Mi kerül az asztalra
A Hippokratész óta ma is érvényben lévő orvosi eskü teljes egészében értelmet nyer ételeink terén, hisz kimondja: “Ne árts!” s “Ételed legyen orvosságod, orvosságod ételed”
A Hippokratész óta ma is érvényben lévő orvosi eskü teljes egészében értelmet nyer ételeink terén, hisz kimondja: “Ne árts!” s “Ételed legyen orvosságod, orvosságod ételed”
Bolygónk legégetőbb problémáinak többsége egy közös tényezőre vezethető vissza: arra, hogy a kizárólag profitorientált termelés és gazdálkodás tönkreteszi a környezetet.
Egészségi állapotunk rányomja a bélyegét lelki egyensúlyunkra, épp úgy, mint ahogy lelki egyensúlyunk is fontos előfeltétele testünk egészségének.
Az egy életen át végzett munka megérdemelt gyümölcse a békés, nyugodt öregkor. Úgy tűnik, ezen ildomos állapot egyelőre a jövő bizonytalan homályába vész.
Az olcsó és korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló kőolaj és földgáz időszaka néhány éven belül végleg lezárul.
Olyan világban élünk, ahol megélhetésünkről, jövőnkről nem az államnak, hanem elsősorban saját magunknak kell felelősen gondolkodni, gondoskodni és dönteni.
A jelenlegi állapotok megdöbbentőek. A megtermelt javak és szolgáltatások 96 százalékát a Föld népességének alig 5 százaléka fogyasztja el.
Általánosan hangoztatott vélekedés az, hogy a bűnözés mértéke szorosan összefügg a szegénység alakulásával. Ez a tézis azonban nem teljesen igaz…