadászpilóta volt a második világháborúban, öttusázó múltja révén igen jó úszónak számított. A tragédia emlékére 1999. május 30-án egy emlékművet állítottak Balatonfüreden és Balatonakalin.

A szomorú tragédia is azt mutatja, hogy a Balaton megannyi szépsége ellenére is egy pillanat alatt veszélyes lehet, akár hajóval vagy csak fördőzőként. 

A tó és az egész régió szépsége viszont számtalan öröm forrása is lehet. A Tagore sétány nyári estéken a folyamatos programoknak köszönhetően rengeteg embernek nyújt kikapcsolódási lehetőséget.

Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Térkép: Tagore sétány

Forrás: Wikipédia